Drága gyerekeim...

Jo regota figyelem a gyerekeket a barati koromben, a munkam soran, vagy csak ugy utkozben. A gyerekeket es a szuleiket.
Es feltem oket. Marmint a kolykoket.
Olyan szinten frusztraltak mar most is,hogy az valami remes. Es ehhez nem kell iskola sem.

Nem tudjak kezelni a kudarcot, ha valami nem tokeletes, a duhuket, ha veszitenek jatekban, ha nem ugy tortenik valami,ahogy szeretnek.

Utnek-vagnak, uvoltenek, kirohannak,megsertodnek, felhaborodnak, es azt latom rajtuk,hogy dobbenetes mennyisegu feszultseg van bennuk.

Pedig elvileg oket mar bekesen neveltek. Nekik mar nem azt mondtak,hogy ne csinald,hanem hogy fejezd be. Nekik mar mindent elmagyaraznak es megmagyaraznak.

Es ok megis kis riadt allatkent allnak,amikor valami nem a szajuk ize szerint tortenik. Van aki belazasodik,mert felevzaras jon, van aki akkor lesz rosszul,amikor kikapja a dolgozatat es 5 pontot vesztett a maximalisbol. Pedig eskuszom nem stresszeltem vele oket.

Probalom elkepzelni,hogy milyen lesz nekik kesobb, amikor felnonek. Milyenek lesznek kamasznak, mit tesznek majd,amikor nem szeretik oket viszont. Amikor valaki nem fogadja el oket.

Volt most hir a 12 eves kisfiu,aki szerelmi banattol lett ongyilkos.
12 evesen. Ongyilkos.
Ez szerintem borzaszto.

Tegnap beszelgettem anyukammal es megkerdeztem tole,hogy az o generacioja mit szurt el nalunk, hogy az en generaciom fel, sot retteg a negativ dolgoktol es a gyerekeiet akkor sem allitjak ilyenek ele,amikor kellene. Es a gyerekek sem tudnak mit kezdeni ezekkel a helyzetekkel. Persze agyonterhelni sem kell oket.

Nezem a kis porontyaimat,akik kozul sokan bele se mernek kezdeni egy-egy feladatba,ha nem biztosak benne,hogy tokeletes lesz.
Nagyon szep pelda erre a partizan jatek,ahol ha xy nem abban a csapatban van,akkor rogton jon a "masik tuleroben van, biztos nem nyerunk, en nem.jatszom!"

Ma otfos csapatoknal csinalta ugyanezt ket gyerek is. Es aztan vegul ok lettek a legjobbak.

Nagyon sokat gondolkodom rajtuk, hogy ez miert van. Vajon az en generaciom is ennyire onbizalomhianyos volt? Vajon ezt orokitjuk a gyerekekre?
Vajon mennyire szamit az,hogy mennyire erzik magukat biztonsagban? Hogy anya-apa hogy viselkedik egymassal?

Es en mit tudok tenni annak erdekeben,hogy legalabb,amikor velem vannak,akkor ugy erezzek,hogy ott a biztos hatter mogottuk?

Bizonytalanságok

Fel ev van. En ilyenkorra faradok el minden tanevben.
Most is faradt vagyok es felek es bizonytalan vagyok.
Olvasom a gyerekek leveleit es fele annyira se rosszak,mint ahogy emlekeztem(ugy remlett mindenki utalja az eneket,de nem, csak kb.3-4 gyerek) es beszelnem kell a kollegammal is,mert a radarom jelezte,hogy kell es ha a biatorbagyi meg a kobanyai egy tanev valamire megtanitott,akkor arra biztosa ,hogy amint azt erzem,hogy beszelni kell, beszelni kell. Leulni a kollegaval es megbeszelni, mert kulonben isten tudja csak mi van.
Allandoan figyelem magamat,hogy min valtoztassak,mit tegyek,hogy elegendo legyek ide,mert ugy erzem keves vagyok. Nem vagyok eleg erdekes,eleg lelkes eleg jo, nincsenek varazskartyaim,mint az allami sulikban,nem tudok csodakat mutatni,nem vagyok kulonleges a gyerekeknek. A gyerekeknek,akikhez nem tudok ugy kotodni,ahogy szeretnek. Nem erzem,hogy ugy toltene a bent let,mint korabban. Es felek,minden reggel ugy megyek be,hogy vajon meg tudom-e csinalni,amit kitalaltam? Vajon megertik-e?
Mikor hibazom megint?
Mikor vesztem el az iranyitast ujra?
Miert nem tudok tobbet dicserni es kedvesebb lenni?
Miert erzem ugy,hogy el fogom veszteni ezt az egeszet es ott allok majd,hogy elcsesztem,megint.
Probalok figyelni. Figyelem a kollegaimat, a gyerekeket, a szuloket. Figyelem,hogyan tudnek hasznos tagja lenni ennek a kozossegnek,mert szeretnek ide tartozni. Szeretnem ha meg hosszu evekig dolgozhatnek itt.
De neha ugy erzem nem talalom a kozos nyelvet. Annyira mas vilag ez, mint az allami, annyira furcsa peldaul,hogy nem vagyok egyedul. Ha kerdezek valamit,akkor valaszolnak nekem.
Es kozben a delelottos tanitoi munka iszonyatosan maganyos dolog.
Hianyzik az,amikor kiultunk a padra delutan, vagy a folyosora es enekeltunk a kolleganommel es a gyerekekkel.
Szeretnek a gyerekekkel sokat enekelni,de valahogy nehezen megy. Pedig az utobbi idoben itthon is egyre tobbszor dudolgatok es az jo dolog.

