Mosoly:)

Paddy es Lochnesz

Istentelenul brutalisan nagyon nagyon nagyon jo volt. Nagyon. Nagyon nagyon. En koncerten ennyire jol szerintem kamaszkorom ota nem ereztem magam. A tancolas, a nevetes az ugralas, az uvoltve enekles, a walk alone (az az egyik kevenc szamom) Boki nyakaban, a buli utana.  Beren ahogy odaugralt, hogy mennyire orul nekunk. Nem ereztem ennyire szabadnak magamat meg a legutobbi koncerten se, pedig azert az is nagyon jo volt. Gusztustalan elkepzelhetetlen modon boldog vagyok. Nem kis buborek, mert ez nem pukkad  ki.     Ragyog. Mint egy csillag.:)

Elrohant a hét

A repülőutam egész kellemes volt, bár a buszt nehezen találtam meg, és a beszállást se írták ki.. (jófejek nem?) és Boki se tudott kijönni elém, mert beteg lett. (Láttatok már leégett sápadt embert? Hát nem vidám látvány).

A hetem nagyjából arról szólt, hogy családoztam, bementem a munkahelyemre a naplót aláírni meg a szerződést, kifontuk a hajam, tábort szervezgettem, filmeket néztünk, (a Maleficent egy baromi aranyos film!!) ééés tegnap motoroztunk kicsit.:) Utoljára Rodarth mögött ültem motoron két évvel ezelőtt és már akkor is nagyon tetszett. Úgyhogy gyorsan írtam is ismerősöknek, hogy kérnék kölcsön motoros bukót, meg ezt-azt.

Még nem pihentem ki Rómát, még a hatása alatt vagyok eléggé.

Aki kedves a szivemnek

Azert mindent megtennek. Elhoznam a hullocsillagot, lemennek erte az alvilagba es megkuzdenek a haromfeju kutyaval, elhoznam az ekkovet a koronabol, gyertyat gyujtanek az ablakba, hogy hazatalaljon, megtanulnek hopponalni, hogy ha szuksege van ram, rogton ott tudjak teremni, megkuzdenek a demonokkal, beszelnek az istenekkel, megkeresnem hol van idekimasz bejarata, elmennek erte a porcelantanyerba, burat raknek ra, hogy ne bantsak a hernyok, es minden nap idoben erkeznek a buzamezore, diszbe oltoztetett szivvel.

L'ultimo giorno

Gondolkodtam rajta, hogy ennek a bejegyzesnek "Az IGAZI olasz eleterzes" cimet adjam. Ebed utan elindultam nezelodni, ajandekokat venni. Ket szemelynek nehezen talaltam, de megugrottam a problemat. Utana setaltam a villa borgheseben vagy ket orat, aztan lejottem a Pantheonhoz fagyizni,mert itt van tolcseres fagyi (4 gomboc egy adag 4!!!!!) Fogalmam sincs milyet ettem, csak raboktem egyre amire azt mondtak, hogy GM. Most itt ulok Pantheon elott egy lepcson. A hatam mogott szokokut, elttem a Pantheon maga, meg lovaskocsik, es utcazeneszek jatszanak gitaron. Elkoltottem minden penzecskem, meg valtanom is kell a holnapi buszjegyre. De nem banom. Jo volt itt lenni. Mindent megcsinaltam, amit elore elterveztem, a szokokutban pancsolast, a Vatikant a Colosseumot, a Tengert, a fagyit, pizzat, tesztat. Rengeteg fotot keszitettem, es nagyon jol ereztem magam, igy egyedul is. Szeretnek meg ide visszajonni, de akkor mar nem egyedul(mondjuk amikor kesz lesz a Trevi kut), megmutatni annak, vagy azoknak, aki velem jon, ami nekem tetszett. A kicsi utcatak(sikator fuggo vagyok) a finomabbnal finomabb eteleket, a fagyit, a regi romai legiosnak oltozott bacsikat, hogy milyen erzes csak ugy ulni egy lepcson es nezni a varost, ami olyan nagyon sokszinu es elo es lukteto, nappal is. Ahol sok mosolyt kaptam idegen emberektol is, es ahol a levegovel lehet beszivni a tortenelmet. Feltem, hogy csalodni fogok majd, mert annyira vartam, hogy itt legyek, mert Romat latni KELL mielott az ember meghalna, vagy elvesztene a lehetoseget az utazasra.  Annyira mas, mint Genova vagy Milano vagy Pisa volt. Mintha Budapestet akarnank mondjuk Szegeddel vagy Peccsel osszehasonlitani. Nem, elni nem tudnek itt, de azt mashol sem, barmennyire is beleszerettem az orszagba tobb, amikor kint eltem. A kovetkezo uticel Velence vagy Firenze.

