2016. július 25., hétfő

Naplemente

Csak eljutottunk Tiszasasra, pedig meg penteken is azt ereztem, hogy nem lesz ebbol semmi. Boki ideges volt, en meg ettol szomoru. Reggel lassan indultunk el, igy sikerult a legnagyobb melegben menni.
Eloszor Krisz mogott ultem, es csak az M5-nel ultem at Boki moge.
Rettento jo volt. Nezelodhettem, figyelhettem az utat, tetszett. Egeszen az utolso fel oraig. Ott ugyanis a bal labam jelezte, hogy a most mar eleg lesz. Fajt. Nagyon. Annyira, hogy mar szamoltam vissza a perceket, amit a GPS-en lattam. Meg ot perc. Meg negy. Mindjart ott vagyunk. Nagyon faj. De mindjart ott vagyunk.
Ekkor alltunk meg sort venni. En csak ultem a foldon ea vigyaztam a mocikra es kozben fajt. Aztan elmult de amint visszaultem a motorra, megint fajt.
Lent amugy nagyon jo volt. Ebedeltunk finomat es furodtunk a Tiszaban. Aztan este grilleztunk es szarrá csiptek a szunyogok. A fiuk meg beszelgettek, en meg Boki anyukajaval beszelgettem.

Baromi szarul aludtam, mert eloszor szomjas voltam, aztan ala kellett polcolnom a labam aztan nem fertem el aztan valami megcsipett.... Es ugattak a szembe kutyak is.
Ezert aztan delutan aludtam vagy ket orat pluszba.

Hazafele mar jo volt. Nem fajt. Volt naplemente es szivarvany es erdok es ittam limonadet is es jo volt nagyon es szabadnak ereztem magam Boki mogott es biztonsagban.

De nagyon elfaradt.
Sokat aggodom erte,mert hamar farad es mostanaban sokat ideges es feszult es sejtem az okat, de nem tudok segiteni.

Es hianyzik, hogy mellette aludjak el.

2016. július 20., szerda

Vajon miert?

Felszallt ma a buszra egy anyuka babakocsival es errol eszembe jutott  hogy mostanaban jelennek meg cikkek arrol, hogy otthagyja a busz az anyukakat, babakocsival a megalloban, meg beszol a sofor h miert hordozoban van a kolyok, meg hogy ugy altalaban vajon miert birjuk nehezebben elviselni a gyerekeket es a gyerekkel rendelkezoket?

Aztan eszembe jut a csaj, aki kikeri maganak ha a neni ramosolyog a buszon a gyerekere vagy ha valako jatszik a kocsiban ulo poronttyal, elforditja a kocsit (nem, nem er hozza a gyerekhez a jatszo ember) vagy aki jo hangosan kiakad azon, ha az etteremben megkerik hogy vonuljon el szoptatni vagy a gyerek, aki teli tenyerrel uti a kirakatot, vagy uvolt a konyvtarban (nagyobb gyerek) vagy jatszoternek hasznalja a bkvt vagy megrug a buszon es, amikor raszolok meg en vagyok a gonosz neni vagy..
Es meg sororlhatnam.

Azt hiszem az utobbi idoben egyszeruen elszoktunk attol, hogy leteznek gyerekek. Pici zsarnokok vannak meg az o individum szuleik, akik nem korlatoznak mert jajapicilelkeneki.

Persze vannak kivetelek szep szammal de ok vannak kevesebben.

Lattam egy filmet tegnap, az a cime hogy a Kismadar. Egy siket-vak kislanyrol es a nevelojerol szol, aki megtanitja kommunikalni, szabalyokat hoz, kimondja hogy NEM. Es persze a szulok eloszor kiakadnak es felhaborodnak hogy jaj hat szegeny gyerek. De a nevelono nem hagyja magat es vegul igaza lesz.  Es a kislanybol kesobb iro lett meg aktivista meg elkezdett ELNI.

Nezem a buszon/metron/villamoson a sok gyereket. A tobbseguk figyel, nezelodik, beszelget. Nehannyal jatszanak a felnottek. De sokukkal nem. Peldaul a kislannyal, aki a babakocsibol rugdosta a telefont nyomkodo anyjat.

