2015

Bár még van egy nap az évből, most van időm megírni az elmúlt egy évet, hogy így visszatekintve milyen volt.

Január:
Az év első napja azzal telt, hogy gyógyszertárat kerestem, és azon gondolkodtam, hogyha terhes vagyok, akkor mihez kezdjek magammal.
Aztán volt LEP, meg nem volt munkám se.
Aztán voltam életemben először bulizni úgy, hogy este tízkor indultunk.
Hónap végére pedig munkám is lett.

Február: Itt már azért eléggé éreztem, hogy bajok vannak. Nem írtam róla a blogba és nem nagyon meséltem másoknak, de tudtam. Februárban volt az ominózus flörtölős-ivós cps megbeszélés is, ami után hazáig üvöltöttem Thereonnal, és ő nem értette mi bajom van. Sokszor voltam fáradt és rosszkedvű is.

Március: 14-én reggel szakítottam Thereonnal. Borzasztóan sírtam, szerintem akkor, ott halálra rémítettem Mikit, amikor kimentem a konyhába bőgve. Hosszú út vezetett odáig, hogy eldöntsem, én ezt nem bírom tovább. Biztosan benne volt a február és az utána lévő CP-s fellépés, ahol baromi jól szórakoztak rajtam a többiek, mert szerintem nem illik inni ha az ember dolgozik.
Iszonyatosan egyedül voltam, és akkor derült ki, kik is a barátaim igazán, mert ők kerestek, átjöttek, elhívtak, rám írtak, nem hagytak magamra. Mogyi még aznap átjött a Jankával, amiért borzasztó hálás vagyok neki a mai napig. Mellesleg ekkor mondta meg a Balázs, hogy hazajönnek karácsonyra,  amivel olyannyira boldoggá tett egy kicsit, hogy szerintem nem is tudja.
Annyi sebet szereztem abban a kb. két évben, ameddig együtt voltunk, hogy tudtam, hogy egy ideig most tényleg csak bántani tudnék bárkit is, aki a közelembe jön.
Viszont nagyon élveztem azt, hogy szabad vagyok végre, és bárkire rámosolyoghatok, bárkivel beszélhetek, mert nincsen tétje.
Ebben a hónapban volt az is, hogy nem tudtam aludni rendesen. Minden reggel remegve és hányingerrel keltem és iszonyatosan szarul voltam. Csak a robotpilóta működött, és a munkahelyem rengeteget töltött rajtam. Áprilisban mondta is egy kolléganőm, hogy nem is látszott rajtam, hogy szakítottunk. Mondtam neki, hogy azért, mert a magánéletemet nem hozom be a munkahelyemre, ha nem muszáj.

Április: Még mindig szarul voltam, de azért már javult. De legalább elmentem lőni! Azóta is hiányzik.
Megcsináltam a szóbeli nyelvvizsgát, aminek annyira örültem, hogy sírva ugráltam bele mások nyakába a tanáriban. A hónap végére már-már megfogalmazódott az is, hogy szeretnék valakit, de nem volt személy, hogy kit, csak úgy valakit, akihez oda lehet bújni.

Május: Volt szervezői hétvége, ami jól sikerült. Ekkor fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy műtét lesz ebből a térd dologból, mert iszonyatosan fájt egy osztálykirándulás után.
Ekkor már randizgattam (volna) pasikkal, de valahogy mind béna volt hozzá, hogy elhívjon egy sörre vagy moziba. Ezen jól ki is akadtam Báthori Gergőnek, aki megkérdezte, hogy Boki bejönne-e mint pasi. Közöltem vele, hogy "hát hogy egy klasszikust idézzek, nem rúgnám ki az ágyamból, ha be akarna kéredzkedni." (Visszakerestem a beszélgetést facebookon, azóta is ezen nevetek). Aztán ráírtam Bokira május 21-én (igen, ezt is visszakerestem) pont egy maintanencees napon. És csak beszélgettünk és beszélgettünk és beszélgettünk és beszélgettünk egy csomót, aztán elhívott sörözni, ahol még mindig sokat beszélgettünk és beszélgettünk, és huszonkilencedikén reggel volt az első reggel, hogy nem úgy keltem fel, hogy minden szar és minden undorító a világban és dühös vagyok.

Június: Június elsején megjött a nyelvvizsga eredménye. Életem legszebb hétfője volt.
Volt fotózás Súval, kaptam tőle fényképezőgépet. Közben beszélgettünk tovább Bokival, meg találkozgattunk is, aztán 14-én megcsókolt, amitől én olyan boldog lettem, hogy simán le tudtam volna repülni szárnyakon a Gellért hegyről. Persze tisztában voltam vele, hogy nagggyon vigyáznom kéne a kis lelkemre, de valami azt súgta, hogy most nem kell félnem. Átvettem a diplomámat, és egész héten ünnepeltem a nyelvvizsgát is meg a diplomát is. Azt hiszem ez a június volt a legszebb, legboldogabb hónapok egyike az életemből.

Július: Na ez a hónap Rómáról szólt, úgy ahogy van. Meg ültem motoron, Meg voltam Rómában!:) Meg volt Gergőesküvő is!

Augusztus: MTT tábor. Nagyon az. Meg a születésnapom Narbnál, Meg lett műtét időpont, amitől  jól megijedtem, mert valósággá vált, hogy  meg kell műteni a térdemet.

Szeptember: Be lettem mutatva otthon, amitől azért kicsit tartottam, mert azért elég rég volt ilyesmi utoljára. A térdem egyre többet fájt. Megmondták mit várnak tőlünk, gyakornokoktól,

Október: Ez a hónap a műtétről szólt.

November: Újra mehettem dolgozni a hónap közepétől, de azért még fájt (most is fájogat de hát ez van). Meg a karácsonyra készülésről és arról, hogy a munkahelyemen, ha lehet ne kövessek el hibákat. A gyerekek úgy örültek nekem, hogy majdnem elbőgtem magam rajta. Meg volt mogyi30 szülinap is.:)

December: A karácsonyról szólt. Arról, hogy örömet tudjak okozni másoknak, hogy ajándékokat készítek és vadászok.


Tavaly leírtam az évösszegző végén, hogy mit várok 2015től.



"Tényleg eljutni Rómába. Akkor is, ha egyedül megyek és senki sem jön velem. Szeretném ha a nyaram nem álláskereséssel telne, ha végre meglenne a nyelvvizsga, ha rendeződnének az életemben a konfliktusok, szeretnék táborba is menni, de csak akkor, ha szervezek és tényleg szükség van rám. Szeretnék visszamenni lőni, és valami rendszert vinni az életembe, ami az idei évben nagyon hiányzott belőle. Sok magántanítványt.

Szeretném, ha jövő ilyenkor azt írhatnám le a blogomba, hogy ez egy kiegyensúlyozott, boldog év volt. "

Nos ez alapján:

Ez az év egy kiegyensúlyozott boldog év volt. Volt tábor, és Róma és az állásom is megmaradt és a nyelvvizsga is sikerült, és magántanítvány is akadt.



Mit várok 2016-tól?