5-6. giorno

Tegnap nem voltam sehol, csak a boltba ugrottam le es a labaim azonnal tiltakozni kezdtek, hogy 100 meternel tobbet tegyek meg. Ugyhogy itthon aludtam es ettem es olvastam es aludtam es ettem. Kellett a mai naphoz. Ma a Forum Romanum, Palatinus, Spanyol lepcso volt a program. Baromira megerte. A palatinusnal van egy muzeum ahol leadtak ket kis videot hogy hogy nezett ki regen az, ami ma romvaros. Valahol rettento fura erzes igy vegig menni az utcakon. Vagyis a romok kozott/mellett. Aztan vannak szobrok is, hihetetlen milyen tehetsegesek voltak regen a szobraszok! Azok az arcok meg az h azt varod hogy befejezze a mozdulatot a szobor! Es a ruhak meg a redoik!!! Csak azert nem tapiztam meg, mert tilos volt es nem akartam konfliktust. Nagyon sokat setaltam es sok fotot csinaltam (mar csak 380 kep fer a kartyara). Aztan eltevelyegtem a Spanyol lepcsohoz is, sikerult felulrol odatalalnom. Ott lehetett inni a szokokutbol! Ja meg vicces volt, az egyik romainak oltozott jelmezes bacsi, amikor meghallotta hogy magyar vagyok, elkezdte enekelni hogy aza szep aza szep. Halali volt. Hazafele is tevelyegtem, aztan jott egy busz, ami a terminiig hozott, de olyan de olyan tomet volt rajta, hogy a hetes busz csucsidoben uresnek tunne mellette. Vicces volt nagyon. Aztan az en buszom is tomve volt persze. Mondtam mar hogy nem szeretem a romai tomegkozlekesest? Mindenki tolakszik es nyomakszik es meg se varjak, hogy leszallj.... nem irtam meg a szobatarsamrol, aki brazil. Meg lakik itt ket olasz csaj is es mindenki hangos es csapkodja az ajtokat es baromi meleg van, igy azert nehez jol aludni. De azert szep itt. :)

Egy kis kitero

Itt Romaban jo sok bevandorlo van meg gondolom menekult is. Tegnap ramirt egy volt csoporttarsam, hogy mi van velem, merre jarok, es amikor mondtam, hogy Romaban, akkor megkerdezte, hogy latok-e menekulteket. Hat mittudomen, bizztos vannak... csak engem ez nem erdekel. Azon kezdtem el filozni, hogy ez tenyleg ekkora problema vagy csak a sajto fujja fel, hogy legyen mitol felni es mit utalni, ameddig a kormany szepen csendben dolgozik azon, hogy lassan mi is menekultek legyunk. Aztan ezzel kapcsolatban jottek ugye a bevandorlok, amibol itt tenyleg sok van. Nem tudom lattam-e pl utcai arust aki nem az. Most ezen a buszon, amin ulok, az utasok fele tuti nem olasz szuletesu. Es? Engem rettentoen zavar ez a gyulolkodosdi, foleg amikor a barati korombol jon, ahol aztan tenyleg minden van. Oke negerek nincsenek, mert keves el az orszagban. Valahogy azt vettem eszre, hogy haromfele ember van. Az egyik gyulolkodik, mindegy kire, a lenyeg hogy mas legyen. A masik megprobal segiteni. A harmadik meg igyekszik Svajc maradni a temaban. De senki se tud kozombos lenni, mert mindenkit erint. Az jutott peldaul eszembe, hogy ha kovetjuk az elvet, hogy mindenki takarodjon haza, akkor az egyik diakom vagy apa nelkul no fel, vagy mennek ok is. Aztan az jutott eszembe, hogy oke mindenki takarodjon haza, de akkor az erdelyi magyar meg a felvideki is, meg az arab orvos, aki zsenialisan mut, vagy a szomszed akire ra lehet bizni a lakast, meg a kinaiak/vietnamiak akiktol a ruhainkat vesszuk, meg az arab akitol a gyrost meg a bolgar aki az etteremben mosogat, meg a roman takaritono, az ukrab wcs neni stb. Akik olyan nagy nagy hangon hirdetik, hogy mindenki takarodjon haza, belegondolnak-e hogy mi lenne ha a mieinket is haza akarnak toloncolni, csak mert magyar?

