2015. november 19., csütörtök
Elso het
Ma egy hete jarok dolgozni. Eddig beken hagynak, a gyerekek meg cukik. De fogy az energiam nagyon. 2-2,5 orakat megyek dolgozni az 1-1,5 helyett mert annyira lassu vagyok es a kozlekedes is szar. Iszonyatosan elfaradok tole. Raadasul a mutet ota egy-ket ejszaka volt, amire azt tudom mondani, hogy vegig aludtam es kipihentem magam. Ez ameddig otthon voltam nem volt baj, de most az. Kezdem ugy erezni, hogy az erom vegehez kozeledem es elobb-utobb elbogom magam es kiborulok, pedig nem szeretnek. Es faj. Minden este ugy erek haza, hogy isstenem csak tehessem le pihenni a labam. Pedig a mininalisat igyekszen terhelni. De faj. Huzodik a varrat(ami amugy tokszep) es neha erzem a csavart vagy a csontom faj vagy a terdhajlatom, csak hogy ne unatkozzak. Es kozben mennek es csinalnam es szar hogy nincs erom. Es szarul erzem magam h peldaul nem vallaltam ugyeletet hetfore pedig mondtak h eszukbe se jutottam. Annyira szeretnem bizonyitani, hogy idevalo vagyok es hogy szeretek itt es h a munkahelyem a fontossagi sorrend negyedik helyen van (en a csaladom a Boki a munkhely a barataim az mtt stb) es tenyleg jo itt nekem. Azzal egyutt jo h vannak hulyek. Tegnap minden gyereket meg tudtam dicserni es ez olyan jo volt. Es keszulok nekik es gondolok rajuk es nagyon zavar hogy en csak ulok es nem tudok odaszaladni ha szukseg van ram.
2015. november 14., szombat
Küldetések sorozata
Szerdán a doki behajlította a lábamat és baromi jól szórakozhatott rajtam, amikor közölte, hogy nem kell már éjszakára a merevítő és fürdésnél is levehetem, én meg felüvöltöttem, hogy IGEN IGEN IGEN!!! KÖSZÖNÖM!!!
Mogyival töltöttem a napomat, kávéztunk Dodieval és Galccal aztán a Cserpesben kipróbáltuk a GM szendvicset (finom) majd felugrottunk Idhrenhez és elmentünk a Jankáért. Estére azért már fájta lábam, de másnap vártak a gyerekeim.
Bementem a suliba (kettő, azaz kettő órán keresztül mentem dolgozni...) és miután elmeséltem pár kollégának, hogy mi a helyzet és hogy épp időben volt a műtét, hogy ne szakadjon szalag, mert akkor nem egy, hanem minimum három hónapot nem jövök, kimentem a tanáriból a termünk felé, és mintha egy filmjelenetet láttam volna. Az egyik diákom állt az ajtóban és látta, hogy jövök és bekiabált a többinek, hogy ITT VAN!!!!! A többi meg kirontott a teremből és rommá ölelgettek. Délután meg beszélgettünk, hogy kivel mi történt az elmúlt egy hónapban. Baromi cukik voltak. Ha eddig nem imádtam volna őket, hát most aztán végképp beléjük szerettem. Mindbe.
Este itthon jegelni kellett a térdemet, mert fájt és forró volt.
Pénteken már csak másfél óra volt bejutni, és izomláz van a vádlimban és nem aludtam jól, mert minden fordulásra felébredtem. Halál.
Este jött Boki, beszélgettünk, néztünk South Parkot, aludtunk, és én még mindig felébredtem a fordulásra.. És jég is kellett.
Ma semmittevős nap volt, egészen ötig, amikor is elindultunk a CP-s talira, hogy elhozzam a kulcstartóimat. Nagyon furcsa érzés volt az egész. Kicsit féltem is tőle (oké, nem is kicsit, hanem nagyon, mert március 15.-e óta nem találkoztam Thereonnal egy pillanatra sem, és nem tudtam, hogy ha találkozunk pofonvágom-e vagy csak levegőnek nézem vagy mi lesz). De nagyon viccesen jött ki az egész. Mi értünk oda előbb, aztán Gergő és csak utána Thereon meg Ákos. Köszöntek, és se közben, se utána nem nézett a szemembe, csak lopva pillantgatott oda hozzánk, és ezen én baromi jól szórakoztam. Már nem volt hatalma felettem, semennyi, már nem éreztem kellemetlenül magam attól, hogy ott van, hogy esetleg beszélnem kell hozzá, nem volt bennem a pofon érzés sem, egyszerűen semleges volt. Mint egy ember, akit nem ismerek. Furcsa, de nagyon jó érzés volt.
