Évösszegző

Mivel ez az év utolsó napja, így írok egy évösszegzőt. Mozgalmas év volt, nagyon sok változással.

Január: Azt írtam az új évtől nem várok sokat. Az elvárásaim közül egyedül a számítógép sikerült, a többi nem igazán. Bár ismertem meg új embereket is. Januárban döntöttem el, LEP szervezés után, hogy köszönöm, nekem egy időre elég volt az MTTből, az MTTs szervezésből és mindabból, ami ott megy. Beléptem a CPbe. Beteg is voltam januárban, és már akkor lemerültnek éreztem magam, pedig még éppen csak elkezdődött az év.

Február: A hugicám munkába állt, elmentem MTT farsangra, mert az nekem valamiért mindig is fontos volt. Egyetlen farsangot hagytam ki, amikor Genovában voltam. Februárban vettem észre, hogy valami nem stimmel a látásommal, hogy szellemképesek a gyerekek, hogy egy távolságon túl nem látok élesen (egyébként azóta ez romlik, vagy csak feltűnőbb, mióta szemüvegem van, amit rendszeresen elfelejtek magammal vinni, vagy felvenni, ami baj, mert tényleg hordani kéne). Ebben a hónapban mondták meg azt is, hogy ki fognak tenni.

Március: Elmentem végre lőni (azóta se sokszor sikerült sajnos), és baromira élveztem. Megalkottam a halál listát, amire felkerültek azok az emberek, akiknek, szerintem, járna egy kiadós verés, de minimum olyan megaláztatás, ami után esetleg, talán észhez térnek, és normális emberként viselkednek. Hazajött a Balázs, aminek én borzasztóan örültem. Voltam nyelvvizsgázni, ami meglepő módon nem sikerült. Már ekkor elkezdtem tervezni, hogy mit fogok csinálni, ha kirúgnak.
Ebben a hónapban történt az is, hogy Thereon és Tünde összevesztek, és azóta is így maradtak. Valahol sajnálom a dolgot, valahol meg nagyon ért már a dolog.

Április: Szavazás volt. A nyelvvizsga megint nem sikerült, és tök fölöslegesen mentem el TELCre meg fizettem be a rigót is. Volt húsvét is, ami olyan semmilyenül telt, és elmentünk Thereonnal Tropicariumba, ami nagyon nagyon jó volt. Helyettesítettem a kolléganőmet, és összehoztam az anyáknapi műsort. Megvettem az anyagot a szünetben a Janka takarójához (teljes titokban persze) és meg is varrtam.

Május: Ebben a hónapban kellett először kimondva választanom az MTT és a CP között. Bemásolom, amit akkor erről írtam, mert választ ad arra a vádra, miszerint, én tudatosan és szándékosan az mtt ellen  vagyok.

"Meg januarban beszeltem Felagunddal arrol, hogy azert szar, hogy az mtt es a cp kozott ilyen a kapcsolat, mert elobb-utobb el fog jonni a pillanat, amikor nekem majd valasztani kell, kivel vagyok, kivel dolgozom, kivel allok egy oldalon. Hamarabb jott el ez a donteshelyzet, mint gondoltam.  En osz kornyekere tettem az idopontot. Multhet hetfo ota agyalok ezen. Persze a valaszom, amikor a kerdes megerkezett, mind a ket oldalrol, egyertelmu volt. A lep utan kifejtettem(olvashato itt a blogon) hogy az mttvel en semmitse egy jo ideig, hogy 8 ev munkajanak, azt gondolom, melto lezarasa volt a Lep. Ettol meg az egyuttmukodest en szeretnem, mert azt hiszem, hosszutavon mind a ket tarsasag javat szolgalna, ahogy mind a ketto veszithet azzal, ha nem jon letre. Sajnalni fogom, ha nem sikerul. Lassan ket hete agyalok azon, mi lenne a legjobb mindenkinek. Mert mind a ket helyen a barataim vannak, mert mind a ket tarsasagnak ugyanaz a celja, csak az eszkozei masok, mert mind a ket tarsasagban vannak ertekes emberek. Kicsit olyan erzesem van, mint a tundek es az emberek kozotti kapcsolat Tolkiennal. Nekem mind a ket tarsasag fontos, de a jelenlegi helyzetben, es ezert elnezeset kerem mindenkinek, a CP mellett allok. Sok indokom van a miertekre, es ha valaki megkerdezi el is mondom, szemelyesen, egy tea mellett. "
Ebben a hónapban hoztam a frászt mindenkire, mert nem volt nálam a telefonom, és voltunk Flórálián is, ami megint csak jó volt. Akartam könyvespolcot venni, de végül másra kellett a pénz.

