Szjg

Hetfo ota valami mindig faj. Hetfon-kedden a fejem tegnap es ma a labam. Faj ahogy gyogyul a seb es annyira osszement a labam, hogy ha nem figyelek, lecsuszik a rogzito a terdemre. Ettol persze nyugosebb vagyok es nehezebben alszom el. Simsezem meg olvasok. Szent Johanna Gimi 3.kotet ami arrol is szol, hogy a foszereplo  csaj a sajat hulyesege miatt hogyan kerul periferiara a baratai kozott. Most epp ott tartok, hogy a legjobb baratnoje a Virag osszeszed egy sracot es persze igy sokkal kevesebb ideje marad a foszereplore, az meg vernyakol, hogy jaj jaj de szar, hogy a dolgok valtoznak es oke h pasija lett a masiknak de azert nemar hogy o most hanyagolva van. Mondjuk itt csak 15 evesekrol van szo es sanszosan azert zavar engem ez a hozzaallas mert en sosem gondoltam igy. Valahogy mindig termeszetes volt szamomra, hogyha a barataim valakivel osszejottek, akkor ram kevesebb ido jutott, hiszen ha en jarok valakivel, akkor nekem is o az elso. Mondjuk en igyekszem ilyenkor sem elfelejteni a barataimat.  Erdekes konyv ez ebbol a szempontbol. Mi nagyon nem ilyen kamaszok voltunk. Persze a viszonzatlan szerelem meg a kuzdes, hogy legyen helyunk egy tarsasagban,(helo kriszana fele holdudvar ) megvolt de ennyire sose volt tragikus. Nekem legalabbis. En mas miatt ereztem magam egyedul, mert hala az egnek azert a barataim mellettem alltak mindig. Meg a csaladom. A masik erdekes a fiu-lany baratsag. A csaj nem veszi eszre hogx sokkal tobb a fiu baratjanak, mint barat es ezt rajta kivul mindenki latja. Tenyleg ennyire egyszeruek lennenk? Sanszosan igen.  Amugy siman ajanlott olvasmannya tennem a konyvet hetediktol. Rengeteg film es konyv es zeneajanlo van benne burkoltan es ez jo.

A sajat agyamra megyek

Oke, ez hogy ket hete el vagyok zarva a vilagtol, kezd az oruletbe kergetni. Kezd megint "enigazabolsenkineksevagyokfontos" hangulatom lenni, pedig tudom hogy ez egy baromsag. Tudom hogy fontos vagyok es szeretnek. Tudom hogy Bokinak is fontos vagyok es szeret. Utoljara Genovaban ereztem ilyet, amikor sokig senki se volt online. Annyira szeretnek jonni-menni es csinalni a dolgokat es nem tehetem es ettol, meg a fejfajastol meg a sebfajastol es a napfeny hianytol kezdek bekattanni es vinnyogos hisztis picsava valni es ilyenkor nem szeretem magamat. Ma reggel addig jutottam, hogy elkezdtem sirni valami tok atlagos dolgon. Nem akarok ilyen lenni. Nem akarok senki terhere lenni azzal hogy allandon rairok,csak egy apro visszajelzest kapjak,  hogy tudjak hogy letezem. Nehez most ez es a jovoheten meg mindig itt vagyok es a nyomorek verhigitot es adni kell meg 7 napig es mar faj a hasam tole es erzekeny. Istenem ha egyszer tulleszunk ezen en komolyan megunnepelem...

Séta

Tegnap itt voltak mogyiék és elmentünk játszóterezni. Először voltam kint, azóta, hogy hazajöttem a varratszedésről. Mankó nélkül mentünk, és jó volt. Janka hintázott, mi beszélgettünk, aztán itthon voltunk kicsit. Akkor már picit fájt a lábam. Este jött Boki, beadtuk a szurit. Rájöttünk Dodieval, hogy ha én csípem össze a  bőröm, akkor nem vernyákolok, hanem jobban kibírom, így azóta így csináljuk. Hajnali négyig (óraállítás szerintem háromig) beszélgettünk, és én nagyon hirtelen aludtam el.
Ma sétáltunk Bokival, nem túl nagy távolságot mentünk, mégis nagyon elfáradtam és a végére már éreztem a lábam. Annyira, hogy egész este már csak feküdtem és jegelni is kellett, mert újrarakni a fáslit meg a rögzítőt. Most kicsit jobb, nem fáj annyira, de azért fáj.