Itthon már semmit se csináltam szinte, csak játszottam meg ettem...
Ja és még délután megtettem pár lépést rögzítő nélkül a szobában, és ettől is baromi boldog voltam, meg attól is, hogy teljesen egyedül sikerült zuhanyozni.
A kis lelkem most boldog és egész. 5 hónap:)
Mogyival töltöttem a napomat, kávéztunk Dodieval és Galccal aztán a Cserpesben kipróbáltuk a GM szendvicset (finom) majd felugrottunk Idhrenhez és elmentünk a Jankáért. Estére azért már fájta lábam, de másnap vártak a gyerekeim.
Bementem a suliba (kettő, azaz kettő órán keresztül mentem dolgozni...) és miután elmeséltem pár kollégának, hogy mi a helyzet és hogy épp időben volt a műtét, hogy ne szakadjon szalag, mert akkor nem egy, hanem minimum három hónapot nem jövök, kimentem a tanáriból a termünk felé, és mintha egy filmjelenetet láttam volna. Az egyik diákom állt az ajtóban és látta, hogy jövök és bekiabált a többinek, hogy ITT VAN!!!!! A többi meg kirontott a teremből és rommá ölelgettek. Délután meg beszélgettünk, hogy kivel mi történt az elmúlt egy hónapban. Baromi cukik voltak. Ha eddig nem imádtam volna őket, hát most aztán végképp beléjük szerettem. Mindbe.
Este itthon jegelni kellett a térdemet, mert fájt és forró volt.
Pénteken már csak másfél óra volt bejutni, és izomláz van a vádlimban és nem aludtam jól, mert minden fordulásra felébredtem. Halál.
Este jött Boki, beszélgettünk, néztünk South Parkot, aludtunk, és én még mindig felébredtem a fordulásra.. És jég is kellett.
Ma semmittevős nap volt, egészen ötig, amikor is elindultunk a CP-s talira, hogy elhozzam a kulcstartóimat. Nagyon furcsa érzés volt az egész. Kicsit féltem is tőle (oké, nem is kicsit, hanem nagyon, mert március 15.-e óta nem találkoztam Thereonnal egy pillanatra sem, és nem tudtam, hogy ha találkozunk pofonvágom-e vagy csak levegőnek nézem vagy mi lesz). De nagyon viccesen jött ki az egész. Mi értünk oda előbb, aztán Gergő és csak utána Thereon meg Ákos. Köszöntek, és se közben, se utána nem nézett a szemembe, csak lopva pillantgatott oda hozzánk, és ezen én baromi jól szórakoztam. Már nem volt hatalma felettem, semennyi, már nem éreztem kellemetlenül magam attól, hogy ott van, hogy esetleg beszélnem kell hozzá, nem volt bennem a pofon érzés sem, egyszerűen semleges volt. Mint egy ember, akit nem ismerek. Furcsa, de nagyon jó érzés volt.
Itthon már semmit se csináltam szinte, csak játszottam meg ettem...
Ja és még délután megtettem pár lépést rögzítő nélkül a szobában, és ettől is baromi boldog voltam, meg attól is, hogy teljesen egyedül sikerült zuhanyozni.
A kis lelkem most boldog és egész. 5 hónap:)
2015. november 10., kedd
Utolso egyenes nap
Vajon miert mindig akkor jut eszembe irni, amikor mar kilottem a gepet vagy a bkvn ulok? Utolso egyeneslabu nap van/volt es en mar nagyon nagyon varom hogy levehessem ezt a rogzitot. Elfogyott alola a labam es ket napig a gyogytornat se csinaltam rendesen, mert fajt es ami faj azt nem csinalom. Ma amikor kibontottam eszrevettem egy puklit a sipcsontomon. Megnyomhatta a rogzito es talan ezert is fajt. Nagyon remelem hogy holnaputan mar dolgozom. Majdnem teljesen atalltam az ejszakai eletmodra, pedig kuzdottem ellene rendesen. Viszont majdnem elerem a labfejem nyujtott labbal es a nyelvvizsgara kapott joghurtkeszitovel eletem eddigi legjobb joghurtjat sikerult megcsinalni.