Most, hogy szunet van, sok a gyerek. Kicsi es nagy is es ilyenkor latom nagyon, hogy mas felnottek mennyire elszoktak toluk es mennyire nem tudnak mit kezdeni veluk, hogy vannak, hogy leteznek, hogy kerdeznek, hogy jatszanak.

Nem tudom miert nem birjuk elviselni oket. Talan mert a sajat mulandosagunkat juttatjak eszunkbe.

2016. július 14., csütörtök

Ellentmondások

Történt egy incidens, egy biztonsági őr meg mert kérni egy szoptató anyukát, hogy menjenek az erre kialakított helyiségbe, mire anyuka ezt kikérte magának és ahelyett, hogy ott helyben az illetékesekhez ment volna (biztonsági őr főnöke, a pláza vezetője stb) inkább a facen panaszkodott, amiből lett egy szép kis meghurcoltatása az adott plázának, akik egyébként semmit se tudtak erről, és később rendeződött is az ügy, de a sajtó az sajtó, mint tudjuk.
Na erre válaszul csináltak egy eseményt (https://www.facebook.com/events/983544615077001/), aminek a leírása olvasása közben megfogalmazódott bennem néhány dolog, azokról akarok most ide írni, úgy, hogy bemásolom az esemény leírását és vastagon szedem az én gondolataimat.

Íme:

Üzenetünk:


Mi, szoptató anyák és babáik, anyákat támogató apák, testvérek, családtagok, barátok és ismeretlenek, augusztus 1-én, „A Szoptatás világnapja” alkalmából összegyűlünk, hogy jelenlétünkkel megmutassuk: a szoptatás, mint láthatatlan kötelék fontos nekünk, a gyermekünkkel való kapcsolódásunk egyik módja, családi életünk része, és egyben egy folyamat, amely túlmutat a tápláláson, és amelynek módjáról és időtartamáról felelős döntést tudunk hozni szülőként.

Hiszünk abban, hogy mindenki a legjobbat akarja a gyermekének. A jó anyaságot nem szoptatásban mérjük, és tudjuk, hogy az optimális kötődés, az anyai szeretet, a válaszkészség és a testközelség nem szoptatásfüggő.

Mi anyaként szoptatunk, a családi rendszerünk így állt össze, és kérünk, hogy ezt tartsd tiszteletben!

Aha értem. Tehát amivel állandóan takaróznak, hogy a szoptatás csak etetés, az nem is igaz, mert túlmutat a tápláláson. Ha nem szoptatásban mérik az anyaságot, akkor miért nézik le az összes olyan anyát, aki elválasztja a gyerekét vagy nem szoptat? Persze kitérnek rá, hogy az optimális kötődés, anyai szeretet, válaszkészség, testközelség nem szoptatásfüggő, én mégis azt tapasztalom, hogy nagyon csúnyán tudnak bánni azokkal a nőkkel, akik valamiért nem szoptatnak. Én tiszteletben tartom az ő családi döntésüket, ők viszont azt tartsák tiszteletben, ha nem ahajtok ennek részese lenni.

Kérjük, ne mondd, hogy ne szoptassunk! Rutinszerűen ne javasold, hogy válasszuk el a gyermekünket!
Egy ilyen tanács után nagyon nehéz helyzetbe, dilemmába kerülhetünk, így ok nélkül ilyet akkor se mondj, ha te:

Miért is kerülnek dilemmába? Hiszen ha én eldöntöm, hogy addig szoptatok, ameddig csak akarok, akkor nincs az a védőnő, aki erről lebeszél engem.

- gyermekorvos, védőnő vagy, hiszen igény szerinti, kizárólagos szoptatás ajánlott az első hat hónapban, és ezután a szoptatás folytatása az anya és a baba igényei szerint, amíg ők szeretnék. Az anyatej ideális táplálék, előnyös tulajdonságai ismertek. A kisbaba, kisgyermek igényeihez igazodik, és mi hiszünk abban, hogy normál esetben nincs szükség a szoptatás korlátozására.


Ki ajánlotta? Hol? Mikor? Ha az orvosok és a védőnők véleménye ennyire megoszlik a témában, akkor csak valahol hiba van a rendszerben nem?