Azt hiszem most jön majd az az időszak, amikor haragudni fogok magamra, mert nem úgy működöm, ahogy szeretnék. Például csak egyesével tudom venni a lépcsőfokokat.:(

Yoo hooo Yoo hoooo

Ma reggel volt varratszedés. Bementünk a húgommal a kórházba, ahol összefutottam a másik csajjal, aki szarabbul járt, mint én, mert neki még 5 hét a rögzítő.
Szóval reggel 7-es busszal és 212-vel felmentünk és ott vártunk és vártunk és vártunk. Aztán a Nórit bevitték, mi meg a Bogival csak vártunk és vártunk. Aztán engem is bevittek. Mosolyogva mondtam meg kérdeztem mindent, hogy meddig lesz még rajtam (négy hét MÉG és három hétig még egyenes lesz a lábam...) mikor érheti víz, mikor szedhetem le, meg ilyenek. DE már nem kell mankózni. Persze este még használom, meg ha messzebb megyek, akkor használni fogom, de azért ha lehet, akkor nem. Borzasztó jó érzés volt ráállni a saját lábamra! MENNI, úristen én ennyire még sose örültem annak, hogy tudok járni! És gyönyörű idő is volt, olyan igazi kirándulós-sétálós-bringázós őszi idő. Jaj nagyon kis boldog voltam. De tényleg. Én ilyentől nagyon kis boldog leszek.
Aztán délután aludtam egy sort, aztán jött Dodie és baromi ügyesen beadta nekem a vérhígítót. Nem is fájt, csak vérzett utána. Szerintem neki is a bátorság kellett, meg nekem is. Még nevettünk is utána, hogy ÚRISTEN EZT HOGY???
Aztán jött Minc is és tökjól elvoltunk és kellett már.

Csak nagyon nagyon elfáradtam a mai napban. Ma kétszer is jegelni kellett a lábamat, és bár még alig múlt este 11, nemsokára aludni fogok azt hiszem.

Zombi

Állítom, hogy a horrorfilmesek a mankóval mozgó emberekről mintázták a zombik mozgását. Haláli ahogy itt száguldozom a lakásban. Bár most már olyan dolgokra vagyok képes, mint a önálló hajmosás! Bizonyám! Tökre büszke vagyok magamra, mert meg tudtam mosni egyedül a hajamat, anélkül, hogy segíteni kellett volna bárkinek levetkőzni, merthogy kicseleztem magamat és a csapba mostam hajat. Isszonyatosan utáltam már, hogy csütörtök óta nem mostam meg. De azért a fürdéshez, bugyicseréhez még kell segítség, mert nem vagyok elég hajlékony, hogy elérjem a lábfejem. Ezen amúgy anno baromi jól szórakoztam. Jó igazából még mindig vicces.
Feltettem a gépre a sims3at, így ha nagyon nem tudok magammal mit kezdeni, akkor játszom a virtuális babaházzal.
Boki továbbra is hősiesen adja be nekem a szurit, és most már csak nyöszörgök.
Szerdán lesz varratszedés meg kontroll. Remélem azt mondja a dokibácsi, hogy ügyesen gyógyulok. Tegnap elcsúszott a rögzítő és meg kellett igazítani. Na az mondjuk kemény volt. Fájt is. De Miki és Boki baromi ügyesen helyre tudták tenni.
És se tegnap se ma napközben már nem kell jég. Csak éjszakára fáradok el annyira, hogy kelljen.
Előbb-utóbb tényleg szaladni fogok mint a nyuszika!

