2016. április 30., szombat

Mamma

Igy anyaknapja kozeledtevel, azon gondolkodtam, hogy en milyen anya szeretnek lenni. Arrol mar irtam, mit akarok elerni, de arrol meg sosem gondolkodtam igazan, hogy mint szemely, milyen anya akarok lenni.
En nem akarok tokeletes/jo/szuper stb.anyu lenni. Csak anya.
Az elejen szeretnem ha a kolkeim minden gondoskodast es ellatast megkapnanak, amit adni tudok nekik. Aztan ahogy nonek szeretnek a mentoruk, bizalmasuk, segitseguk, tanitojuk lenni. Szeretnem nekik megtanitani mindazt, amit szerintem tudniuk kell ahhoz, hogy kiegyensulyozott, eletkepes felnottek legyenek majd. Szeretnem ha biznanak bennem es minden bajukkal fordulhatnanak hozzam.
Szeretnem ha meg tudnam orizni a humorom es a talalekonysagom.
A noiessegem, hogy a lanyaim elott legyen legalabb egy pelda es ne legyen annyi gondjuk a sajat noiessegukkel, mint nekem volt anno. Hogy a fiaim elott is alljon egy minta (es akkor talan nem kattannak majd a guminokre).
Szeretnem ha jo pelda lehetnek a gyerekeimnek. Hogyha a kello idoben el tudnam engedni oket. Ha tiszteletben tudnam tartani a donteseiket. Ha legalabb olyan tudnek lenni, mint a sajat anyukam.

2016. április 27., szerda

Non devo spiegare

Szombaton most mar tenyleg hazabattyogok.
Egy csomoan kerdezik, hogy miert? Meg hogy akkor most mi lesz? Meg miert nem egyutt?

Most, nem lesz semmi. Nem valtozik semmi, csak kevesebbet leszunk egyutt valamivel, mert nekem is, neki is szukseges a sajat ter a sajat ido, amire 30nmteren egyszeruen nincs lehetosegunk. Nekem hianyzik, hogy elmelyulten gyurmazhassak, Hettynenit nezzek vagy a ha olyanom van, akkor este kilenckor elmehessek aludni.
Neki hianyzik a metaltuvoltetos-sorozos egyedulleves.
Persze megtudnank csinalni igy is, de egyedul mas egy kicsit.
Ha a lakasnak ket szobaja lenne, nem biztos, hogy hazamennek.

Miert nem egyutt?
Mert a sracok meg ott vannak es mert nem sietunk sehova. Ha az istenek is ugy akarjak, ugyis egyutt fogjuk leelni eletunk hatralevo otszaz evet, az a par honap mar igazan nem szamit.
Es igy is sokat leszek nala vagy o nalam, csupan visszaallunk az alapallapotra, ahonnan indultunk.

Nagyon nagyon jo volt ez a ket honap, es igen hianyozni fog, hogy mellette ebredjek reggel es hozzabujjak ejjel, es megfogjuk egymas kezet alvas kozben.

Es olyan jo, hogy neki ezt nem kell magyaraznom, mert erti, es neki sem kell magyarazni, mert ertem.

2016. április 21., csütörtök

Életem egyik legjobb munkanapja

Ma helyettesitettem es, bar majdnem elkestem, ez egy zsenialis nap volt. Reggel elmondtam a gyerekeknek a napirendet, hogy mi utan mit csinalunk, minek mi a kovetkezmenye. Matekon parosan dolgoztak, aztan videoztunk, aztan megcsinaltuk azt, amit terveztem es ugy ahogy terveztem. Aztan kint voltunk es valahogy az egesz nap ugy porogtem, mint akit felhuztak. Zsenialis volt. Ezert szeretem ezt. Mert, amikor sikerul, amikor latom rajtuk, amikor egyutt erjuk el, az az igazi. Es igy tanulnak a legtobbet. Egyutt.

2016. április 18., hétfő

Az otthon itt van...

Ma hazafele azon gondolkodtam, hogy milyen gyorsan tud atalkulni bennem, hogy hol vagyok otthon.
Otthon vagyok ott, ahol ismerem a jarast a konyhaban es ahol sotetben felalomban nem megyek neki semminek, amikor pisilni indulok.
Ahol at tudom aludni az ejszakat. Ahol nem felek a sotetben egyedul, vagy ha igen, akkor tudom hol a villanykapcsolo.

22 evig eltem ugyanabban a lakasban es egy ideig el se tudtam kepzelni, hogy mashol eljek. Aztan elkoltoztem es lassan Albertfalva is otthonna valt. Aztan Genovaban a lakas, a kis szobammal.
Most Bokinal is otthon erzem mar magam, de ha egyedul kellene toltenem ott egy ejszakat, inkabb hazamennek.