Szeretnék nyaralni menni, talán vissza Olaszországba. Szeretném ha a lábam a lehető legjobban rendbe jönne. Szeretnék sok boldog élményt. Szeretnék segíteni a barátaimnak, hogy többet mosolyogjanak. Talán megtanulni vezetni és jobb csapatvezető lenni a táborban, mint tavaly. Nem szeretnék állást keresni a nyáron, de ha mégis szükséges lesz, akkor olyan iskolában tanítani, ahol jól tudom magam érezni és picit közelebb van időben, mint a mostani munkahelyem.






Szeretném, ha jövőre is leírhatnám az év végén, hogy ez egy jó év volt.

Sei

Többet mond minden szónál.

Adventi vasar

Szeretek adventi vasarba menni. Az emberek,jo esetben mosolyognak, lehet nezelodni, vannak illatok es van egy olyan hangulata az egesznek,ami jo. Peldaul van zenelodoboz. Szeretem a zenelo dobozokat. A nagymamamnak volt egy (most a hugomnal van) es mindig megtekerte a kis kulccsal, ha kertuk es akkor tancolt a balerina.
Aztan a vasarban van forraltbor,de iden nem talaltunk bogreset.:(
Nagyon jo volt tegnap. Nezelodni Bokival es forraltbort inni a Duna partjan es megnezni a karacsonyfakat, amik peldaul szalamival es sajttal voltak diszitve es atsetalni a Bazilikahoz es olyan forraltbort inni amitol nevetos-szedulos lettem, es a fenyjatek a Bazilikan es ugy az egesz.

Ha valaki aprilisban azt mondja nekem,hogy ennyire boldog leszek,biztosan nem hiszem el neki.

Nem  hanyszor fogom meg megkoszonni a Bathori Gergonek es a Joistennek ezt.

Kapcsolati eletkorok

Anno ankalimon beszelt arrol, hogy a kozossegnek van egyfajat eletkora, gyerek,kamasz,felnott. Ezek ilyen pszichologiai eletkorok,nincs koze hozza a csoport tagjai eletkoranak.  Sokkal tobbre sajnos nem emlekszem belole,de amikor errol szo volt, az mtt epp a gyerek es a kamasz kozott volt atmenetben.

Az utobbi idoben baromi sokat gondolkodom azon, hogy ilyesemi az emberi kapcsolatok szintjen is lehetseges. Marmint minden emberrel mas szintu,sot van amikor ez ossze-vissza valtozik. 

A masik dolog,ami eszembe jutott az a vitakultura. Az elmult ket napban vitatkoztam nehany ismerosommel es azt hiszem sikerult kicsit osszezavarni oket,amikor valami mellett erveltem,amivel nem ertettem egyet. Pedig szvsz a jo vitapartner pont attol jo, hogy latja a te allaspontodban is az igazat. Ez olyan, mint amikor ugy zarunk le egy vitat, hogy "igazad van, de ettol meg nem ertek veled egyet!"

Sajnalom valahol, hogy tamadasnak es kotozkodesnek vettek, ahogy erveltem, es azt is hogy utana volt benne egy csoppnyi szemelyeskedes, amit nem is en csinaltam. Bar ez a szemelyeskedot minositi.

Aztan gondolkodtam meg a munkamon, a jovon, a barataimon es egy csomot agyalok a karacsonyon is.

Karácsony első felvonás

Jég dupla whiskeyvel

Jég az van, wishkey nincs (nem is szeretem).

Többször is elkezdtem már írni ezt a bejegyzést, de valahogy mindig elszállt. Remélem, most megmarad.

Arról akartam írni, hogy mit tanultam meg az elmúlt másfél hónapban.
Mert például megtanultam, hogy:

- Milyen a totális kiszolgáltatottság.
- Milyen csoda, hogy az ember JÁR.
- Mennyire nem vagyunk tudatában a testünknek, ameddig meg nem hibásodik egy rész.
- Milyen erő van a kezeimben.
- Rögzítővel járni.
- Segítséget kérni.
- Elviselni ha megszúrnak, minden este...
- Még inkább örülni az apró dolgoknak, mint egy mosoly, egy ölelés, vagy, hogy megiszunk egy kávét valahol.
- Örülni annak, hogy tudok járni!
- Büszkének lenni a kicsi eredményekre (fel tudom emelni a lábam, elérem a lábfejem, fel tudom húzni a zoknim, le tudok zuhanyozni egyedül, meg tudom mosni a hajam egyedül stb...)
- Helyet kérni a BKVn.
- Lassabban élni. Mivel nem tudok rohanni, ezért lassabban járok, nem tudok futni a busz után, tehát időben megpróbálok elindulni hozzá.
- Értékelni, hogy mennyien szeretnek.
- Elfogadni, hogy olykor-olykor lehetek én is gyenge.
- Hogy szabad sírni.


Most ott tartunk, hogy már tudok  lépcsőzni, bár sokszor baromira fáj még. Most is jegelem a lábam, tegnap majdnem sírtam a fájdalomtól, amikor kinyújtottam a lábam a tanáriban, aztán este kértem egy algoflexet Bokitól. A diákjaim rettentő cukik, ahogy nem engednek nekem dolgokat. Például felmászni a létrára, mert jaj ne le essek és ahogy segítenek nekem a lépcsőn lefelé.

Nem könnyű ez az egész, de igyekszem nevetni rajta, amennyit csak lehet, mert ha csak belesüppednék abba, hogy FÁJ, hogy nem úgy megy, ahogy megszoktam, akkor sem lenne jobb, sőt. Inkább viccelek vele, meg nevetek rajta, hogy mennyire iszonyatosan bénán megyek az utcán vagy, hogy felmászom a hévre (konkrétan mászom), vagy gyógytornán, amikor valami nem megy és bénázom. Rettentően elfáradok minden nap végére, de tudom, hogy jobb lesz, hogy azért csináltam ezt az egészet, hogy én is mehessek kirándulni, hogy elmehessek túrázni Bokival, ha ő megy, (mert a sátorban alvás már nem akadály), hogy a táborban ne essek ki azért, mert nem tudok járni, annyira fáj, hogy métázhassak, hogy játszhassak a gyerekekkel, hogy ha megyünk megint Olaszországba, akkor végig tudjam én is sétálni az utat (szeretnék egy Pisa-Genova-Firenze kirándulást csinálni, esetleg útba ejteni Lucca-t is).  Pisa olyan város, hogy szeretném még egyszer megnézni, és mivel onnan csak 1,5 óra Genova vonattal, ezért oda szeretnék visszamenni és megmutatni, hogy miért szeretem annyira. Szeretnék kiülni a kikötőbe este, megmutatni a kertet, ahova jártam, ha egyedül akartam lenni, a "játszótereket" ahova jártunk, ha olyan az idő, akkor bemenni a tengerbe Nervinél és megmutatnia házat, ahol laktam (nem, nem mennék el meglátogatni a családot, mert nem olyan viszonyban váltunk el). Firenze pedig rajta van a listán, ahova EL KELL MENNI. Lucca pedig az egyik legrégebbi középkori város, láttam róla képeket és szeretném élőben is megnézni. Ha ez sikerülne, akkor már csak Velence maradna, a LÁTNOM KELL városok közül


Utána igazából bárhova elmennék Olaszországon belül, de tulajdonképpen bárhova a világon, ahol lehet kapni GM kaját. Szeretném megnézni Írországot, Londont, Oxfordot, szóval vannak terveim, hogy hova mennék még el, persze az angol nyelvű helyekre nem egyedül, hanem valakivel, aki beszél angolul. Az olasz területeken meg beszélnék én.:) Januártól, ha belefér megpróbálok eljutni ilyen olasz nyelvű ingyenes beszélgetős vagy egyéb gyakorlós órákra, mert el fogom felejteni a nyelvet és akkor búúús panda leszek.