Szanalmas vagyok:(

A szerdai napon kivettek a csovet a labombol es jarokerettel labra kellett allni. Hat en azt hittem elajulok olyan gyenge voltam. Pedig nagyon vagytam ra h ulve pisilhessek vegre. Aztan csak sikerult es akkor az egy unnep volt. Bejott hozzam mogyi meg apu es felviditottak. A szobatarsak is jofejek voltak meg a noverek is. Este jott Boki ea hozott nekem rozsat.:) kis boldog lett a lelkem, annyira orultem neki. Aztan odaert mirrand is es csacsogtunk kicsit. Az ejszakas nover nem volt kedves. Kirohogott mert sirtam amikor beadta a verhigitot (ja tenyleg kurva vicces volt) meg nem engedte le az agyikom pedig kertem es ugy egyaltalan nem mosolygott. Rossz is lett tole a kedvem egy kicsit. Aztan ejjel negykor keltettek minket es volt kotescsere a masik ket betegnek. Kimentem pisilni es ahog jottem vissza nezem, hogy valami langol odakint. Hogy tűz van. Kurvanagy tűz. Nem tudtam mi eg, a hatoras hirekbol derult ki hogy a tf. Ha nem szakad az eso es mas a szelirany siman mi is kigyulladunk. Borzaszto volt hallgatni ahogy durrannak be az ablakok es ahogy bedolt a teto. Brutalis. Aztan fel nyolcig visszaaludtam es akkor mar a kedves noverneni volt, aki elso este. Amikor kotest csereltek a fonoverrel, felkeltettek es amikor elkezdtem nyivakolno meg harapni a takarot mert annyira feltem hogy fajni fog, akkor mondta a fonovernek, hogy nyugi nekem kicsike a fajdalom kuszobom es a szurikra is igy reagalok. Amugy nagyon erdekes hogy a terdem vegre terdnek nez ki es nem valami elbaszot deform szarnak. Ezutan elvittek a rontgenbe es utkozben baromi jot szorakoztunk a betegszallito sraccal azon hogy mindig ki akartam probalni ezt a toloszek dolgot es mekkora kiralysag. Mentunk ket kereken is. Aztan a rontgenes neni is halal jofej violt es megnezhettem vegre hogy mit csinaltak a terdemmel. Hat kiraly. Van benne egy csavar es az tart a helyen mindent. Gyonyoru. Aztan visszavittek, jott Boki, ja elozo nap hozotr nekem egy darab bordo mankot igy venni kellett masikat parban de az nem szep. Aztan jott ocsem, osszepakoltunk a gyogytornasz megmutatta hogy kell mankozni elkoszontem, elindultunk haza taxival. Itthon aztan ocsi elment kivaltani az injekciot, en vegre lezuhanyoztam miutan korbetekertek a labam celofannal meg elmentem pisilni(egesz erdekes ugyanis nem fer el a labam...) aztan iderakta boki a gepet es vartuk ocsemet. Negy utan felhivtam a haziorvost. Uj aszisztens van aki lebaszott h minek akarok en lidoncain sprayt nem faj az a tuszuras. Meganyad... mondtam neki h en keptelen vagyok beadni magamnak es ilyen nagyon kelletlenul mondta h hat beadja ha kell. Hat ezek utan nem igazan akarom h o adja be. Boki kozben boltban volt ocsem meg hazament. Miutan Boki hazajott este hat utan komolyan egy hos volt. Beadta a szurit de hogy en kozben ugy viselkedtem mint a pokfobiasok ha pok er hozzajuk. Bogtem es total leizzadtam. De o hos volt es beadta. A legszarabb h nem tudom h legkozelebb is igy reagalok e vagy sem. Tudom hogy nem faj igazan, tudom hogy muszaj es megis rettegek tole. Igazan lehetne valami mas fobiam. Mert ez elol nem lehet elbujni mert muszaj. Boki meg nem lehet itt minden aldott este meg 19 napig hogy beadja azt a szart. Hihetetlen sok erot ad egyebkent hogy itt van velem es tudom hogyha valami nem megy akkor segit es ugy aludhattam el hogy mellettem  aludt o is. Ja meg hogy oldalt fekhettem. Hat az valami csucs erzes volt. Ettol meg szanalmas kis nyomoreknak erzem magam es mindenert bocsanatot kerek. Viszont tenyleg ad erot a diakjaim rajza is, amit kiraktam a falra. Iccaka jo volt, aludtam rendesen. Most reggel volt rossz felkelni pisilni (igen tudom h sokat irom le h pisilni menni de amjkor alap hangon 5 perc kierni a wcig akkor az egy kalandtura). Nem tudtam felallni ugyanis utana mert elfogyott az erom es ugy ereztem hogy elajulok. Igy ucsorogtem a foldon egy keveset a hatamat a hideg csempenek dontve es vartam hogy fel tudjak allni es visszajonni az agyikoba. Sikerult. Most pedig megprobalok meg aludni egy kicsit mert enyhen ugyan, de faj.

