Elgondolkodom...

Az utobbi napok esemenyei es az elmult par ev tapasztalatai azt mutatjak, hogy lehet, hogy nem vagyok en a jelenlegi pedagogus tarsadalomba valo.  Sok sertodos, presztizsfelto, feltekeny, frusztralt hisztis ember koze, akik nem azt nezik, hogy mit csinalsz jol es milyen a viszonyod a diakjaiddal es mit ertel el veluk, hanem azt, hogy hol kothetnek bele a munkadba vagy a szemelyedbe. A tanev eleje ota erzem h valamiert kipeceztek maguknak paran, pedig most tenyleg semmi rosszat nem tettem! Annyi a bunom, hogy egyforman kezelem a gyerekeket, fuggetlenul attol, hogy kollega kolyke vagy egy atlagos szuloe. Ugyanugy elveszem a telefonjukat, rajuk szolok, beirok nekik...mert szerintem minden gyerek egyenlo. Az is aki a putribol jon es az is aki a csillogo palotabol. Max az elobbinek tobb segitseg kell a tanulasban. Aztan persze ott van az is h nem am a szemembe mondanak.... neeem.. a hatam mogott, sot uzengetve... nehogymar meg tudjam magam vedeni. Es most nem tudom mit csinaljak. Szeretem a munkahelyem, szeretek ott dolgozni. A kollegaim tobbseget is kedvelem. Igyekszem erte tenyleg mindent megtenni, hogy ne legyen a munkamra vagy a viselkedesemre panasz. De mar megint elrontottam valamit. Es ettol szomoru vagyok.

PÖCS

Hetfon elmeselte a fonok, hogy mit is varnak el tolunk, gyakornokoktol. Aztan tegnap meselte egy kolleganom, hogy a mentoros megbeszen az volt a tema, hogy en mit hibaztam. Mondom dejo... mindegy. Erre kicsivel kesobb lebasztak, mert mig a kolykeim oran voltak, en a tanariban nyomtattam, meg levelet irtam a szuloknek. De hogy mar veluk kell lennem mert napkozis ido van.... a napkozos idomet nem en osztottam be.... mindegy. Aztan tanulasi idoben telefonalnom kellett es mar nemi gyomorgorccsel mentem a tanariba, hogy most vajon miert szurnak le. A gyerekeket addig amugy masik kollegara biztam.  Hazafele azt beszeltuk a kolleganommel, hogy olyan nyomast kezdtunk erezni, mint vegzos korunkban. Mindenki minket figyel es tudom, hogy van aki azert, hogy belenk kosson. Nagyon vidam lesz igy dolgozni...

Én hülye

Miután végigolvastam egy csomó írást arról, hogy hogyan zajlik a térdrehab, (megnéztem a doki oldalát is, aki műteni fog) felvettem, hogy miért is megyek én műtétre.
Hát itten van.

Ahova visszarakom a térdem, ott kéne lennie elvileg.

Ha esetleg annyira megijesztenének, amiket olvasok...

Mert én hülye, kell nekem ilyesmit olvasni... Ez pont akkora baromság, mint szülés előtt szüléssztorikat...

Jólvakislányomokosvagy. Megyek főzni.

Ket nap

Pentek ota szoritoban volt a terdem. Vasarnap meg annyira lassan jartam,mint egy oregasszony. Szerdaig minden nap kicsit, de csak kicsit jobb lett, igy se tegnap,se ma nem raktam fel a szoritot. Orultem, hogy vegre kicsit nem faj,nem nyom,nem feszul.  Hogy tudok lepcsozni is. Aztan most estere mar faj megint es feszul es faj. :( pedig annyira igyekszem vigyazni...

Azt hiszem en rossz anya leszek..

Mivel a  barati koromben babybumm van es gyerekekkel dolgozom,latok/tapasztalok ezt-azt es egyre inkabb ugy erzem, hogy azok alapjan az elvek alapjan, ahogy en a gyerekeimet nevelni szeretnem, az apjukkal egyutt, rossz anyanak leszek belyegezve. Persze tudom majd ha lesz akkor maskepp gondolom, de mivel nem mostanaban tervezek szulni ezert ezt a kerdeskort talan hagyjuk is a fenebe.

1. Nem fogok hordozni. Nem akarok kendot. Babakocsit akarok es esetleg kesobb olyan hatizsakot amibe a gyerek is belefer.