Ilyen most

Ott fáj, ahol a varratok vannak. Picit duzzadt is.

Elso het

Ma egy hete jarok dolgozni. Eddig beken hagynak, a gyerekek meg cukik. De fogy az energiam nagyon. 2-2,5 orakat megyek dolgozni az 1-1,5 helyett mert annyira lassu vagyok es a kozlekedes is szar. Iszonyatosan elfaradok tole. Raadasul a mutet ota egy-ket ejszaka volt, amire azt tudom mondani, hogy vegig aludtam es kipihentem magam. Ez ameddig otthon voltam nem volt baj, de most az. Kezdem ugy erezni, hogy az erom vegehez kozeledem es elobb-utobb elbogom magam es kiborulok, pedig nem szeretnek. Es faj. Minden este ugy erek haza, hogy isstenem csak tehessem le pihenni a labam. Pedig a mininalisat igyekszen terhelni. De faj. Huzodik a varrat(ami amugy tokszep) es neha erzem a csavart vagy a csontom faj vagy a terdhajlatom, csak hogy ne unatkozzak. Es kozben mennek es csinalnam es szar hogy nincs erom. Es szarul erzem magam h peldaul nem vallaltam ugyeletet hetfore pedig mondtak h eszukbe se jutottam. Annyira szeretnem bizonyitani, hogy idevalo vagyok es hogy szeretek itt es h a munkahelyem a fontossagi sorrend negyedik helyen van (en a csaladom a Boki a munkhely a barataim az mtt stb) es tenyleg jo itt nekem. Azzal egyutt jo h vannak hulyek. Tegnap minden gyereket meg tudtam dicserni es ez olyan jo volt. Es keszulok nekik es gondolok rajuk es nagyon zavar hogy en csak ulok es nem tudok odaszaladni ha szukseg van ram.

Küldetések sorozata

Szerdán a doki behajlította a lábamat és baromi jól szórakozhatott rajtam, amikor  közölte, hogy nem kell már éjszakára a merevítő és fürdésnél is levehetem, én meg felüvöltöttem, hogy IGEN IGEN IGEN!!! KÖSZÖNÖM!!!
Mogyival töltöttem a napomat, kávéztunk Dodieval és Galccal aztán a Cserpesben kipróbáltuk a GM szendvicset (finom) majd felugrottunk Idhrenhez és elmentünk a Jankáért. Estére azért már fájta lábam, de másnap vártak a gyerekeim.
Bementem a suliba (kettő, azaz kettő órán keresztül mentem dolgozni...) és miután elmeséltem pár kollégának, hogy mi a helyzet és hogy épp időben volt a műtét, hogy ne szakadjon szalag, mert akkor nem egy, hanem minimum három hónapot nem jövök, kimentem a tanáriból a termünk felé, és mintha egy filmjelenetet láttam volna. Az egyik diákom állt az ajtóban és látta, hogy jövök és bekiabált a többinek, hogy ITT VAN!!!!! A többi meg kirontott a teremből és rommá ölelgettek. Délután meg beszélgettünk, hogy kivel mi történt az elmúlt egy hónapban. Baromi cukik voltak. Ha eddig nem imádtam volna őket, hát most aztán végképp beléjük szerettem. Mindbe.

Este itthon jegelni kellett a térdemet, mert fájt és forró volt.

Pénteken már csak másfél óra volt bejutni, és izomláz van a vádlimban és nem aludtam jól, mert minden fordulásra felébredtem. Halál.
Este jött Boki, beszélgettünk, néztünk South Parkot, aludtunk, és én még mindig felébredtem a fordulásra.. És jég is kellett.

Ma semmittevős nap volt, egészen ötig, amikor is elindultunk a CP-s talira, hogy elhozzam a kulcstartóimat. Nagyon furcsa érzés volt az egész. Kicsit féltem is tőle (oké, nem is kicsit, hanem nagyon, mert március 15.-e óta nem találkoztam Thereonnal egy pillanatra sem, és nem tudtam, hogy ha találkozunk pofonvágom-e vagy csak levegőnek nézem vagy mi lesz). De nagyon viccesen jött ki az egész. Mi értünk oda előbb, aztán Gergő és csak utána Thereon meg Ákos. Köszöntek, és se közben, se utána nem nézett a szemembe, csak lopva pillantgatott oda hozzánk, és ezen én baromi jól szórakoztam. Már nem volt hatalma felettem, semennyi, már nem éreztem kellemetlenül magam attól, hogy ott van, hogy esetleg beszélnem kell hozzá, nem volt bennem a pofon érzés sem, egyszerűen semleges volt. Mint egy ember, akit nem ismerek. Furcsa, de nagyon jó érzés volt.

Itthon már semmit se csináltam szinte, csak játszottam meg ettem...

Ja és még délután megtettem pár lépést rögzítő nélkül a szobában, és ettől is baromi boldog voltam, meg attól is, hogy teljesen egyedül sikerült zuhanyozni.

A kis lelkem most boldog és egész. 5 hónap:)

Utolso egyenes nap

Vajon miert mindig akkor jut eszembe irni, amikor mar kilottem a gepet vagy a bkvn ulok? Utolso egyeneslabu nap van/volt es en mar nagyon nagyon varom hogy levehessem ezt a rogzitot. Elfogyott alola a labam es ket napig a gyogytornat se csinaltam rendesen, mert fajt es ami faj azt nem csinalom. Ma amikor kibontottam eszrevettem egy puklit a sipcsontomon. Megnyomhatta a rogzito es talan ezert is fajt. Nagyon remelem hogy holnaputan mar dolgozom. Majdnem teljesen atalltam az ejszakai eletmodra, pedig kuzdottem ellene rendesen. Viszont majdnem elerem a labfejem nyujtott labbal es a nyelvvizsgara kapott joghurtkeszitovel eletem eddigi legjobb joghurtjat sikerult megcsinalni.

DéEm

Tegnap is bementem egyedül a központig. Postán feladtam a számlákat, aztán bementem a DMbe hogy megnézzem,van-e az a szemhéjpúder, amit keresek (szerintem nem is létezik...Nagyon sötétsmragadtzöld és egy kicsit csillog. Lilából és kékből van ilyenem). Közben mellettem kamaszsrácok nézegették a parfümöket, majd odajött az egyik, hogy tudnék-e segíteni nekik parfümöt választani egy 15 éves lány számára. Megkérdeztem, hogy mit kell tudni a lányról, meg mennyi pénzük van rá.
Mire a srácok:
- Hát,.. Kedves, meg szép, meg szépen öltözködik, meg csinos is.