Negyedik nap

Azvan, hogy elfelejtettem hogy van a negyedik olaszul... vannak ilyen szamok amik nem akarnak megragadni, ilyen a 15 is. Reggel egesz kipihenten keltem, ahhoz kepest, hogy ejjel osszecsipkedett egy szunyog es meg a fejem is fájt.  Miután összecuccoltam magam, elmentem a közeli netcafeba és nyomtattam repjegyet, meg Ryana es Kincso segitsegevel Vatikan belepot is. Epp idoben erkeztem a Vatikanba, utkozben felfedeztem egy boltot, ahova visszamentem, de arrol kesobb irok. A vatikani muzeum egeszen olyan, mint egy muzeum. Sok szoborral es keppel es emberrel. Csinaltam egy csomo kepet. A Sixtusi kapolnaban tilos fotozni... elvileg. Azert azt kemeny volt latni.
Miutan jol megneztem az egeszet, ebedeltem egy pizzat aztan visszamentem a boltba. A boltba ahol tunderek, manok, koboldok, halalfalok, Frodo, teszlek suveg, kardok, Tauriel ija, es uuuristen mennyi minden volt. Ha gazdag lennek vettem volna egy idonyero fulbevalot. Meg a tokeletes mellenyt a taborra meg aahh uristen miiindent lefotoztam ott, mindent. Ilyen brutal jo kedvvel indultam a Szent Peter terre es ahh komolyan majdnem elajultam. Hirtelen nagyon nagyon picinek ereztem magam. Oriasi sor allt a bejaratnal, de siman elore mentem.:D felmentem a Bazilika tetejere is. 501 lepcsofok oda vissza, azota kicsit remeg a labam de megerte. Gyonyoru volt. Mit gyonyoru, elkepeszto, hihetetlen. Lefele pont ugy jottem ki, hogy magaba az epuletbe erkeztem. Na itt meg kisebbnek ereztem magam. Egeszen picikenek, mint egy gyerek. Minden gigantikus es regi es mintha az egesz helyen erezni lehetne, hogy mennyi minden tortent itt. Sokszor eszembe jutott a Borgiak es a Legyetek jok ha tudtok is. Es gyonyoruek voltak a fenyek. Itt jatszittam kicsit a fenykepezogeppel, mert vegre megtalaltam a beallitasokat(igen tudom hasznalati utmutato). Tobbszor, tobb emberrel is lefotoztattam magam, meg persze fotoztam en is masokat. Szerintem jo 40  percet eltoltottem itt es csak amultam es bamultam. Megsimogattam Szent Peter labat is.:) szegenyke, teljesen elkopott mar neki. Aztan kint is fotoztam meg, es akkor jelezte a gep, hogy o bizony elfaradt mar. Elindultam hat haza, es annyira faradt a talpam, hogy a terminihez is busszal mentem. Ma nagyon nagyon boldog kis napot tudhatok magam mogott. Talan eddig ez sikerult a legjobban. Az peldaul vicces volt, amikor egy no magyarul megjgyezte, hogy egyforma a szandalunk en meg raneztem majd mondtam, hogy es tenyleg! Total meglepodott,hogy en is magyar vagyok. Holnapra a tegnaprol kimaradt reszeket tervezem, meg fagyizni a Pantheonnal( ott van gm tolcser) mert amiota itt vagyok meg nem fagyiztam... 

