Szemelyi edzes

Tegnap kiprobaltam, milyen szemelyi edzovel edzeni.
Rettento erdekes elmeny volt. Peldaul a fene se gondolta volna, hogy le fogok tudni guggolni. Vagy hogy tudok mar ugralni. Hogy EN tudok szep es szabalyos fekvotamaszt csinalni (lattam a tukorben es tenyleg az volt) hogy elbirom a sajat sulyomat.
Abszolut pozitiv megerosites volt nekem, es erre szuksegem volt mar.
Valahogy a mozgasommal mindig az volt, hogy, mivel nem latom magam, kell hogy valaki azt mondja: ezt jol csinalod.
Nekem sajnos negyed akkora testtudatom nincs, mint mondjuk narbnak (tudom o tancos), persze tudom hol a kezem/labam, de nem tudom egy-egy mozdulatom hogy nez ki, helyesen csinalom-e.

Azt hiszem, ha egyszer tesit fogok tanitani, tuti erre fogom a legnagyobb hangsulyt fektetni, hogy a kolykeim ezeket megtanuljak. Ahogy, ha lesz sajatom, sportolnia kell majd valamit. Nekem mindegy hogy mit. Bar azert ha lehet, puceran ne tancoljon 18 eves kora elott.:))

Worchester

Rosszul tudtam az uticelt, de nem baj. Epsegben odaert.
Tegnap reggel azzal a gondolattal ebredtem, hogy adnom kell neki valamit, ami majd szerencset hoz es vigyaz ra. Tobb ilyen talizmanom is volt mar, de egy kivetelevel nem tudtam hol vannak.
Amikor bejott a suliba, a kolleganom megkerdezte ki az a bacsi az ajtoban. Nevetve mondtam, hogy az ocsem. Majd kiszaladtam, a nyakaba borulni, a kis hulye meg kozolte, hogy el ne kezdjek bombikezni (na ez az a mondat amire garantaltan sirni kezdek). Bementunk egy ures terembe (mint a Harry Potterben) es lecsatoltam a Gyurut a nyakambol. Kozoltem, hogy csak nyakban hordva mukodik. Erre o kezdett el majdnem bogni. Azt is mondtam, hogy majd karacsonykor, amikor kimegyunk visszaadja.
Megolelgettem meg, csinaltunk egy kepet, es most isten tudja csak mikor talalkozunk ujra.

En bizom benne, hogy csak karacsonykor.

"Te leszel a nagy és okos nővére"

Penteken a kisocsem leult velem es anyukammal,hogy az a helyzet, hogy valoszinuleg a jovoheten, neki el kell repulnie Angliaba.

En veszem neki a repjegyet es ha tudunk valtunk valamennyi fontot is.

Aztan valamikor majd megadja. Vagy nem.

De mivel a testverem, ezert nem szamit.

Az szamit, hogy sikeruljenek a tervei odakint, es utana tudjon menni a felesege is es bejojjon neki az elet.

Un anno fa'

Hinni a masik emberben

Emlekszem ra, hogy amikor gyerek voltam, a tanaraim sosem hittek bennem. Azt nem surun hallottam, hogy "igen meg fogod tudni csinalni" inkabb a "nem neked van annyi eszed hogy..."
Amikor a nyelviskolai tanarom megtudta, hogy Genovaba megyek, nem akarta elhinni, hogy jo lesz nekem, hiszen nem beszelem a nyelvet elegge.
A legutobb a sajat fonokom kozolte, amikor mondtam neki, hogy matekot fogok tanitani, hogy " hat az nem konnyu".

En igyekszem mindig hinni abban, hogy a masik kepes ra.

Most az ocsemben hiszek, aki heteken belul nekivag Anglianak es szerencset probal. En hiszem, hogy o az lesz, akinek bejon. Aki kepes ra, aki majd megmutatja, hogy a szarbol is lehet varat epiteni.

Bizom benne, hogy felno odakint, ahogy en is felnottem.

Csak azert, jojjon haza neha.