- nőgyógyász, szülésznő, védőnő vagy, és várandósgondozást végzel: Tudjuk, hogy a probléma mentes, normál várandósság alatt lehet szoptatni. Kérünk, hogy rutinszerűen ne javasold az elválasztást! Ha a kisbabánk megszületett, és tandem szoptatunk, kérjük, ebben támogass minket. Emellett minden szülés körüli szakembert kérünk, hogy minden szülés után, a szülés módjától függetlenül támogassa az aranyórát és a zavartalan anya-baba bőrkontaktust.

Ezzel mondjuk egyet tudok érteni.

-ha az egészségügyben dolgozol: Azt tapasztaljuk, hogy sokszor jószándékkal, de feleslegesen javasolják az elválasztást vagy épp a szoptatás ideiglenes felfüggesztését a szakemberek. Kérjük, segíts, hogy szoptatásbarát gyógyszert, eljárást találjunk, és kérjük, hogy ne mondd, hogy nem szoptathatunk, miközben lehetne. ( pl. röntgen vagy helyi érzéstelenítés esetén, altatás után, stb.)

Azért a röntgennel vitatkoznék, illetve antibacit sem csak úgy írnak már fel az orvosok, főleg ha tudják, hogy szoptat az anyuka.


-ha bölcsödei gondozó, óvónő vagy: A közösségbe kerülésre hivatkozva, kérjük, ne kérd, hogy fejezzük be a szoptatást, még akkor sem, ha számodra meglepő, hogy egy ekkora gyermeket szoptatnak. A beszoktatás időszaka amúgy is kihívás a családunk számára, és gyermekünk életében is nagy változást hoz, hogy bölcsis, ovis lesz. Nem szeretnénk rátenni még a hirtelen elválasztás terhét is, és tudjuk, hogy sok szoptatott gyerek illeszkedett már be sikerrel közösségbe a mi gyermekünk előtt is. Hiszünk abban, hogy biztosabban, nyugodtabban teszi meg ezt a nagy lépést, ha az otthoni életének még része marad a szoptatás. Közösségbe kerülve az immunrendszerének is támogatást nyújtanak az anyatej ellenanyagai. Azt tapasztaltuk, hogy pusztán a szoptatás ténye nem nehezíti a beilleszkedést, sem az óvodai, bölcsődei alvást. Sokan szeretnénk kivárni a természetes elválasztódást, melynek ideje a kutatások alapján 2,5-7 éves kor közé tehető.

Azt azért rohadtul megnézném, amikor egy 6 éves elsős még az anyja csecsén csüng. Szerintem kb. 1-1,5 éves kor után (illetve nem csak szerintem) ilyenkor már csak a lelki része van meg a szoptatásnak, amire egyébként főleg anyunak van szüksége, nem a gyereknek, hiszen tápanyag abban a tejben már szinte biztosan nincsen, vagy csak elenyésző. Főleg, ha jön a következő poronty, aki mindent kiszív anyuból a terhesség alatt,amit csak lehet.
- ha biztonsági őr, eladó, közlekedési eszköz vezetője, teremőr, pincér, stb. vagy: Jó, ha tudod, hogy a szoptatás nehezen tervezhető, így előfordul, hogy az otthonunkon kívül szeretné a kisbabánk, hogy megszoptassuk. A szoptatásban pont az a jó, hogy bárhol, bármikor megszoptathatjuk éhes vagy épp nyugtalan gyermekünket. Számtalan módja van annak, hogy ezt feltűnés nélkül tegyük, és nem célunk megbotránkoztatni senkit sem.Ezért kérünk, hogy ha szoptatunk, ne szólíts fel távozásra. Köszönjük, ha informálsz arról, ha van szoptatós helység, de kérjük, hogy fogadd el, ha nem megyünk oda. Számtalan oka lehet annak, hogy nem ott szoptatunk (foglalt, koszos, nem férünk be nagytesókkal, mással beszélgetünk épp, stb.).