Buli van

Reggel hetre jottunk. Boki elkisert. O almos es feszult es almos ehes szomjas feszult es meg a terdem is fajt. Kaptam agyikot aztan vartam. Es vartam. Es vartam. Mar kezdtem szomjan es ehen halni, amikor jott a nover hogy vegyem be a kicsi kek fel tablettat(viz meg olyan finom nem volt mint az a ket korty) s mar jottek is ertem es egyszal bugyiban vittek a mutobe. Ott mondtam az asziszens neninek, hogy ne haragudjon ha kiabalok amikor a kezembe bekotik a tut csak felek tole. Mondta h semmibaj. De olyan ugyesen tette be, hogy nem fajt es aztan el is altattak hirtelen. A kovetkezo emlekkepem, hogy zokogok, hogy nagyon faj, csopog belem az infuzio es Boki fogja es simogatja a kezemet. Nem tudom hanyszor aludtam el de o vegig ott volt velem es ameddig ki nem tessekeltek az ajton addig itt maradt. A pokol az akkor kezdodott amikor megint erezni keztdem hogy nagyon nagyon faj. Kertem fajdalomcsillapitot amit fenekbe adtak szuri formajaban en meg uvoltottem mert fajt es tu. Ja kaptama hasamba is veralvadas gatlot. Lassan tuparna lehetnek. Viszont a szuri utan 10 perccel semmi se fajt es elaludtam. Olyan ejfelig aztan hajnali haromig, amikor felebredtem hogy baromira kell pisilni. Jott a nover, hozott agytalat. Meg mindig utalok fekve pisilni. Aztan negy korul meg visszabobiskoltam es fel hat korul arra ebredtem hogy megint nagyon faj de most mar a derekam is. Ja es sose alszom haton, ugyhogy el kellett hitetni a testemmel hogy oldalt fekszem. Ma kiveszik a csovet a labombol es utana a jarokerettel jarhatok is kicsit es kimehetrk ULVE pisilni.

Utolsó előtti lépés

A mai napom arra ment rá, hogy a dokival egyeztettem a műtét előtt, meg vizsgálatokat csináltak. Vettek vért, a vérvevő néni nagyon nagyon nagyon kedves volt, lefekhettem és beszélgettünk miközben vért vett tőlem és így nem estem kétségbe meg nem feszültem be annyira, mint egyébként szoktam. Néztek EKG-t meg mellkasröngtent, hogy mindenem rendben van-e. (Mindenem rendben van).
Aztán rohantam be dolgozni, kettőre be is értem.

Már csak a hétfői megbeszélés van az altató orvossal és másnap befekszem.
Két napot leszek bent, utána itthon lehet hozzám jönni, mert én sehova se mehetek tíz napig.

Most rend van és tisztaság és minden szép.

Még szereznem kell egy autót, ami hazahoz a kórházból. :) De azt csak akkor tudok, ha biztosan tudom már, hogy mikor jövök.

Floriantol-Gellert terig

Ma elkovettem egy ujabb hibat es a fonokom ugy lecseszett telefonban, hogy vegig bogtem az utat a Gellert terig, sot meg itthon is bogtem egy kicsit, mert nem birtam boges nelkul elmeselni Mikinek, hogy "ujabb rossz pont"ot szereztem. Ilyenkor az jut eszembe, hogy odafent valakinek eszebe juthattam, hogy az elmult negy honapom tul boldog volt, hat legyen mar egy kis szar is. De azert nem fogom am hagyni magam. Amennyire tudom igyekszem a maximumot kihozni magambol. Kozben pontosan tudom mi lesz ennek a vege, es mar most faj. Anno megkaptam, amikor a munkahelyemen ert dolgok miatt sirtam, hogy tulsagosan magamra veszem az a baj es tulsagosan beleadom a lelkemet. Csakhogy ezt maskepp nem lehet csinalni. Ez a szakma nem megy lelek nelkul. Nem lehet fapofaval es unottan es utalkozva csinalni. En csak lelekkel tudom. Amikor bemegyek es orulnek nekem, amikor a folyoson lako tobbi osztalyba jaro gyerekek is koszonnek, amikor az otodikes, akit taboroztattam messzirol kiabal es mutatja mit kapott, amikor egyutt jatszunk, amikor elkeszulnek valami alkotassal es lehet neki orulni, amikor a kolleganoimmel beszelgetunk es nevetunk, amikor buszken mondhatom, hogy en ehhez az iskolahoz tartozom.... szeretem ezt csinalni es itt csinalni. Annyira a lenyem resze a tanitas es a gyerekekkel valo munka, mint egy elsportolonak a sport, a napi mozgas. Oromomet lelem benne es akkor is szeretek bemenni ha a legkor feszult, mert mosolyt adhatok es kaphatok es csodat tudok mutatni es ez jo. Nekem ez az egesz nem szakma. Ez hivatas.