Persze ezt tökvörösen adták elő, nagyon cukik voltak. Sajnos nem tudtam nekik segíteni, csak annyit, hogy ne egymásra, hanem a papírcsíkokra fújják a parfümöt és akkor érzik is az illatát. Remélem a csaj örülni fog az ajándéknak.

Hazafele már nagyon elfáradtam, fájt a lábam a sok menéstől. Most már eléggé úgy érzem, hogy akadályoz a rögzítő. Az alvásban, a járásban, a mindenben, miközben nélküle még felemelni sem tudom a lábamat, mert még nem volt hajlítva.
Mondjuk a legjobban a fürdésben akadályoz, ezért a következő módszerrel zuhanyzom:

Betekerjük a celofánnal. 

Most le is ragasztottuk, hogy ne folyjon be a víz. 

De befolyt... 

Úgyhogy a rögzítő most szárad én meg élvezem, hogy szabadon van a lábam, akkor is, ha nem merem mozdítani.

Egyébként az élet szép, boldog vagyok és süt a nap és igyekszem minél többet megőrizni a jókedvemből, akkor is, amikor fáj, mert annyit rázza a busz, akkor is, amikor éjjel arra ébredek, hogy úgy fordultam, hogy alapjáraton ilyenkor hajlítanám, de most nem lehet és fáj, akkor is, amikor éjszaka, miután lekapcsoltam a gépet és már nem olvasok, nem tudok elaludni, mert már tervezgetem mi lesz akkor, amikor újra lesz lábam.:)

Egyedul szabadlabon

Ma teljesen egyedul mentem vasarolni. Brutaljo elmeny volt, nagyon kellett mar. Vettem mindenfelet aztan hazafele reflexbol szaladni akartam a buszhoz. Na ez remesen rossz otletnek bizonyult, mert a rogzito visszatartott es nem fajdalom de baromi kellemetlen erzes volt. Mondjuk a sofor jofej volt es megvart. Most igy kicsit azert jobb a kedvem. Baromi nyugos es faradt lettem igy a vege fele. Kedden volt az utolso szuri(istenem soha tobbet!!!!). De elfaradtam. A kitartasom es a mosolyom faradt el. Annyira hogy Miki meg is kerdezte minden rendben van-e, en meg mondtam hogy persze, csak elfaradtam. De most mar mindjart vege (fel ev... akkor kiveszik a csavart). Nagyon remelem, hogy megerte es kepes leszek tavasszal bringazni es kirandulni es a porontyokkal jatszani.

Kozben tovabb haladtam az Szjgben. Egyre tobbet nevetek rajta.

Es nem tudom mi vagyok epp, Kisherceg vagy Roka.

Szjg

Hetfo ota valami mindig faj. Hetfon-kedden a fejem tegnap es ma a labam. Faj ahogy gyogyul a seb es annyira osszement a labam, hogy ha nem figyelek, lecsuszik a rogzito a terdemre. Ettol persze nyugosebb vagyok es nehezebben alszom el. Simsezem meg olvasok. Szent Johanna Gimi 3.kotet ami arrol is szol, hogy a foszereplo  csaj a sajat hulyesege miatt hogyan kerul periferiara a baratai kozott. Most epp ott tartok, hogy a legjobb baratnoje a Virag osszeszed egy sracot es persze igy sokkal kevesebb ideje marad a foszereplore, az meg vernyakol, hogy jaj jaj de szar, hogy a dolgok valtoznak es oke h pasija lett a masiknak de azert nemar hogy o most hanyagolva van. Mondjuk itt csak 15 evesekrol van szo es sanszosan azert zavar engem ez a hozzaallas mert en sosem gondoltam igy. Valahogy mindig termeszetes volt szamomra, hogyha a barataim valakivel osszejottek, akkor ram kevesebb ido jutott, hiszen ha en jarok valakivel, akkor nekem is o az elso. Mondjuk en igyekszem ilyenkor sem elfelejteni a barataimat.  Erdekes konyv ez ebbol a szempontbol. Mi nagyon nem ilyen kamaszok voltunk. Persze a viszonzatlan szerelem meg a kuzdes, hogy legyen helyunk egy tarsasagban,(helo kriszana fele holdudvar ) megvolt de ennyire sose volt tragikus. Nekem legalabbis. En mas miatt ereztem magam egyedul, mert hala az egnek azert a barataim mellettem alltak mindig. Meg a csaladom. A masik erdekes a fiu-lany baratsag. A csaj nem veszi eszre hogx sokkal tobb a fiu baratjanak, mint barat es ezt rajta kivul mindenki latja. Tenyleg ennyire egyszeruek lennenk? Sanszosan igen.  Amugy siman ajanlott olvasmannya tennem a konyvet hetediktol. Rengeteg film es konyv es zeneajanlo van benne burkoltan es ez jo.

A sajat agyamra megyek

Oke, ez hogy ket hete el vagyok zarva a vilagtol, kezd az oruletbe kergetni. Kezd megint "enigazabolsenkineksevagyokfontos" hangulatom lenni, pedig tudom hogy ez egy baromsag. Tudom hogy fontos vagyok es szeretnek. Tudom hogy Bokinak is fontos vagyok es szeret. Utoljara Genovaban ereztem ilyet, amikor sokig senki se volt online. Annyira szeretnek jonni-menni es csinalni a dolgokat es nem tehetem es ettol, meg a fejfajastol meg a sebfajastol es a napfeny hianytol kezdek bekattanni es vinnyogos hisztis picsava valni es ilyenkor nem szeretem magamat. Ma reggel addig jutottam, hogy elkezdtem sirni valami tok atlagos dolgon. Nem akarok ilyen lenni. Nem akarok senki terhere lenni azzal hogy allandon rairok,csak egy apro visszajelzest kapjak,  hogy tudjak hogy letezem. Nehez most ez es a jovoheten meg mindig itt vagyok es a nyomorek verhigitot es adni kell meg 7 napig es mar faj a hasam tole es erzekeny. Istenem ha egyszer tulleszunk ezen en komolyan megunnepelem...

Séta

Tegnap itt voltak mogyiék és elmentünk játszóterezni. Először voltam kint, azóta, hogy hazajöttem a varratszedésről. Mankó nélkül mentünk, és jó volt. Janka hintázott, mi beszélgettünk, aztán itthon voltunk kicsit. Akkor már picit fájt a lábam. Este jött Boki, beadtuk a szurit. Rájöttünk Dodieval, hogy ha én csípem össze a  bőröm, akkor nem vernyákolok, hanem jobban kibírom, így azóta így csináljuk. Hajnali négyig (óraállítás szerintem háromig) beszélgettünk, és én nagyon hirtelen aludtam el.
Ma sétáltunk Bokival, nem túl nagy távolságot mentünk, mégis nagyon elfáradtam és a végére már éreztem a lábam. Annyira, hogy egész este már csak feküdtem és jegelni is kellett, mert újrarakni a fáslit meg a rögzítőt. Most kicsit jobb, nem fáj annyira, de azért fáj.