Június: Thereon eddigre már egészen CPssé vált. Még márciusban vittem be a társaságba, és rögtön sikerült belopnia magát az emberek szívébe. Ekkora már biztosan tudtam, hogy nem maradok a következő tanévre a munkahelyemen, és borzasztóan kiborultam miatta. Tulajdonképpen, ha végigolvasom a január-május blogbejegyzéseket, nagyon durván rányomta a hangulatomra magát ez az egész. Ekkor voltam tükrözésen, és ebben a hónapban született Janka is.

Július: Vettem magamnak gépet, és dolgoztam is, meg persze tanultam. Voltam babysittingelni egész sokat, találkoztam Balázs feleségével, aki akkor még nem volt a felesége, szerepjátszottunk viszonylag sokat. Állást kerestem vadul.

Augusztus: Az augusztus legfontosabb dátuma a születésnapom. Bár idén csendesen telt, mert nem tudtam volna úgy megünnepelni, ahogy szoktam. A számomra fontos embereknek mind volt valami jobb dolga, és nem tudtam volna összeereszteni a cpseket meg az mttseket egy helyre. A másik nagyon fontos dátum Balázs esküvője volt, ami nekem felért egy születésnappal. Nagyon boldog voltam aznap. Olyan volt, mintha a testvérem esküvőjén lennék. Nem tudom másoknak elmondani mennyire fontos volt nekem, hogy ott lehettem, mert általában félreértik.
Ebben a hónapban kezdtem az új munkahelyemen, és már akkor tudtam, hogy nem maradok majd sokáig. Ebben a hónapban volt a tábor is, aminek az előestéjét végig bőgtem, mert nem mentem el. Az én döntésem volt, de nagyon nehéz volt meghozni. Az MTT-Cp ellentét fokozódott, az én kicsi lelkem meg egyre jobban aggódott emiatt. Augusztus utolsó éjszakáján elmentünk az Állatkertek éjszakájára és nagyon jó volt.

Szeptember: Elmentünk Balázzsal teázni és vacsorázni és elbúcsúztunk egymástól. Csináltattam francia manikűrt (sanszosan soha többet, mert macera ha nem megyek vissza a műkörmöshöz). Megnéztük az Emlékek Őrét és utoljára voltunk együtt csak mi négyen a gyerekkori barátokkal. Brutálisan fura érzés volt.

Október: Lett egy magántanítványom, és megfogalmazódott bennem, hogy igazából nekem erre a vonalra kéne ráállni. Már utáltam a munkámat, utáltam bejárni. Felkerültek a könyvespolcok is a falra. Volt Halloween party is, ami tényleg jól sikerült.

November: Ez a hónap konkrétan gyomorgörcsben telt, a munkahely, az olasz, a párkapcsolat és az mtt-cp dolgok miatt. Voltam a térdemmel orvosnál. Felmondtam a munkahelyemen.

December: Az első hetet kapásból betegeskedéssel kezdtem, utána a főnököm kirúgott, de már rohadtul leszartam. Volt Hobbit premier, ahol sírtam, és ahol azt hiszem rendezőtek végre az ellentétek, legalábbis sok minden. Volt karácsony, ami nem méltó rá, hogy említsem, van gyász, és most megint nehéz.


Azt hiszem ez az év mosolygósabb volt ugyan, mint a 2013-as. Akkor sokkal többet sírtam. Most, minden nehézséggel együtt, sokkal több volt a mosoly és a nevetés az évben. De nehezebb is, főleg a vége. Nehezebb volt, a munka miatt, a nyelvvizsga miatt,amiatt, hogy azért sokszor nagyon nem egyszerű Thereonnal sem, a családommal, a barátaimmal sem.
De nagyon sok öröm ért. A fellépések, Janka, Balázs esküvője, a közös mozi, a könyvespolc, az, hogy szinte egész nyáron kerékpároztam, hogy megint sok mindenre rájöttem magammal kapcsolatban.


Hogy mit szeretnék 2015-től?