Lófaszt nehezen tervezhető, már elnézést. Az összes ismerősöm, aki igény szerint szoptatott valahogy tudta tervezni a szoptatást. Mert megtanulta, hogy a gyereke milyen időközönként lesz éhes, szomjas és mindegyikük megoldotta a szoptatást úgy, hogy azzal senkit sem zavar. Illetve én arra lennék kíváncsi, hogyha valaki odamegy a biztiőrhöz, pincérhez, hogy elnézést kérek, de nekem elmegy az étvágyam attól, hogy a szomszéd asztalnál az anyuka két éves gyereke az anya csöcsén lóg, és a személyzet MEGKÉRI az anyukát, hogy fáradjanak át az erre kialakított helyiségbe, akkor ez miért nem kivitelezhető? Nem, nem arról beszélek, amikor 1 év alatti pici babát etetnek, hanem, amikor már saját lábon járó, mindenevőt gyereket ciciztetnek. Főleg akkor gáz ez, ha anyuka meg se nézte az adott helyiséget. Mert sokszor ez van, fogalmuk sincsen róla, hogy hogy néz ki az a hely, amit felajánlanak neki. Ha pedig épp mással beszélgetsz, akkor hogy tudsz a gyerekre koncentrálni, akinek a szoptatás túlmutat az egyszerű tápláláson?

-rokon, ismerős, ismeretlen vagy:

A szoptatás magánügy, családunk belső ügye, személyes döntésünk. Köszönjük, ha támogatóan állsz hozzánk, és nem minősítesz, akkor sem, ha te nem szoptattál, és akkor sem, ha szoptattál, de más rendszerben, más tanácsok alapján, más szemlélettel tetted, teszed.

Oké, ha magánügy, akkor én se akarok róla tudni. Én is azt kérem, hogy akkor kedves szabadon szoptatók, ti se minősítsetek minket, akik nem szoptatnak, másképp teszik ezt, mint ti.

+1: Kedves te, aki a médiában dolgozol: a szoptatás egyúttal befektetés is az össztársadalmi egészségbe, kérjük te is vállalj felelősséget a megfelelő információk terjesztéséért. A szoptatásról szóló cikkekben ne a botránykeltésre és a szélsőségekre fókuszálj, és a munkád során tájékozódj szakembertől (is) a témát illetően.

Ó, hát de ti pontosan tudjátok, hogy a szoptatásos témákkal mekkorát lehet villongani, hiszen ha nem így lenne, akkor nem vonultatok volna be a mekibe a múltkor és most nem vonulnátok ki az Alletól a Feneketlen tóig, hogy együtt szoptassatok.

Mindannyiótoknak köszönjük!


Ó hát mi is köszönjük, hogy ti tekintettel vagytok mindazon embertársaitokra, akik nem kíváncsiak arra, hogyan és mikor teszitek mellre a gyereketeket.
Illetve az eseménynél még van egy olyan, hogy készül majd egy közös fotó. Csak arra lennék kíváncsi, hogyha nem lehet előre kiszámítani, kinek mikor eszik a gyereke, akkor hogy akartok közösen szoptatós fotót készíteni?

Tsalád

Amikor reggel fel nyolckor csorog a telefonod, holott alhatnal akar tizig is, es felalomban beleszolsz, majd a masik vegen egy szinte siros hang kozli veled, hogy hoemelkedese van a gyereknek es gyere, akkor az elso gondolatod az, hogy ISTENEM ALUDNI AKAROK!! A masodik az, hogy jojo felkelek es jovok csak egy kicsit meg had aludjak... De akkor mar ebren vagy es a lakotarsad cukin kavet foz, te pedig nyammogod a reggelit, pedig nem is vagy ehes. Kozben anyukad mar taxiba ult, mert valakinek oda kell ernie. Ezert te elmesz a boltba kajaert, es kozben baromira sajnalod, hogy nem fog osszejonni amit aznapra meg a kovetkezore terveztetek.

Amikor a baratod ir egy uzenetet, hogy vege van, akkor te rohansz vigasztalni.(foleg ha a parod kuld)

Amikor az ejszaka kozepen csorog a telefonod, es a baratod kozli, hogy fogalma sincs hol van de hozzad jonne aludni, akkor morogva, de nekiallsz agyazni.

Amikor a baratnod ferje hiv ejfelkor, hogy eltunt a masik, te nem fekszel le, ameddig nem csorog a kaputelefon.

Amikor a baratnod ir, hogy a ferje az ugyeleten van, az elso kerdesed az, hogy atmenj-e ejszaka, es vigyazz-e a gyerekre, hogy o a ferje mellett lehessen.

Amikor sirva hivnak, az ejszaka kozepen is villamosra szallsz, hogy megvigasztald, atoleld.