Azt hiszem most jön majd az az időszak, amikor haragudni fogok magamra, mert nem úgy működöm, ahogy szeretnék. Például csak egyesével tudom venni a lépcsőfokokat.:(

Yoo hooo Yoo hoooo

Ma reggel volt varratszedés. Bementünk a húgommal a kórházba, ahol összefutottam a másik csajjal, aki szarabbul járt, mint én, mert neki még 5 hét a rögzítő.
Szóval reggel 7-es busszal és 212-vel felmentünk és ott vártunk és vártunk és vártunk. Aztán a Nórit bevitték, mi meg a Bogival csak vártunk és vártunk. Aztán engem is bevittek. Mosolyogva mondtam meg kérdeztem mindent, hogy meddig lesz még rajtam (négy hét MÉG és három hétig még egyenes lesz a lábam...) mikor érheti víz, mikor szedhetem le, meg ilyenek. DE már nem kell mankózni. Persze este még használom, meg ha messzebb megyek, akkor használni fogom, de azért ha lehet, akkor nem. Borzasztó jó érzés volt ráállni a saját lábamra! MENNI, úristen én ennyire még sose örültem annak, hogy tudok járni! És gyönyörű idő is volt, olyan igazi kirándulós-sétálós-bringázós őszi idő. Jaj nagyon kis boldog voltam. De tényleg. Én ilyentől nagyon kis boldog leszek.
Aztán délután aludtam egy sort, aztán jött Dodie és baromi ügyesen beadta nekem a vérhígítót. Nem is fájt, csak vérzett utána. Szerintem neki is a bátorság kellett, meg nekem is. Még nevettünk is utána, hogy ÚRISTEN EZT HOGY???
Aztán jött Minc is és tökjól elvoltunk és kellett már.

Csak nagyon nagyon elfáradtam a mai napban. Ma kétszer is jegelni kellett a lábamat, és bár még alig múlt este 11, nemsokára aludni fogok azt hiszem.

Zombi

Állítom, hogy a horrorfilmesek a mankóval mozgó emberekről mintázták a zombik mozgását. Haláli ahogy itt száguldozom a lakásban. Bár most már olyan dolgokra vagyok képes, mint a önálló hajmosás! Bizonyám! Tökre büszke vagyok magamra, mert meg tudtam mosni egyedül a hajamat, anélkül, hogy segíteni kellett volna bárkinek levetkőzni, merthogy kicseleztem magamat és a csapba mostam hajat. Isszonyatosan utáltam már, hogy csütörtök óta nem mostam meg. De azért a fürdéshez, bugyicseréhez még kell segítség, mert nem vagyok elég hajlékony, hogy elérjem a lábfejem. Ezen amúgy anno baromi jól szórakoztam. Jó igazából még mindig vicces.
Feltettem a gépre a sims3at, így ha nagyon nem tudok magammal mit kezdeni, akkor játszom a virtuális babaházzal.
Boki továbbra is hősiesen adja be nekem a szurit, és most már csak nyöszörgök.
Szerdán lesz varratszedés meg kontroll. Remélem azt mondja a dokibácsi, hogy ügyesen gyógyulok. Tegnap elcsúszott a rögzítő és meg kellett igazítani. Na az mondjuk kemény volt. Fájt is. De Miki és Boki baromi ügyesen helyre tudták tenni.
És se tegnap se ma napközben már nem kell jég. Csak éjszakára fáradok el annyira, hogy kelljen.
Előbb-utóbb tényleg szaladni fogok mint a nyuszika!

Szanalmas vagyok:(

A szerdai napon kivettek a csovet a labombol es jarokerettel labra kellett allni. Hat en azt hittem elajulok olyan gyenge voltam. Pedig nagyon vagytam ra h ulve pisilhessek vegre. Aztan csak sikerult es akkor az egy unnep volt. Bejott hozzam mogyi meg apu es felviditottak. A szobatarsak is jofejek voltak meg a noverek is. Este jott Boki ea hozott nekem rozsat.:) kis boldog lett a lelkem, annyira orultem neki. Aztan odaert mirrand is es csacsogtunk kicsit. Az ejszakas nover nem volt kedves. Kirohogott mert sirtam amikor beadta a verhigitot (ja tenyleg kurva vicces volt) meg nem engedte le az agyikom pedig kertem es ugy egyaltalan nem mosolygott. Rossz is lett tole a kedvem egy kicsit. Aztan ejjel negykor keltettek minket es volt kotescsere a masik ket betegnek. Kimentem pisilni es ahog jottem vissza nezem, hogy valami langol odakint. Hogy tűz van. Kurvanagy tűz. Nem tudtam mi eg, a hatoras hirekbol derult ki hogy a tf. Ha nem szakad az eso es mas a szelirany siman mi is kigyulladunk. Borzaszto volt hallgatni ahogy durrannak be az ablakok es ahogy bedolt a teto. Brutalis. Aztan fel nyolcig visszaaludtam es akkor mar a kedves noverneni volt, aki elso este. Amikor kotest csereltek a fonoverrel, felkeltettek es amikor elkezdtem nyivakolno meg harapni a takarot mert annyira feltem hogy fajni fog, akkor mondta a fonovernek, hogy nyugi nekem kicsike a fajdalom kuszobom es a szurikra is igy reagalok. Amugy nagyon erdekes hogy a terdem vegre terdnek nez ki es nem valami elbaszot deform szarnak. Ezutan elvittek a rontgenbe es utkozben baromi jot szorakoztunk a betegszallito sraccal azon hogy mindig ki akartam probalni ezt a toloszek dolgot es mekkora kiralysag. Mentunk ket kereken is. Aztan a rontgenes neni is halal jofej violt es megnezhettem vegre hogy mit csinaltak a terdemmel. Hat kiraly. Van benne egy csavar es az tart a helyen mindent. Gyonyoru. Aztan visszavittek, jott Boki, ja elozo nap hozotr nekem egy darab bordo mankot igy venni kellett masikat parban de az nem szep. Aztan jott ocsem, osszepakoltunk a gyogytornasz megmutatta hogy kell mankozni elkoszontem, elindultunk haza taxival. Itthon aztan ocsi elment kivaltani az injekciot, en vegre lezuhanyoztam miutan korbetekertek a labam celofannal meg elmentem pisilni(egesz erdekes ugyanis nem fer el a labam...) aztan iderakta boki a gepet es vartuk ocsemet. Negy utan felhivtam a haziorvost. Uj aszisztens van aki lebaszott h minek akarok en lidoncain sprayt nem faj az a tuszuras. Meganyad... mondtam neki h en keptelen vagyok beadni magamnak es ilyen nagyon kelletlenul mondta h hat beadja ha kell. Hat ezek utan nem igazan akarom h o adja be. Boki kozben boltban volt ocsem meg hazament. Miutan Boki hazajott este hat utan komolyan egy hos volt. Beadta a szurit de hogy en kozben ugy viselkedtem mint a pokfobiasok ha pok er hozzajuk. Bogtem es total leizzadtam. De o hos volt es beadta. A legszarabb h nem tudom h legkozelebb is igy reagalok e vagy sem. Tudom hogy nem faj igazan, tudom hogy muszaj es megis rettegek tole. Igazan lehetne valami mas fobiam. Mert ez elol nem lehet elbujni mert muszaj. Boki meg nem lehet itt minden aldott este meg 19 napig hogy beadja azt a szart. Hihetetlen sok erot ad egyebkent hogy itt van velem es tudom hogyha valami nem megy akkor segit es ugy aludhattam el hogy mellettem  aludt o is. Ja meg hogy oldalt fekhettem. Hat az valami csucs erzes volt. Ettol meg szanalmas kis nyomoreknak erzem magam es mindenert bocsanatot kerek. Viszont tenyleg ad erot a diakjaim rajza is, amit kiraktam a falra. Iccaka jo volt, aludtam rendesen. Most reggel volt rossz felkelni pisilni (igen tudom h sokat irom le h pisilni menni de amjkor alap hangon 5 perc kierni a wcig akkor az egy kalandtura). Nem tudtam felallni ugyanis utana mert elfogyott az erom es ugy ereztem hogy elajulok. Igy ucsorogtem a foldon egy keveset a hatamat a hideg csempenek dontve es vartam hogy fel tudjak allni es visszajonni az agyikoba. Sikerult. Most pedig megprobalok meg aludni egy kicsit mert enyhen ugyan, de faj.