Tényleg eljutni Rómába. Akkor is, ha egyedül megyek és senki sem jön velem. Szeretném ha a nyaram nem álláskereséssel telne, ha végre meglenne a nyelvvizsga, ha rendeződnének az életemben a konfliktusok, szeretnék táborba is menni, de csak akkor, ha szervezek és tényleg szükség van rám. Szeretnék visszamenni lőni, és valami rendszert vinni az életembe, ami az idei évben nagyon hiányzott belőle. Sok magántanítványt.
Szeretném, ha jövő ilyenkor azt írhatnám le a blogomba, hogy ez egy kiegyensúlyozott, boldog év volt. 

Nevicaaaa!!!

Havazik!!!! Imadom amikor havazik, mert gyonyoru es csodalatos es tiszta. Amikor Genovaban hovihar volt, az emberek komplett idiotanak neztek, mert kimentem a viharba setalni es fotoztam es tancoltam a hoban es nevettem. Szeretem nezni a hoban a labnyomokat, erezni, ahogy a friss ho ropog a talpam alatt, hoembert epiteni vagy hogolyozni vagy szankozni. Ilyenkor minden gyonyoru. Remelem iden el tudunk menni hocsatazni Thereonnal. Meg szeretnek havas fotokat jelmezben meg csak ugy is. Mert a ho gyonyoru.

Van az a helyzet...

...amikor rohadt nehez. Amikor latod azon, akit szeretsz, hogy belul meghal  benne valami. Amikor azt kivanod barcsak meg mindig inkabb az exe miatt lenne ki. Amikor szeretnel varazsolni hogy inkabb neked fajjon. Amikor tudod, hogy a dofesek nem neked szolnak megis rohadtul faj, de akkor is ott kell lenned, mert te vagy az egyetlen akire ilyenkor szuksege van. Mert nem mondja, csak erzed. Amikor az ejszaka magahoz huz, amikor neked mondja el eloszor es elotted nem rejti a fajdalmat. Amikor latod hogy nem alszik nyugodtan, de ha megsimogatod kisimul az arca almaban. Es kozben megorulsz a tehetetlensegtol es legszivesebben addig utned ameddig minden fajdalom el nem mulik. Aztan eltelik egy kis ido es akad valami apro dolog amitol ujra latod mosolyogni csak egy percre, es akkor mindent megbocsatasz a vilagnak.

5 giorni

Megprobalhatnam leirni a kozepfolde napokat a corvinban, de nem sikerulne. Az elozetes feleleim csak reszben teljesultek. Brutalisan halas vagyok ezert azoknak, akik leszartak hogy ki melyik csapathoz tartozik es kozosen, egyutt dolgoztak. Jo hangulatban jottem haza. Csak szerdan sirtam, mert fajt ahogy Thereon bemondta h ez a mi rendezvenyunk es utana meg Gerivel is osszevesztem. De aztan minden tisztazodott. Rettento megtisztelo erzes volt, hogy Betti apukaja elkerte a szamomat, mert a lanya nalam aludt. Jol esett, hogy Thereon velunk jott haza(harman is siman elfertunk). Jolesett, hogy az egesz rendezveny alatt fokozatosa  csitultak az ellentetek es hogy kialltak a cp mellett az mttsek a megbeszelesen es viszont. Nagyon feltem ettol az egesztol. De most megnyugodtam kicsit. Nekem az mttbe es a cpbe is vannak barataim. Mtts es cps is leszek mindig, es nagyon remelem, nem kell ketteszakadnom emiatt.

Lo credo

Azt hiszem az a baj velem, hogy én nekem sosem volt fontos a titulus. Nekem nem számít, hogy valaki doktor vagy professzor vagy bármi ilyesmi. Mert nem attól lesz ember. Én nem félek a dékántól, nem félek a rektortól vagy a minisztertől. Nem arról van szó, hogy nem tisztelem, mint munkahiearchiában felettem állót, de nem félek tőle. Ugyanúgy viselkedem vele, mint egy oktatóval, vagy egy másik ügyintézővel, mert nem érzem úgy, hogy felettem állna azért, mert van valami pár betűs szó a neve előtt.
Már gyerekként sem éreztem úgy, hogy azért kellene valakit tisztelnem, mert idősebb nálam. Például a tanárokat. Ha hülyeséget beszéltek, akkor hülyeséget beszéltek.
Nem, tiszteletlenül kevés tanárommal beszéltem (de ők megérdemelték). Mert a tudást azt azért tiszteletben tartom.
De azt gondolom, hogy attól még, hogy valaki alattam dolgozik, nem kell vele úgy viselkedni, mintha a seggemből rántottam volna elő, és semmit se érne.
Ez ugyanolyan baromság, hogy a doktornak kijár a magázás, de a bolti eladónak már sziával köszönünk, az utcaseprűnek meg annyit se mondunk, hogy "bazdmeg". Pedig egyik munkája nélkül sem lennénk meg olyan könnyen.
Én a gyerekektől sem azért várok el tiszteletet, mert ÉN vagyok a tanító, hanem mert kivívom magamnak, de azt hiszem sokkal sokkal fontosabb számomra, hogy szeressenek velem lenni és szeretetből tegyék meg, amit kérek, nem pedig az autokratikus vezető által kiváltott félelemből. Ne azért tanuljon, mert különben fekete pontot kap, hanem azért, mert érdekli, amit olvas.