Terzo giorno

Ez a nap elcseszetten indult. Alig aludtam, akkor is baromsagot almodtam. Valami volt a munkahelyemmel de mar nem emlekszem mi. Aztan nem reggeliztem, viszont mar megint sikerult eltevednem egy azaz egy darab jaraton. Romaban ugyanis nem mondjak be es nem irjak ki a megallokat a buszon. Szenvedjel ha nem vagy helyi. Igy jo egy orat mentem azzal a busszal, amivel amugy 15 percet kell. De meglett a szallas, kenyelmes is. Rogton aludtam vagy egy orat, csak baromira behallatszik a forgalom. Utana, meg komasan elindultam, hogy na akkor delutan Colosseum, de elotte ebed. Talaltam egy pizzazot, ettem pizzat, es elindultam a Colosseum fele. Persze itt is volt sor, talan jo fel orat vartam(de meg mindig kevesebbet mint a buszra....) aztan bejutottam. A jegy elvileg jo a forum romanumra es a palatinusra is. Romma fotoztam magam, le is merult a gep, igy nehany kepet a telefonnal lottem. Gondoltam miutan kicsodalkoztam magam(brutalos erzes am megerinteni a falait, amik az igaziak meg nehany oszlopot) megprobaltam megtalalni, hogy hova tettem a jegyem. Hat valahol kikaptam az ovtaskabol.:( igy ha be szeretnek menni a forum romanumra akkor masikat kell vennem. :( ennyire lama vagyok. Ezen amugy annyira elkeseredtem (meg amugy mar zarva volt am a hely) hogy elindultam haza.most epp a buszra varok, ami majd jon. Hazafele bevasarolok kajat es alapanyagokat. Holnap meg koran kelek es irany a Vatikan.

Kozben hazafele kerek 20 euroert vasaroltam be! Csak kenyeret nem vettem a kovetezo ot napra. Minden masom van. Mivel mar ettem pizzat ezert a varosban csak fagyizni es kavezni fogok ezentul. :) Az uj helyen van egy szobatarsam Priscilla es rendes agyam van es olyan zuhanyzo, hogy ala lehet allni. Amiota itt vagyok most tudtam eloszor rendesen letusolni. Hajat is mostam, mert a tengerviz meg benne volt. Amugy Roma azon reszei ahol elvileg nem jarnak turistak iszonyat mocskos. Olyan mint nalunk a 8-9. Kerulet egybeveve. Mondjuk szemetes sincs sok.

Secondo giorno

Tegnap megbeszeltuk Ramonaval, hogy ma a tengerhez megyunk. Del korul ertunk ki es uuuuriiiisten isteni volt. Lattam vegre kiteregetett ruhakat is es ollyaaann iggazzzi olasz eleterzesem lett, ahogy villamosoztam a talalkahely fele. A tengerben pancsoltunk aztan kifekudtunk eees elaludtam. Ugyhogy rakvorosre egtem. De megerdemlem hulye voltam. Mast ma egyaltalan nem csinaltam. Megebedeltem egy lepcson ulve es boklasztam egy kicsit. Baromi faradt vagyok. Ja es felfekudtem a vizre.