Otthonrol jarok haza. Vicces.:)

2016. április 17., vasárnap

Suppa

Az van, hogy a valtozatossag kedveert megfaztam. De ugy, hogy mar neocitrannal alszom.
Delutan kijottem a "kertbe" itt beszelgetett Boki meg a szomszedok es meggyoztek, hogy olyan fosul nezek ki, hogy fozzon nekem levest.

Namost tudni kell, hogy Boki nem szereti a levest es nem szeret levest fozni.

Es most bent rotyog a husleves, ami o fozott szinte teljesen egyedul.

Ha ettol nem gyogyulok meg, akkor semmitolsem.

2016. április 10., vasárnap

Van az

Van az a pillanat, amikor barmennyire is faradt vagy es aludni szeretnel,nem megy.
Amikor csak hallgatod, ahogy a masik alszik, es orulsz, mert tudod, hogy most pihen. Hogy vegre alszik es pihen, es probalsz nem megmozdulni, nehogy felebredjen, mert tudod, hogy mennyire szuksege van most erre.

Szeretem hallgatni, ahogy alszik, es ilyenkor szeretnem megsimogatni az arcat, de akkor felebred.
Es szeretem, ha en ebredek elobb es egy kicsit nezhetem ilyenkor, mert eveket fiatalodik az alvastol es kisimul az arca, es ilyenkor nem bantja, nem aggasztja semmi.

Ugy szeretnem, ha meg tudnam oldani a dolgokat, amik bantjak. Ha leulhetnek beszelni azokkal, akik bantjak, hogy ne tegyek. Mert sokszor eszre sem veszik milyen fajdalmat okoznak neki. En meg olyankor duhos leszek, es szeretnem megutni, aki bantja, aki miatt szomoru.

2016. április 7., csütörtök

Non c'é fuoco

"Kedves Mindenki!

Geri alant megkerdezte, maradok-e a csapattal vagy nem. Igazabol mar februarban megirtam egy igen hosszu levelet arrol, miert nem maradok, de azt megsem teszem be ide, mert felesleges lenne.

Roviden annyi, hogy sem kedvem, sem idom, sem penzem nem lenne arra, hogy maradjak.
Illetve a csapat mar regen elment egy olyan iranyba, amivel nem tudok es nem is szeretnek kozosseget vallalni.

Nem mondom, hogy banom ezt a bo ket evet, mert nem banom. Voltak nagyon jo reszei. Sokat nevettem es tanultam itt.

Azt tovabbra is fenntartom, hogy ha lesz olyan esemeny, amire szerintem johettek, meg fogom keresni a csapatot.

Tovabbi sok sikert nektek!

Maradok tisztelettel: Rabyn"

Ezt a kis bejegyzest irtam a CPs csoportba. Egy ujabb korszak lezarult, es egyaltalan nem banom.

Most ugyis masra fogom hasznalni a szabad energiaimat. Ha ugy alakul, akkor mttzni sem fogok tudni annyit, mert mas dolgom lesz. Ezt meg nem akarom elkiabalni, nehany embernek mar mondtam, es drukkolast kerek.

Valahol jo, hogy anno februarban megirtam azt az 5 oldalas levelet, amit fent emlitettem. Kiadtam magambol a duhomet es igy sokkal kevesbe banto uzenetet tudtam irni. Nem szeretem felegetni magam mogott a hidakat.

2016. április 5., kedd

Provare

Egyszer egy okos ember azt mondta, az ut az ajtod elol indul, ki tudja merre kanyarog majd?

Nem tudom pontosan igy van-e az idezet, felig alszom meg. Nehezen kelek koran reggel, de ma muszaj volt. 

Kaptam egy linket hetfon es a "jo hat megprobalom" alapon elkuldtem ra az oneletrajzomat. Ma proba-szerencse alapon interjura megyek.

Vivodtam egy ideig, mert szeretem a kolykoket, kedvelem a kolleganoim egy reszet, jol kijovok a kozvetlen kolleganommel.

Es ennyi. Mas pozitivuma nincs a munkahelyemnek. A kolykeim jovore felsosok lesznek. A kolleganommel vagy egyutt hagynak vagy nem.

Elmondtam neki tegnap. Azt mondta, o is nezte es o is gondolkodik, hogy elmegy, mert ami itt megy az idegorlo.

Most mar csak az a kerdes, leszek-e eleg jo ide.

En szeretnem. Kihivas is es ha itt megallom a helyem, akkor barhol.

Update1: multhet szerdan egy oran at beszelgettem az interjuztatoval. Beszeltem a szakmamrol, a hobbijaimrol, Olaszorszagrol, Tolkienrol, sokmindenrol. Mar akkor be akarta hivni az igazgatot, de nem volt bent. Delutan jott egy e-mail, hogy probaorara varnak, menjek be megbeszelni a dolgokat es megismerni a csoportot. Hat en brutal boldog lettem ettol. Ezek szerint valamit jol csinaltam.
 