Amikor megirja, hogy szakitottak, te kerdes nelkul fogod a gyereket es atmesz,es majdnem hamarabv ersz oda, mint a verszerinti huga.

Amikor a masiknak kialakuloban van a szerelem, szinte jobban drukkolsz neki, mint sajat magadnak es amikor hajnali kettokor hazaesik, az elso kerdesed az, hogy "te minek jottel haza?"

Amikor valaki megkerdezi, mekkora a csaladod, azt valaszolod: a verszerinti, vagy az egesz?

2016. július 11., hétfő

El kene menni

Vervetelre, urologiara, nodokihoz, gastrora, gegeszetre, fogorvoshoz borgyogyaszhoz..

De kurvara semmi kedvem hozza. Annyira kivette minden eromet a terdemmel valo mindenfele, hogy nem akarok ujabb fajdalmat, torturat "jaj nem tudjuk mitol faj, probaljuk ki ezt vagy azt"-ot. Nem akarok.

Pedig muszaj lesz,mert mar megint ott a torkomban a gomboc es konkretan erezheto is, es faj tole a torkom meg nehezebben nyelek es idegesit. Es vervetelre is kellene menni, mert regen volt mar es nem art az. Es valsz. Van egy kikezeletlen felfazasom is. Es valami nem stimmel a hasammal se es felek hogy vagy IR vagy laktoz lesz (egyik vidamabb lenne mint a masik). Es a fogaszat is idoszeru mert lehet h attol ragyas a borom es faj a fulem, hogy van rossz fogam.

De nem akarok.... Mert ido es fajdalom es elegem van mar belole....

2016. július 7., csütörtök

Tegnapi motojjjj

Vegre vegre vegre motoroztunk!:)
Egy eve varom, hogy tudjunk menni.

Az elso par percben meg paraztam, de utana nem. Utana azt ereztem, hogy csak megyunk es jo. Es gyonyoru a varos es boldog vagyok.
Olyan szintu tokeletes bizalom volt bennem Boki irant, hogy szerintem azt elkepzelni sem lehet. Nem feltem, hogy elesunk, hogy barmi bajunk lesz, hogy okom lenne aggodni.
Ha elesunk, majd felallunk.
Meg az is megfordult a fejemben, hogy megtanulhatnek motorozni es akkor ketten mehetnenk egy motorral es felvaltva vezetnenk.
Aztan vegig gondoltam, hogy mennyi ido lenne, de also hangon is 3 ev. Akkor meg mar szerintem mas dolgom lesz.

Szoval brutalisan jo volt. Es vegre tudunk majd menni motorral ide-oda.

2016. július 5., kedd

Itt vagyok!

Hallgatom az Emlekek Orenek a zenejet. Van benn az a resz, ami az eskuvohoz tartozik, ami gyonyoru es majdnem minden kedvenc hangszerem benne van. Annak a zenenek lelke van.
Most linkelni nem tudom, de keressetek ra.:)

Mostanaban sokat beszelgetunk az emberi kapcsolatokrol Bokival. Es nekem csak az jar a fejemben, hogy itt vagyok Veled barmi is tortenjek. Mashogy nem is tudom ezt az eletet elni. Ha szukseg van ram, ott vagyok. A csaladomnak, a paromnak, a barataimnak, gyerekeknek, kollegaknak.

Es pont ezzel kapcsolatban kezdett el kicsit lelkiismeretfurdalasom lenni tegnap, hogy en nem mentem ki a Ligetbe, hogy julius elsejen sem voltam eüs tuntetesen, hogy a varkert elotti ped.tuncsire se mentem el. Pedig ezek is fontos dolgok es valahol ugy erzem, hogy szukseg lett volna ram is.
Megis olyan iszonyatosan faradt voltam 9 ora munka utan, hogy orultem, hogy a labamon allok. Igy nem mentem el. Az elotte emlitett ket tuncsinel is volt indokom, mert azt konnyu talalni.
Talan ha a mindennapi dolgok nem farasztanak le teljesen, es nem ereznem fontosabbnak, hogy a szeretteimnek ott legyek, talan akkor el tudnek menni megvedni a fakat, odabilincselni magam az epulethez, vagy valami hasonlo nagy dolgot tenni.