Aztán itt vagyunk mi egy háromhetessel, akinek full gyulladtak a szemei, akit nem látott doki,mióta hazajöttünk,akinek valami fáj, de nem tudjuk micsoda és próbálunk okosak lenni. És én még szerencsés vagyok,mert van orvos, meg védőnő meg az anyukám, akiktől kérdezhetek, de akiknek ez sincsen? Akik otthon vannak egy pici babával és csak a rokonság hülye tanácsai vannak?
Vagy akinek az se? Mint az a csaj a kórhazban,aki nem tudta,hogy kell megfogni a babát,mert még sosem fogott babát.
De a nagyobb gyerekekkel sem könnyebb. Szűrések maradnak el, vizsgálatok... Gyerekek vizsgálatai...
Pedig ezek kurva fontosak lennének.
Hány csípőficamos gyerek lehet,akiről nem is tudni,mert nincs,aki megnézze? Hánynak marad el a fejlesztése most?
Iszonyat dühös tudok lenni,ha erre gondolok...