Buli van

Reggel hetre jottunk. Boki elkisert. O almos es feszult es almos ehes szomjas feszult es meg a terdem is fajt. Kaptam agyikot aztan vartam. Es vartam. Es vartam. Mar kezdtem szomjan es ehen halni, amikor jott a nover hogy vegyem be a kicsi kek fel tablettat(viz meg olyan finom nem volt mint az a ket korty) s mar jottek is ertem es egyszal bugyiban vittek a mutobe. Ott mondtam az asziszens neninek, hogy ne haragudjon ha kiabalok amikor a kezembe bekotik a tut csak felek tole. Mondta h semmibaj. De olyan ugyesen tette be, hogy nem fajt es aztan el is altattak hirtelen. A kovetkezo emlekkepem, hogy zokogok, hogy nagyon faj, csopog belem az infuzio es Boki fogja es simogatja a kezemet. Nem tudom hanyszor aludtam el de o vegig ott volt velem es ameddig ki nem tessekeltek az ajton addig itt maradt. A pokol az akkor kezdodott amikor megint erezni keztdem hogy nagyon nagyon faj. Kertem fajdalomcsillapitot amit fenekbe adtak szuri formajaban en meg uvoltottem mert fajt es tu. Ja kaptama hasamba is veralvadas gatlot. Lassan tuparna lehetnek. Viszont a szuri utan 10 perccel semmi se fajt es elaludtam. Olyan ejfelig aztan hajnali haromig, amikor felebredtem hogy baromira kell pisilni. Jott a nover, hozott agytalat. Meg mindig utalok fekve pisilni. Aztan negy korul meg visszabobiskoltam es fel hat korul arra ebredtem hogy megint nagyon faj de most mar a derekam is. Ja es sose alszom haton, ugyhogy el kellett hitetni a testemmel hogy oldalt fekszem. Ma kiveszik a csovet a labombol es utana a jarokerettel jarhatok is kicsit es kimehetrk ULVE pisilni.

Utolsó előtti lépés

A mai napom arra ment rá, hogy a dokival egyeztettem a műtét előtt, meg vizsgálatokat csináltak. Vettek vért, a vérvevő néni nagyon nagyon nagyon kedves volt, lefekhettem és beszélgettünk miközben vért vett tőlem és így nem estem kétségbe meg nem feszültem be annyira, mint egyébként szoktam. Néztek EKG-t meg mellkasröngtent, hogy mindenem rendben van-e. (Mindenem rendben van).
Aztán rohantam be dolgozni, kettőre be is értem.

Már csak a hétfői megbeszélés van az altató orvossal és másnap befekszem.
Két napot leszek bent, utána itthon lehet hozzám jönni, mert én sehova se mehetek tíz napig.

Most rend van és tisztaság és minden szép.

Még szereznem kell egy autót, ami hazahoz a kórházból. :) De azt csak akkor tudok, ha biztosan tudom már, hogy mikor jövök.

Floriantol-Gellert terig

Ma elkovettem egy ujabb hibat es a fonokom ugy lecseszett telefonban, hogy vegig bogtem az utat a Gellert terig, sot meg itthon is bogtem egy kicsit, mert nem birtam boges nelkul elmeselni Mikinek, hogy "ujabb rossz pont"ot szereztem. Ilyenkor az jut eszembe, hogy odafent valakinek eszebe juthattam, hogy az elmult negy honapom tul boldog volt, hat legyen mar egy kis szar is. De azert nem fogom am hagyni magam. Amennyire tudom igyekszem a maximumot kihozni magambol. Kozben pontosan tudom mi lesz ennek a vege, es mar most faj. Anno megkaptam, amikor a munkahelyemen ert dolgok miatt sirtam, hogy tulsagosan magamra veszem az a baj es tulsagosan beleadom a lelkemet. Csakhogy ezt maskepp nem lehet csinalni. Ez a szakma nem megy lelek nelkul. Nem lehet fapofaval es unottan es utalkozva csinalni. En csak lelekkel tudom. Amikor bemegyek es orulnek nekem, amikor a folyoson lako tobbi osztalyba jaro gyerekek is koszonnek, amikor az otodikes, akit taboroztattam messzirol kiabal es mutatja mit kapott, amikor egyutt jatszunk, amikor elkeszulnek valami alkotassal es lehet neki orulni, amikor a kolleganoimmel beszelgetunk es nevetunk, amikor buszken mondhatom, hogy en ehhez az iskolahoz tartozom.... szeretem ezt csinalni es itt csinalni. Annyira a lenyem resze a tanitas es a gyerekekkel valo munka, mint egy elsportolonak a sport, a napi mozgas. Oromomet lelem benne es akkor is szeretek bemenni ha a legkor feszult, mert mosolyt adhatok es kaphatok es csodat tudok mutatni es ez jo. Nekem ez az egesz nem szakma. Ez hivatas.

Elgondolkodom...

Az utobbi napok esemenyei es az elmult par ev tapasztalatai azt mutatjak, hogy lehet, hogy nem vagyok en a jelenlegi pedagogus tarsadalomba valo.  Sok sertodos, presztizsfelto, feltekeny, frusztralt hisztis ember koze, akik nem azt nezik, hogy mit csinalsz jol es milyen a viszonyod a diakjaiddal es mit ertel el veluk, hanem azt, hogy hol kothetnek bele a munkadba vagy a szemelyedbe. A tanev eleje ota erzem h valamiert kipeceztek maguknak paran, pedig most tenyleg semmi rosszat nem tettem! Annyi a bunom, hogy egyforman kezelem a gyerekeket, fuggetlenul attol, hogy kollega kolyke vagy egy atlagos szuloe. Ugyanugy elveszem a telefonjukat, rajuk szolok, beirok nekik...mert szerintem minden gyerek egyenlo. Az is aki a putribol jon es az is aki a csillogo palotabol. Max az elobbinek tobb segitseg kell a tanulasban. Aztan persze ott van az is h nem am a szemembe mondanak.... neeem.. a hatam mogott, sot uzengetve... nehogymar meg tudjam magam vedeni. Es most nem tudom mit csinaljak. Szeretem a munkahelyem, szeretek ott dolgozni. A kollegaim tobbseget is kedvelem. Igyekszem erte tenyleg mindent megtenni, hogy ne legyen a munkamra vagy a viselkedesemre panasz. De mar megint elrontottam valamit. Es ettol szomoru vagyok.