2015. november 7., szombat
DéEm
Tegnap is bementem egyedül a központig. Postán feladtam a számlákat, aztán bementem a DMbe hogy megnézzem,van-e az a szemhéjpúder, amit keresek (szerintem nem is létezik...Nagyon sötétsmragadtzöld és egy kicsit csillog. Lilából és kékből van ilyenem). Közben mellettem kamaszsrácok nézegették a parfümöket, majd odajött az egyik, hogy tudnék-e segíteni nekik parfümöt választani egy 15 éves lány számára. Megkérdeztem, hogy mit kell tudni a lányról, meg mennyi pénzük van rá.
Mire a srácok:
- Hát,.. Kedves, meg szép, meg szépen öltözködik, meg csinos is.
Persze ezt tökvörösen adták elő, nagyon cukik voltak. Sajnos nem tudtam nekik segíteni, csak annyit, hogy ne egymásra, hanem a papírcsíkokra fújják a parfümöt és akkor érzik is az illatát. Remélem a csaj örülni fog az ajándéknak.
Hazafele már nagyon elfáradtam, fájt a lábam a sok menéstől. Most már eléggé úgy érzem, hogy akadályoz a rögzítő. Az alvásban, a járásban, a mindenben, miközben nélküle még felemelni sem tudom a lábamat, mert még nem volt hajlítva.
Mondjuk a legjobban a fürdésben akadályoz, ezért a következő módszerrel zuhanyzom:
Most le is ragasztottuk, hogy ne folyjon be a víz.
Mire a srácok:
- Hát,.. Kedves, meg szép, meg szépen öltözködik, meg csinos is.
Persze ezt tökvörösen adták elő, nagyon cukik voltak. Sajnos nem tudtam nekik segíteni, csak annyit, hogy ne egymásra, hanem a papírcsíkokra fújják a parfümöt és akkor érzik is az illatát. Remélem a csaj örülni fog az ajándéknak.
Hazafele már nagyon elfáradtam, fájt a lábam a sok menéstől. Most már eléggé úgy érzem, hogy akadályoz a rögzítő. Az alvásban, a járásban, a mindenben, miközben nélküle még felemelni sem tudom a lábamat, mert még nem volt hajlítva.
Mondjuk a legjobban a fürdésben akadályoz, ezért a következő módszerrel zuhanyzom:
Betekerjük a celofánnal.
Most le is ragasztottuk, hogy ne folyjon be a víz.
De befolyt...
Úgyhogy a rögzítő most szárad én meg élvezem, hogy szabadon van a lábam, akkor is, ha nem merem mozdítani.
Egyébként az élet szép, boldog vagyok és süt a nap és igyekszem minél többet megőrizni a jókedvemből, akkor is, amikor fáj, mert annyit rázza a busz, akkor is, amikor éjjel arra ébredek, hogy úgy fordultam, hogy alapjáraton ilyenkor hajlítanám, de most nem lehet és fáj, akkor is, amikor éjszaka, miután lekapcsoltam a gépet és már nem olvasok, nem tudok elaludni, mert már tervezgetem mi lesz akkor, amikor újra lesz lábam.:)
Egyébként az élet szép, boldog vagyok és süt a nap és igyekszem minél többet megőrizni a jókedvemből, akkor is, amikor fáj, mert annyit rázza a busz, akkor is, amikor éjjel arra ébredek, hogy úgy fordultam, hogy alapjáraton ilyenkor hajlítanám, de most nem lehet és fáj, akkor is, amikor éjszaka, miután lekapcsoltam a gépet és már nem olvasok, nem tudok elaludni, mert már tervezgetem mi lesz akkor, amikor újra lesz lábam.:)
2015. november 5., csütörtök
Egyedul szabadlabon
Ma teljesen egyedul mentem vasarolni. Brutaljo elmeny volt, nagyon kellett mar. Vettem mindenfelet aztan hazafele reflexbol szaladni akartam a buszhoz. Na ez remesen rossz otletnek bizonyult, mert a rogzito visszatartott es nem fajdalom de baromi kellemetlen erzes volt. Mondjuk a sofor jofej volt es megvart. Most igy kicsit azert jobb a kedvem. Baromi nyugos es faradt lettem igy a vege fele. Kedden volt az utolso szuri(istenem soha tobbet!!!!). De elfaradtam. A kitartasom es a mosolyom faradt el. Annyira hogy Miki meg is kerdezte minden rendben van-e, en meg mondtam hogy persze, csak elfaradtam. De most mar mindjart vege (fel ev... akkor kiveszik a csavart). Nagyon remelem, hogy megerte es kepes leszek tavasszal bringazni es kirandulni es a porontyokkal jatszani.
Kozben tovabb haladtam az Szjgben. Egyre tobbet nevetek rajta.
Es nem tudom mi vagyok epp, Kisherceg vagy Roka.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)