Sokszor azt gondolom én nem vagyok ezzel a felfogással ebbe a világba való.

A másik dolog amiről mostanában még viszonylag sokat gondolkodom az adok-kapok. Hiszem azt, hogy amit az életben másoknak adok, legyen szó fájdalomról vagy örömről, azt így-vagy úgy de visszakapom. Talán ezért is tudom magam viszonylag hamar túltenni azon, ha bántanak (csak elfelejteni nem felejtem el).  Azt látom, hogy a kölcsönösségen alapuló bizalom is borzasztóan elveszett. Ha én kölcsönadom neked a játékomat, akkor te is kölcsönadod az enyémet, és nem kérek érte semmi többet és te se tőlem. Ha én meghívlak egy fagyira, akkor egyszer majd te is visszahívsz engem, amikor neked lesz rá pénzed nekem pedig nem. Nálam ez valahogy sose volt kérdés. Ha én teszek egy szívességet, akkor előbb-utóbb biztosan visszakapom valahogy. Fel sem merül bennem, hogy még még még pluszba kérjek érte dolgokat.
Azt hiszem az is baj velem, hogy alapvetően mindenkiről a jót feltételezem és amikor ebben csalódom, az nagyon rossz. Azt hiszem, hogyha ez a kölcsönösségen alapuló bizalom helyreállna a világban, akkor a világ sokkal sokkal jobb hely lehetne.

Meno tre

Nem tudom pontosan mikor nottek a hasamra az anyajegyek. Egesz sokaig nem is erdekeltek, aztan nyomni kezdett a melltartopant de valahogy meg mindig nem igazan zavart.  Aztan ugy kb. harom eve elkezdett zavarni, bele is kaptam. Miutan hazajottem Genovabol elmentem dokihoz hogy hat szedjuk mar le. Nem ment bele, mert jo helyen van az ott. A batorsagomat harom hete szedtem ossze ujra, es akkor az engdelyt is megkaptam. Igy elballagtam a sebeszetre idopontert. Ma volt az elso kor. A hasamrol szedett le a doki parat. Brutal kedves volt o is meg a nover is aki bent volt. Borzasztoan  birom ha tuvel szurnak. Ugyhogy amin a lidocaint elkezdte beadni a doki en elkezdtem sirni es jajgatni. A nover neni meg fogta a kezem amivel en a gyurut szorongattam.  Aztan mar nem is ereztem semmit es hip-hop megvolt a nyiszatolas. Most van harom szep kek cernaval osszekotott vagasom. Holnap megyek a hatamrol is leszedetni kettot.  Thereon kozben kint  vart es holnap is eljon velem. :)

Ho paura dalla prossima settimana

Egy mai komment csak alatamasztotta azt, ami napok ota a fejemben van. Tartok a jovohettol. Ott leszek ket tuz kozott. Latni fogom a ronda, sanda pillantasokat, es erezni fogom elesben, ami most meg csak irasban nyilvanul meg. Gyulolom ezt a helyzetet. A kolcsonos lenezest, az utalkozast, az irigyseget ami az mtt felol a cp fele iranyul . Nekem barataim vannak mind a ket csapatban. Nekem faj amikor olyankor is egymast bantjak, elottem/nekem amikor semmi indok nincsen ra. Tartok a jovo het vegetol, mert lesznek ott emberek, akiket egykor a baratomnak vagy legalabbis jo ismerosomnek tudtam,  de ma mar nem az, megis, ahogy ismerem, oda fog jonni jopofizni. Nem akarom magam ugy erezni mint 2012ben es az azt koveto lepen, amikor legszivesebben meghaltam volna. Amikor csak azert nem sirtam, mert mast vigasztaltam es ez elvonta a figyelmemet sajat magamrol es az aktualis nyomoromrol. Nem akarom azt, hogy rondan nezzenek ram, ha odamegyek majd az mttsekhez es azt se, hogy olyan legyen mint a promos pentek volt. En az mttben is es a cpben is az embereket szeretem es nem azonositom a tarsasagot egy ket hulyevel. Szeretnek mar tullenni ezen es hazaerni, bebujni Thereon melle a takaro ala, es hozzabujva elaludni.  Elegem van mar a gyulolkodesbol ....