PÖCS

Hetfon elmeselte a fonok, hogy mit is varnak el tolunk, gyakornokoktol. Aztan tegnap meselte egy kolleganom, hogy a mentoros megbeszen az volt a tema, hogy en mit hibaztam. Mondom dejo... mindegy. Erre kicsivel kesobb lebasztak, mert mig a kolykeim oran voltak, en a tanariban nyomtattam, meg levelet irtam a szuloknek. De hogy mar veluk kell lennem mert napkozis ido van.... a napkozos idomet nem en osztottam be.... mindegy. Aztan tanulasi idoben telefonalnom kellett es mar nemi gyomorgorccsel mentem a tanariba, hogy most vajon miert szurnak le. A gyerekeket addig amugy masik kollegara biztam.  Hazafele azt beszeltuk a kolleganommel, hogy olyan nyomast kezdtunk erezni, mint vegzos korunkban. Mindenki minket figyel es tudom, hogy van aki azert, hogy belenk kosson. Nagyon vidam lesz igy dolgozni...

Én hülye

Miután végigolvastam egy csomó írást arról, hogy hogyan zajlik a térdrehab, (megnéztem a doki oldalát is, aki műteni fog) felvettem, hogy miért is megyek én műtétre.
Hát itten van.

Ahova visszarakom a térdem, ott kéne lennie elvileg.

Ha esetleg annyira megijesztenének, amiket olvasok...

Mert én hülye, kell nekem ilyesmit olvasni... Ez pont akkora baromság, mint szülés előtt szüléssztorikat...

Jólvakislányomokosvagy. Megyek főzni.

Ket nap

Pentek ota szoritoban volt a terdem. Vasarnap meg annyira lassan jartam,mint egy oregasszony. Szerdaig minden nap kicsit, de csak kicsit jobb lett, igy se tegnap,se ma nem raktam fel a szoritot. Orultem, hogy vegre kicsit nem faj,nem nyom,nem feszul.  Hogy tudok lepcsozni is. Aztan most estere mar faj megint es feszul es faj. :( pedig annyira igyekszem vigyazni...

Azt hiszem en rossz anya leszek..

Mivel a  barati koromben babybumm van es gyerekekkel dolgozom,latok/tapasztalok ezt-azt es egyre inkabb ugy erzem, hogy azok alapjan az elvek alapjan, ahogy en a gyerekeimet nevelni szeretnem, az apjukkal egyutt, rossz anyanak leszek belyegezve. Persze tudom majd ha lesz akkor maskepp gondolom, de mivel nem mostanaban tervezek szulni ezert ezt a kerdeskort talan hagyjuk is a fenebe.

1. Nem fogok hordozni. Nem akarok kendot. Babakocsit akarok es esetleg kesobb olyan hatizsakot amibe a gyerek is belefer.

2. Nem akarom minden szirre-szarra felkapni.

3. Szeretnem megtanitani egyedul elaludni.

4. A fonok EN vagyok es az apja! Nem o fogja megmondani mikor megyunk haza a jatszoterrol.

5. Szocialisnak szeretnem nevelni, sok onbizalimmal.

6. Onallonak szeretnem nevelni.

7. A vilagra nyitottnak.

8. Megtanitom vitazni. Ervekkel. Igen akkor is ha csak ket eves.

9. Megtanitom kerdezni. Jol kerdezni is.

10. Olyan gyereket szeretnek nevelni mar a kezdetektol, aki EMBER es nem fugg tolem vagy masoktol a szuksegesnel jobban. Felelossegteljes (mindig a korosztalyanak megfeleloen) es aki bator elni.

Male

Penteken mar egesz latvanyosan bicegtem az iskolaban. Nem direkt. Igy alakult. Szombaton is sokat fajt, pedig igazan figyeltem hogy jarok meg ilyesmi. Ma reggel ugy keltem, hogy mar fektemben is fajt (jelenleg is fekszem es most epp szur). Aztan elindultunk Bokival es megkerdezte, hogy ennyire faj? Merthogy sokkal sokkal lassabban mentem, mint o, pedig egy tempoban szoktunk jarni. Itthon is bicegtem es csak akkor nem ereztem h van terdem, ha feltamasztottam a szekrenyre es ugy ultem a gep elott.  Utalom, amikor ez van. Nagyon remelem, hogy a mutet rendbehozza  valamennyire. Ma meg is van mar duzzava:(

Un anno fa

Amint belottem a netet, jelzett hogy kiknek van ma szuletesnapja. Elmosolyodtam, hogy elfelejtettem volna ha nem jelez. Mert mar nem fontos. Rohej hogy egyetlen ev alatt mennyi minden valtozik. Egy eve meg a soten dolgoztam es mar utaltam. Lazasan szerveztem Thereon szuletesnapi ajandekat, playitre keszultunk, nyelvvizsgara tanultam, es probaltam tulelni a mindennapokat. Gyurmazni kezdtem es magantanitani.  Furcsa hogy esos es sotet hangulatu nekem az az idoszak, pedig tudom hogy sutott a nap akkor is. Tulajdonkeppen az egesz tavalyi oszi-teli idoszakbol csak keves napsutesre emlekszem. Furcsa ez. Furcsa hogy egyaltalan ilyesmin gondolkodom, es mar csak egy edes-szomoru mosoly ul ki az arcomra ha a mult evre gondolok. Mar nem faj. Vagy nem ugy . Mert persze vannak olyan mondatok, szavak, amik sebeket tudnak felszakitani, olyan hangsulyozasok, de ilyenbol van ami 18 eves korom ota elkiser. Kozben mar a mutettel almodok es az eletem jelenleg a mutet elott es a mutet utani idoszakbol all, utobbit homaly fedi es sotetseg es nagyon felek tole pont emiatt. Tudom hogy sokszor leszek magamra duhos es fogok sirni, amit egyebkent nem nagyon csinaltam junius eleje ota. Nagy proba lesz az az idoszak nekem, neki, mindenkinek, aki kozel all hozzam. Nem akarok elviselhetetlenne valni es nem akarok bantani masokat es szeretnek az mtt farsangon tancolni es tancolni es tavasztol bringazni es kirandulni menni vegre es futni es normalisan lepcsozni es koncerten ugralni... es nem akarok fasliban lenni es lassan mozogni. Arra raerek majd hatvan evesen.