Nem tudom a tel teszi-e vagy valami mas, de eletemben nem ereztem magam ennyire bizonytalanak. Es ez nem jo erzes. Frusztraltta tesz es veszekedosse Bokival es utalok vele veszekedni,mert faj neki.

Furcsa most minden. Mintha elvesztettem volna az iranyitast az eletem felett, mintha kicsusznanak a dolgok a kezembol.

Azon is gondolkodtam,hogy masok hogyan csinaljak,hogy naluk csend van az orakon. Annyira szeretnem tudni. Aztan rajottem,hogy en se vagyok csendes. Eleve hangosabban beszelek,hogy varom el a kolykoktol,hogy ok ne kiabaljanak,ha en kiabalok.
Hogy ne zizegjenek,ha en azt sugarzom magambol,hogy zizegek.
Jo volna csendesebbnek lenni
Nyugodtabbnak, megfontoltabbnak es osszeszedetebbnek, de az meg mar nem en lennek.

De azert legalabb a tanitasban megprobalom.

Valami rendszer kell,amibe kapaszkodhatom. Valami rutin.

Apa a sztár

Azzal a gondolattal ebredtem,hogy amikor majd gyerekunk lesz, hogy fogom viselni,amikor apa lesz a sztar,en meg nem kellek.
Biztos szarul,de azt hiszem ez normalis.
Aztan azon filoztam,hogy mik azok a programok,amik apas programok.
Nalunk az esti mese es a csatangolas a nagyihoz menes biztos apaval volt. De lehet,hogy legozni is vele legoztunk. Piacra tuti vele mentem peldaul. Anya nem szeretett annyira. Apa meg alkudni is jol tudott meg kedves volt a kofakkal.
Szoval en a legozast, az epitest a szereleseket meg ami ilyen pasi dolog (igen sztereotip vagyok) az mind apas lenne.
En inkabb a meselos,tancolos,gyurmazos jovos-menos lennek.

Szeretem,hogy gondolkodhatok ilyesmiken. Jo erzes.

Rengeteg feszko

Miutan a kedd volt az idei tanev egyik legrosszabb napja, szerdara lebetegedtem. Nem veszesen csak a felfazas melle kaptam egy kis lazat meg gyengeseget.
Lementem a dokihoz, elregeltem,hogy mivan, hogy allandoan faradt vagyok es ideges es feszult es ez nagyon zavar.
D-vitamint es magneziumot kaptam es antibacit es kiirt a hetre,hogy rendbejojjek,mert o is tudja,hogy en ilyenkor tenyleg betegebb leszek ha nem pihenem ki. Az influenzat is ki szoktam aludni.
Szoval valami dobbenetesen feszult es faradt es kedvetlen vagyok
Ehhez biztos koze van a sotetnek es a sotetben keleshez. Nagyon nem szeretem,hogy akkor kel fel a nap,amikor beerek dolgozni. Ha valami olyan van,akkor sotetben kelek es sotetben erek haza.
Elkepesztoen elfaradtnak erzem magam, edzesre se mentem hetfon,viszont aludtam 5 orat delutan. Mar itt sejthettem volna,hogy baj van. Ennyit azert nem szoktam aludni. Es utana rendesen ejfel korul aludtam el ujra.
De most remelem a gyogyszerek rendbe hoznak

Tulajdonkeppen mar meg is lepodtem,hogy iden meg semmi komolyabb bajom nem volt. (iden=ebben a tanevben)

La nostra casa

El se hiszem,hogy mar van korulbeuli idopont!
A heten megtudom hogy lehetne ajtot csereltetni,vagy kihagyni azt es a radiator cserenel megcsinalni.
Kivalasztjuk a butort es a kadat ey meg is rendeljuk es a csempet is.

Es februar elejen belekezdunk vegre. Es gyonyoru furdonk lesz.

Reggelizel velem?

Tegnap ejjel epp kevergettem a lencset, amikor bejott Krisztian,lehuppant egy szekre,majd kozolte,hogy en egy nagyon tolerans ember vagyok.
Neztem ra,hogy miert?
-Hat mert hogy Bokival vagy.
-Ja tudod. Szeretem.
-Mit szeretsz benne?
-Hogy okos, figyelmes,humoros, masokkal is torodik. Ja meg tudod nagyon szexi.
- Jo hogy nem gondolkodtal a valaszon. Sokat elarul.:)

Aztan hajnalban,amikor mindenki hazament,lefekudtunk aludni, es beszelgettunk meg Bokival. Pontosabban o beszelt en meg hallgattam. Sok volt a tegnapi nap, inkabb hasonlitott egy mtt-s bulihoz,minz ahhoz amit ok buli neven nevezni szoktak, de nekem tetszett. Beszelgettem az emberekkel, hulyeskedtunk, meg tancoltunk is.

Reggel arra a mondatra ebredtem,hogy "Reggelizel velem?"

Es nekem ennel tobb nem is kell.
Nem kell nagy haz, draga auto, evente kulfoldi nyaralas, csillogo nemes femek.
Csak ennyi kell,hogy ujev reggelen mellette ebredjek, atoleljem,odabujjak, hogy habos kavet csinaljon nekem, olyat,amilyet csak o tud,hogy rohigcselve almodozhassunk a holnapjainkrol.

Borzasztoan szerencsesnek erzem magam, mert o van nekem es en neki es tudom, hogy mi ketten tenyleg a vilag ellen is fel tudjuk venni a harcot ha kell.