Rohír agrár főiskolai kurzus

Nagyon nagyon semmi kedvem nem volt a hetvegehez. De igy nagyon. A penteki tortenesek (mindjart) annyira kifarasztottak lelkileg, hogy csak arra vagytam, hogy a Boki mellkasan fekudjek es simogassa a hajam, meg neha hozzam vagjon egy csokit.
Penteken focibajnoksag volt es a kolykeim gyonyoruen jatszottak. Ugyesek voltal, sportszeruek. A biro meg egy tokfej, mert nem figyelt es nem adott meg golokat, meg helyzeteket, majd kozolte a kolykokkel hogy a pontallas szerint ok nyertek, aztan mire elkeztdek orulni, mondta h jah megse, mert elszamolta.
Azt a duhot es ketsegbeesest es csalodottsagot... Nagyon szar elmeny 11 eves fiukat zokogni latni, es tudni hogy nem segithetek. Pedig probaltam, de nem sikerult ravennem a munkakozosseg vezetonket hogy jatszak ujra. A nyertesek sem tudtak igy orulni a sikeruknek. Irtam is a szuloknek egy levelet, hogy csillapitsak le a gyerekeket keddig, mert nem a masik osztaly hibaja ez.
A meccs kozben hivott a hugom zokogva, hogy el kell altatni a kutyajat, amit sejtettunk mar, de azert sirtunk mind. Illetve en csak anyueknal sirtam, mert a gyerekek elott nem lehet.
Szoval iszonyatosan lefaradtam es igy indultunk neki a hetvegenek, ami amugy iszonyat jol sikerult. Konstruktiv volt es haladtunk es ertelmes vitak voltak, es este a bulin alvint uvolteni zsenialis erzes volt es disneyt uvolteni a vegen es egyutt aludni sokan egy szobaban is jo volt.
Jo kis tabor lesz az idei.:)

Áldozathibáztatás?

Van egy kiscsaj az osztalyomban, akire nagyon raszalltak valamiert a fiuk. Piszkaljak, a hajat tepik, es allandoan beszolnak neki. En meg nem gyozok rajuk szolni, hogy hagyjak mar abba, mert ilyet nem szabad csinalni. Mar kikerdeztem oket, mi bajuk a kiscsajjal, miert bantjak, tett valami olyat? Vagy miert, mert nem ertem.
Aztan ma leultem a lanyzoval is, hogy szerinte mi lehet az ok. Tett vagy mondott-e valami olyat, amire a fiuknak ez lehet a reakcioja?

Es miutan kimondtam a kerdest, jutott eszembe, hogy ez vajon aldozathibaztatas-e vagy sem.

Mert en nem tartom annak, mert hatha csak elkerulte valami a figyelmem es a fiukat is kikerdeztem es nem jutottunk elorebb.

Szerintetek?

Határok

Azon gondolkodtam, hogy vajon hogy mi lehet az oka annak, hogy en egyetlen osztalytarsammal/csoporttarsammal/exkollegaval sem tartom a kapcsolatot, hogy nem lettek a barataim, hogy a "munkakapcsolaton" tul nem erdeklodtunk egymas irant.
Pedig abban az idoszakban, ameddig az eletunk osszekapcsolodott, egy csomo dolgot megtudtunk a masikrol.
Olyan is volt, akivel megvolt a kozos erdeklodes is, de valahogy megsem lettunk baratok.

Aztan arra jutottam, hogy talan azert van, mert baratokat igazan, mar gyerekkent sem az osztalyombol szereztem, es mire kozepiskolas lettem kialalult bennem, hogy nem is akarok. Hogy en az adott helyre dolgozni megyek, a barataim egy masik kategoria, es azt hiszem ezt kozvetitem is valahogy. Kollegakkal nem pusziszkodom, nem olelem meg oket(csak nagyon kiveteles esetben) nem sirok elottuk, nem mutatom ha valami faj. Akkor sem, amikor amugy igenyem lenne ra, hogy valaki atoleljen (olyankor a gyerekeket olelgetem meg, ha megengedik).

A gyerekek fele is van egy hatar. Nem pusziszkodunk es valahogy beszedben is van egy "cinkosok vagyunk, de nem haverok" kategoria is. Ok tudjak, hogy barki ellen megvedem oket, es tuzbe tennem a kezem, es hogy bizhatnak bennem, hogy felnott vagyok, de nem vagyok szulo.
Remelem ezt a kovetkezo csoportommal is sikerul majd elerni.

Neha kicsit irigylem azokat, akik baratsagokat szereznek a munkahelyukon, aztan rajovok, hogy talan nekem nincs is ra igazan szuksegem. Persze a multkor piszok jo erzes volt, hogy engem is elhivtak magukkal a kollegaim.
Egy kicsit idetartozonak ereztem magam tole.