2. Nem akarom minden szirre-szarra felkapni.

3. Szeretnem megtanitani egyedul elaludni.

4. A fonok EN vagyok es az apja! Nem o fogja megmondani mikor megyunk haza a jatszoterrol.

5. Szocialisnak szeretnem nevelni, sok onbizalimmal.

6. Onallonak szeretnem nevelni.

7. A vilagra nyitottnak.

8. Megtanitom vitazni. Ervekkel. Igen akkor is ha csak ket eves.

9. Megtanitom kerdezni. Jol kerdezni is.

10. Olyan gyereket szeretnek nevelni mar a kezdetektol, aki EMBER es nem fugg tolem vagy masoktol a szuksegesnel jobban. Felelossegteljes (mindig a korosztalyanak megfeleloen) es aki bator elni.

Male

Penteken mar egesz latvanyosan bicegtem az iskolaban. Nem direkt. Igy alakult. Szombaton is sokat fajt, pedig igazan figyeltem hogy jarok meg ilyesmi. Ma reggel ugy keltem, hogy mar fektemben is fajt (jelenleg is fekszem es most epp szur). Aztan elindultunk Bokival es megkerdezte, hogy ennyire faj? Merthogy sokkal sokkal lassabban mentem, mint o, pedig egy tempoban szoktunk jarni. Itthon is bicegtem es csak akkor nem ereztem h van terdem, ha feltamasztottam a szekrenyre es ugy ultem a gep elott.  Utalom, amikor ez van. Nagyon remelem, hogy a mutet rendbehozza  valamennyire. Ma meg is van mar duzzava:(

Un anno fa

Amint belottem a netet, jelzett hogy kiknek van ma szuletesnapja. Elmosolyodtam, hogy elfelejtettem volna ha nem jelez. Mert mar nem fontos. Rohej hogy egyetlen ev alatt mennyi minden valtozik. Egy eve meg a soten dolgoztam es mar utaltam. Lazasan szerveztem Thereon szuletesnapi ajandekat, playitre keszultunk, nyelvvizsgara tanultam, es probaltam tulelni a mindennapokat. Gyurmazni kezdtem es magantanitani.  Furcsa hogy esos es sotet hangulatu nekem az az idoszak, pedig tudom hogy sutott a nap akkor is. Tulajdonkeppen az egesz tavalyi oszi-teli idoszakbol csak keves napsutesre emlekszem. Furcsa ez. Furcsa hogy egyaltalan ilyesmin gondolkodom, es mar csak egy edes-szomoru mosoly ul ki az arcomra ha a mult evre gondolok. Mar nem faj. Vagy nem ugy . Mert persze vannak olyan mondatok, szavak, amik sebeket tudnak felszakitani, olyan hangsulyozasok, de ilyenbol van ami 18 eves korom ota elkiser. Kozben mar a mutettel almodok es az eletem jelenleg a mutet elott es a mutet utani idoszakbol all, utobbit homaly fedi es sotetseg es nagyon felek tole pont emiatt. Tudom hogy sokszor leszek magamra duhos es fogok sirni, amit egyebkent nem nagyon csinaltam junius eleje ota. Nagy proba lesz az az idoszak nekem, neki, mindenkinek, aki kozel all hozzam. Nem akarok elviselhetetlenne valni es nem akarok bantani masokat es szeretnek az mtt farsangon tancolni es tancolni es tavasztol bringazni es kirandulni menni vegre es futni es normalisan lepcsozni es koncerten ugralni... es nem akarok fasliban lenni es lassan mozogni. Arra raerek majd hatvan evesen.

Tündérkert

Féltem a péntek este miatt. Nagyon rég volt utoljàra, hogy valaki hazavitt. Féltem, mert szerettem volna jó benyomàst kelteni. Mert fontos volt és ami fontos az félelmetes is. De jól sikerült. Kaptam nagyon finom vacsit és ebédet, és egész sokat beszélgettünk is a Boki szüleivel, és rögtön felajànlottàk, hogy tegeződjünk. Egészen otthonosan éreztem magam, főleg, amikor mar nem izgultam olyan baromira, és màr zavarban se voltam. Ma meg egy csomót fotóztam az anyukaja kertjében a vizes növényeket, mielőtt hazajöttem. Jó volt es szép. :)

Osszezavarodva

A minap felroppent a hir a katonasag beveteserol, aztan az is h rendkivuli allapotot hirdetnek ki, amibol az kovetkezik h legalisan  behivhatok lesznek a ferfiak. Eloszor persze csak a kepzettek es utana a tobbi. Aztan ugye szepen zarjak lefele a hatarainkat az egyik iranyba. Nem akarok keson ebredni es en is menekultte valni es egy lezart hatarral talalkozni. Nem akarom, hogy a ferfiakat es fiukat elvigyek katonanak. Nem akarom, hogy elvegyek az eletem, ami vegre ugy tunik rendben van. Szeretek itt elni Magyarorszagon akkor is ha nehez.  Nem tudom mikor jon el az utolso pillanat amikor meg osszeszedhetem a cuccom a csaladom es elindulhatok. Es nem tudom hova mennek.