A férgekrol

Ultem a reggeli teammal a kezemben es azon gondolkodtam, hogy ketfele fereg ember van a foldon. Az egyik fajta az, aki elkoveti a feregseget, de utana oszinten megbanja amit tett (ismerek ilyet) es van a masik fajta aki elkoveti a feregseget, es nem banja meg. Sot. Tulajdonkeppen nem is erti, hogy feregseget kovetett el.  (Ilyet is ismerek). Elobbinek megbocsathato, de nem elfelejtheto, amit tett, a masikat..... hat azt maximum szanni lehet azert, hogy ennyire szegenyes lelkivilaga van.   Aztan elfogyott a team, es elkezdodott a nap.  De egyebkent almodni is erdekeset almodtam. Almomban egy nagy es regi hazban voltunk es volt ott egy srac, aki egyszerre volt az osszes fiu, akibe eletemben szerelmes voltam. Es tudtam, az agyammal, hogy nem szabad vele osszejonni, mert baj lesz belole. (Peldaul valami hatso gondolatban tudtam, hogy hazas.)  De aztan megiscsak osszebujtam vele es reggel igyekeztem ugy tenni, hogy neeem en voltam.  Aztan meg mindig almomban tele lett a padlas gigantikus poloskakkal es csoootanyokkal. Utana arra ebredtem, hogy Thereon cirogatja a vallam. 

Nosztalgikus bejegyzes

Itt van a Tauriel ruha az olemben egy ruhavedo zsakban. Errol eszembe jutott a szalagavtom. December 19-en lesz azt hiszem nyolc eve, hogy volt. Eletem egyik legszebb napjakent tartom szamon a mai napig. Akkor csillogtam es kiralylany voltam es a barataim eloszor lattak, hogy no vagyok. Es tancoltam es nevettem es gyonyoru voltam. Soha nem fogom elfelejteni Pok es Balazs arcat, amikor odamentem a hofeher habos-babosban es en voltam a legszebb az egesz teremben. Azota se, soha nem ereztem olyan szepnek magam, mint akkor.

Interju

Fel oraval korabban sikerult odaernem. Elsokent. Az anyuka elmondta mit var el, nekem kozben folyton az jart a fejemben, hogy ez total olyan melo mint Genovaban, csak a nap vegen hazamegyek. Ketszer is rakerdezett, hogy mikor tudnek probanapra menni. Remelem en leszek a megfelelo szemely, aki kell nekik. Annyit fizetne, hogy felre is tudnek tenni belole es csizmara is futna es az Alexandert se lenne gond kifizetni meg az olaszt se. Nagyon szeretnem, hogy osszejojjon.

Torokgyulladas

Tegnap a dokineni megallapitotta, hogy ez biza torokgyulladas. Ki is irt egesz hetre,sot mondta hogy lehet h csak kedden mehetek majd dolgozni. Utalom ha beteg vagyok. Olyankor atmegyek hiszis nyugos gyerekbe es az optimista remenykedo bizakodo enem is szabira megy es mindenbol a legrosszabbat latom es varom es ettol barmikor random elbogom magam.  Nem jo. Es minden faj. Es kicsinek es lathatatlannak erzem magam es a vilag is szurke es szomoru odakint.

PlayIT

Erre a hetvegere keszultunk kb. nyar kozepe ota. Nagyon jol sikerult. Nem csak azert mert sikerunk volt es rengeteg foto keszult, hanem mert Thereon megint kicsit kivirult es azt ugy szeretem nezni. Amikor latom rajta, hogy most jol erzi magat. Hetvegen vegig ezt ereztem. Es baromi jol esett, hogy tekintettel volt ram es forditott a szerbekkel kapcsolatban es a sok oleles es odafigyeles es nevetes. Es jo volt a hugomekkal gm hambit enni es vasarnap falat maszni es koncertet adni es tancolni es kicsit elengedni magam vegre. Talan ezert is ulok epp az orvosi rendeloben, mert elengedtem magam es a szervezetem ugy dontott akkor vegre beteg lesz egy kicsit. De most meg ez is jo. Most jo minden.