Update2:

Kedden megvolt az oralatogatas, es megbeszeltuk mit es hogyan tervezek. Egy fel pillanatra az igazgatoval is talalkoztam. Onnantol viszont olyan feszult es ideges voltam csutortok reggel fel tizig, hogy mindenre robbantam. Kiabaltam Bokival, a gyerekekkel, hisztis es nyugos voltam, beszoltam embereknek, es alig aludtam valamit. Pedig az ora vazlata mar akkor a fejemben volt, amikor kileptem az iskolabol. Aztan szerdan meg nyomtattam es fenymasoltam es fenymasolot kerestem es ott is nyomtattam es szerda ejjel alig aludtam.
Aztan csutortok reggel, 8:00-kor megszunt az idegesseg. Elindult az ora es en ismet nem lattam a felnotteket a teremben (ig, egy tanito, akinek part keresnek, az osztalytanito, az interjuztato, meg az isk.pszichologus) csak a gyerekeket. Csak az volt nekem a fontos, hogy ok elvezzek az orat, hogy jatszunk, hogy mosolyogjanak es nevessenek sokat.
Utana volt megbeszeles es engem ennyit meg soha nem dicsertek a zarotanitasom ota. Fejlesztendonek a dicseret adasat emeltek ki, de rogton mondtam,hogy a negyedikeseknek ennyi is eleg es en ehhez vagyok szokva. Mondtak, hogy latjak es nem is baj.
Utana kerdeztek meg a szulokkel valo kommunikaciorol, szoba hoztam a Balazst, Tolkient az mtt-t a taborokat, szoval sok-sok mindenrol volt szo. Azzal koszontek el, hogy megneznek meg masokat is, de mindenkepp hivni fognak. Most a hivast varom majus elso heteben. Aztan majd megltajuk.

Update: SIKERUL!!
Ur isten el sem tudom hinni. Sikerult.

Update4: matekot fogok tanitani masodikban. A Joistennek aztan van humorerzeke:)))

2016. április 2., szombat

Fare amicizia

Tegnap este volt egy erdekes beszelgetesem a baratkozasrol, ahol megkaptam, hogy en nem baratkozom.
Azota is ezen filozom es nem teljesen erzem igaznak a vádat, de nem is ez a lenyeg.
Amiota elek, mindenhol azt hallottam vissza magamrol, hogy nyitott ember vagyok, kedves, baratsagos, es annak is tartom magam. Ha nem erdekelnenek az emberek, akkor nem beszelgetnek veluk, meg felszinesen sem.
De. Es itt ez egy fontos de. Nekem keves baratom van. Keves ember van, aki felhivnek az ejszaka kozepen, hogy assuk el vagy egessuk el a hullat. Ezeket az embereket is evek ota ismerem, evek ota a barataim.
Nagyjabol harom eve nem adom olyan konnyen a bizalmamat, mint elotte. De ez szerintem nem baj. Es persze, vannak tavolabbi baratok, ismerosok, haverok, es a barataimmal is mind mas es mas az, hogy kivel milyen az a barati viszony. Mas a baratsagom Balazzsal, aki a vilag masik felen el, mas Mikivel, akivel egyutt elunk meg egy ideig, megint mas mogyival es megint mas Dodieval vagy Mirranddal vagy Narbbal vagy sorolhatnam tovabb.
Egyik baratommal sem ugy lettunk baratok, hogy na most uljunk le es beszelgessunk, hanem tevekenyseg soran. Taborban, egyutt dolgozas alatt, vagy valami hasonlo. Evek ota Boki volt az elso ember, akit meg akartam ismerni, de ha o nem lett volna vevo arra, hogy ranyitok facebookon es nem tortenik meg a csoda, hogy rogton el tudtunk kezdeni beszelgetni, akkor most nem aludna itt mellettem. A direktbe ismerkedes nekem sosem ment jol.
A masik, ami ezzel kapcsolatban eszembe jutott, hogy probalkoztam en uj baratokat talalni, de nem sikerult. Abban a pillanatban, hogy Thereonnal szakitottam, vege is lett a felem iranyulo baratkozasnak is.
Es ha en egyszer megegtem magam, akkor nagyon nehezen nyulok ujra tuzbe. Ha egy emberben nagyot csalodok, utana kevesebb a bizalmam a tobbi ember fele is. Lehet, hogy ezzel emberekez vesztek el, akikkel akar puszipajtik is lehettunk volna, de azt gondolom, hogy azok,akikkel ez a lehetoseg fent all, azok a puszipajtijaim lesznek elobb-utobb ha a sors igy akarja.