Primo giorno

Ma reggel fel hetkor keltem es nyolc korul mar metrora szalltam. Itt ket vonal van. Linea A es B. Legalabb olyan ronda mint az otthoni, csak sokkal nagyobb a tomeg. Persze sikerult azonnal eltevedni azon az egyetlen vonalon. Igy olyan fel9 korul ertem be a Terminihez. Boven raertem mert Ramonaval csak 11 korul talalkoztam. Ugyhogy szep komotosan elsataltam a Piazza Venezia kozelebe, vettem reggelit a Colosseumot nezve megreggeliztem aztan elgyalogoltam az Angyalvarig, ahova majd be is szandekozom menni. Ott megvartam Ramonat es elmentunk a Villa Borghesebe, aztattunk labat a szokokutban es fotozam egy csomot. Az olaszok nagyon viccesek, mert nekik a 10 perces seta messze van. Egy figura utnunk kiabalt amikor mondtuk hogy magyarok vagyunk, hogy Orban a mi Ducenk... Kesobb egyedul bementem a Trastevere reszre, ahol talaltam ebedet, aminek delutan fel negykor kifejezetten orultem. Utana elsataltam a Pantheonig, megneztem a piazza fiorit es a fontana di trevit, ami olyan rondan van felalvanyozva hogy ihaj es nem is mukodik igy nem tudtam belefejelni. Le se fotoztam olyan csalodas volt. Ertem, hogy fel kell ujitani meg minden de hogy valamit ilyen rusnyan csinalni.... amuy itt lepten-nyomon van egy ivokut, igy eleg volt egy uveg vizet vennem, azt toltom ujra es ujra. Ja meg az elejen nem volt taskam ugyhogy a kendommel kotottem az oldalamra Vandort meg a kajat meg a vizet. Vandor nagyon tetszett egy rendornek. Meg is simogatta: ) (o a fekete macko akvel fotozom a dolgokat). Aztan setaltam meg sokat vissza a terminihez es vettem taskat. Tulajonkeppen reggel nyolctol alig alltam meg. Brutalisan leegtem es hamlik a talpam. Meg jo hogx holnap a tengerpart a program. Csutortokon a Vatikan este meg elvileg talalkozom tolkienitakkal. Penteken Colosseumes Angyalvar, szombaton pihenek es csak lezengek. Vasarnap valami tavolabbi helyet nezek meg, hetfon elkoltom a maradek penzem, kedden pedig elmegyek meg egyszer oda ami addigba legjobban tetszik, aztan repter es haza. Egyebkent erdekes, hogy egyelore Roma nem szippantott ugy magaba mint akar Genova akar Pisa. Itt peldaul nem teregetnek ki az ablakon es nagyon egybe van a tortenelmi varosresz a tobbivel. Lepten-nyomon van valami muemlek. Ja meg belefutottam egy tuntetesbe is es egy srac aki segitett h merre kell menni rogton fel akart szedni, de kozoltem vele, hogy varnak otthon. Amugy jol erzem magam nagyon, csak borzasztoan elfaradtam.

Flying

Itt ulok a repulon es meg mindig nem hiszem el, hogy sikerult. Sikerult egyedul, onerombol megcsinalni. Rettentoen izgulok es nagyon szeretnek minel tobb dolgot megnezni es fotozni es elmenyeket szerezni. Boldog vagyok. Elkepesztoen boldog. Meg ugy is, hogy a szivem egy kis darabjat megint otthon hagytam, pedig nem igy terveztem. Amikor megvettem a repjegyet akkor ugy gondoltam, johet barki es barmi en semmi jonak elrontoja nem leszek. Aztan maskepp alakult, es nem banom egyaltalan nem banom.

Anyaink es apaink

Az utobbi idoben nem egy ferfi/fiu ismerostol hallottam hogy szamara az sertes hogyha azt mondjak neki, olyan vagy mint az apad! Vajon mit kovethettek el a generacionk apai, amiert a fiaik nem akarnak rajuk hasonlitani? Milyen bunoket, mennyi fajdalmat okozhattak az anyainknak es  nekunk, gyerekeknek. A lanyok/nok pedig azt mondjak, nem akarom elkovetni azokat a hibakat, amiket anyam. Ezt meg en is megfogalmaztam par eve. Nem is nagyon ismerek olyat, aki hasonlitani szeretne a szuleire es elmult mar 12 eves. Nem akarjuk azt dolgozni, nem akarunk ott es ugy elni, ahogy a szuleink. Nem feltetlenul tobbet akarunk, csak valami mast. Nem tudom az o generaciojuk is igy van-e vagy csak mi kaptuk a nyakunkba hogy pont a szuletesunk kornyeken valtozott akkorat a vilag, amivel szinte lehetetlen volt lepest tartani es ez kihatott a szuleink kapcsolatara is. Most, hogy vegig gondolom, nem is nagyon tudok olyat mondani, akinek nem valtak el a szulei vagy nem logott a levegoben a valas. Csoda hogy ezek utan mi nem tudjuk hogyan kell hazassagban boldogan elni? Csak egy elkepzelesunk van arrol milyet NEM akarunk es milyen hazastarsak es szulok nem akarunk lenni. En peldaul nem akarok egyedulallo anya lenni. Nem akarok egyedul kuzdeni egy csaladert. S azt hiszem a barati koromben levok hasonloan nem akarnk ugy elni, mint a szuleik. Mi azt hiszem csak boldogok akarunk lenni es boldogga tenni a masik embert, akit a tarsunkul valasztunk.