Tündérkert

Féltem a péntek este miatt. Nagyon rég volt utoljàra, hogy valaki hazavitt. Féltem, mert szerettem volna jó benyomàst kelteni. Mert fontos volt és ami fontos az félelmetes is. De jól sikerült. Kaptam nagyon finom vacsit és ebédet, és egész sokat beszélgettünk is a Boki szüleivel, és rögtön felajànlottàk, hogy tegeződjünk. Egészen otthonosan éreztem magam, főleg, amikor mar nem izgultam olyan baromira, és màr zavarban se voltam. Ma meg egy csomót fotóztam az anyukaja kertjében a vizes növényeket, mielőtt hazajöttem. Jó volt es szép. :)

Osszezavarodva

A minap felroppent a hir a katonasag beveteserol, aztan az is h rendkivuli allapotot hirdetnek ki, amibol az kovetkezik h legalisan  behivhatok lesznek a ferfiak. Eloszor persze csak a kepzettek es utana a tobbi. Aztan ugye szepen zarjak lefele a hatarainkat az egyik iranyba. Nem akarok keson ebredni es en is menekultte valni es egy lezart hatarral talalkozni. Nem akarom, hogy a ferfiakat es fiukat elvigyek katonanak. Nem akarom, hogy elvegyek az eletem, ami vegre ugy tunik rendben van. Szeretek itt elni Magyarorszagon akkor is ha nehez.  Nem tudom mikor jon el az utolso pillanat amikor meg osszeszedhetem a cuccom a csaladom es elindulhatok. Es nem tudom hova mennek.

Hogyan lettel szerelmes?

A cim es a tema egy masik blogrol szarmazik, oda irtam egy kommentben egy valaszt a fenti kerdesre, de erre nincs igazan valasz. Persze meg tudom mondani az idopontot amikortol tudtam, hogy ez tobb mint vonzodas, tobb mint erdekesnek talalas. Azt is meg tudom mondani mi az amibe eloszor beleszerettem. Aztan egy hirtelen felindulasbol leirtam, hogy meg azt is szeretem ahogy dohanyzik, pedig alapbol nem szeretem ha valaki dohanyzik es a fustot sem. De neki valahogy annyira a lenyehez tartozik az a mozdulatsor es szeretem benne ezt. A masik nagyon fura erzes, hogy bar vasarnap delutan valtunk el egymastol, nekem hetfon mar hianyzott es ez egy furcsa erzes volt. Thereon mellett ezt az erzest igyekeztem elnyomni mert ot zavarta es volt, hogy lecseszett erte. Alyr csak siman nem ertette hogy hat ő hogy tud valakinek hianyozni. Gyerekkorom egyik mesejeben van egy parbeszed a kiralylany es az anyja kozott ahol a kiralylany azt mondja: ha becsukom a szemem ot latom magam elott es akarhanyszor csak ra gondolok sirhatnekom lesz. Mire kozli az anyja hogy ez kislanyom a szerelem. Nem pontosan igy es most rakeresni sem tudok (csehszlovak csipkerozsika) de azt hiszem most mar ertem.:)

Inkabb ide...

Napok ota szeretnek errol irni a facebookra de elobb inkabb ide irom, itt talan jobban ossze tudom szedni a gondolataimat. Hihetetlen mertekben duhit az ahogy az emberek a menekult kerdest kezelik. Hogy mind megelhetesbol jon (ja tul akar elni) hogy itt akar elni vagy ha nem akkor miert akar Angliaba, Nemetorszagba menni? (Talan amiert a magyar kivandorlok?) Es kulonben is toloncoljuk vissza a fenebe mindet oda ahonnan jottek. En meg azt gondolom, hogy nincs olyan ember a foldon, aki onszantabol szivesen hagyja el a hazajat, ahol felnott, ahol a szerettei vannak, ahol beszelik az anyanyelvet. A menekultek nagy resze gyerek es no. Biztos nagyon jo nekik a Keletiben a kemeny foldon aludni vagy akarmelyik taborban. Biztos nagyon boldogok ettol a helyzettol, hogy ahelyett, hogy otthon a hazukban nyugodtan ebedelnenek, egy vadidegen orszagban kell varniuk, hogy mi lesz. Nem azt mondom, hogy nincsen koztuk bajkevero vagy olyan akitol en is felnek. De aki szerint vissza kene oket zsuppolni oda, ahonnan jottek, mindet, annak azt kivannam hogy csak picit elje at amit ok ateltek. Menjen le a keletibe es nezze meg oket jol, nezze meg a gyerekeket, nezzen a nok szemebe, uljon le rajzolni a gyerekekkel, probaljon meg beszelni a ferfiakkal es utana gyulolkodjon es kiabalja bele az internetbe hogy mind takarodjon oda ahonnet jott.   Szomoru vagyok, mert altalam ertelmesnek tartott emberek is ugy frocsognek a felelemtol, mintha pisztolyt tartanank a fejukhoz. Nem. Igazabol nem kivanom, hogy hasonlo helyzetet eljenek at, mert borzalmas lehet es sokan nem elnek tul.  En hamarabb felek lemenni este egyedul a Blaha aluljaroba, mint most a keletibe. Amibe pedig valahogy egyik frocsogo sem gondol bele, hogy nem tudhatjuk mi mikor kenyszerulunk menekulni.

Félelmetes

Sokáig filóztam azon, hogy ezt a bejegyzést meg merjem-e írni egyáltalán vagy sem. Annyi szomorúság vesz körül mostanában, és valahol lelkiismeret-furdalásom van hogy én meg mocskosul boldognak érzem magam. Hogy mosolyogva fekszem le aludni és mosolyogva ébredek fel (ha nem az óra csörgésére kelek), hogy ha csak eszembe jut, akkor mosolygok, hogy amikor eszembe jut egy-egy probléma, ami felmerülhet akkor úgy érzem, hogy meg tudnánk oldani együtt. Hogy szeretnék elmenni MTT farsangra és együtt táncolni, hogy már vannak zeneszámok, amikről eszembe jut, hogy amikor felmerül, hogy esetleg átjöhet akkor pánikban takarítom végig a fél lakást, mert fontosnak tartom, hogy ha lehet ne a káoszba érkezzen, (mert a káoszt már látta), hogy pici apró terveim vannak, hogy hova kéne elmenni, mit kéne megnézni, hogy legszívesebben most is felvenném a túracipőmet és irány valami hely, ahol lehet kirándulni, akkor is ha fáj a lábam, mert ebben a ködös időben biztosan találnánk valami szépet, hogy úgy érzem, hogy a világ végéig elgyalogolnék vele.
Rettentő ijesztő érzés ez. Ijesztőbb, mint Kishercegnek lenni a Rókával, pedig az is ijesztő, hogy felelősséggel tartozom a másikért, de valahogy nekem ijesztőbb, hogy rá merem bízni magam a másikra, hogy most már lassan nem félek tőle, hogyha becsukott szemmel hátradőlnék, elkapna-e vagy leesnék a földre. Ha valaki fél éve azt mondja nekem, hogy fogok én még így érezni, hát arcon röhögöm az biztos.

Riadt kis allat

Hivott ma az orvos asszisztense hogy akkor lenne idopont mutetre. En meg annyira lefagytam, hogy utana jo egy ora kellett ahhoz, hogy meg tudjak nyugodni. Borzasztoan felek. Marmint tenyleg nagyon felek. Nem a fajdalomtol, azt tudom hogy lesz, hanem a kiszolgaltatottsagtol, attol hogy masokra leszek utalva, hogy terhere leszek masoknak. Riadt kis mokusnak erzem magam, es kozben tudom, hogy muszaj muteni, mert eljutottunk arra a pontra, hogy szinte konstans faj, ha megsem akkor az is csak rovid ido. Utalom ezt es utalom majd hogy egy pohar vizet nem tudok egyedul behozni majd a konyhabol napokig. Utalok korhazban lenni es utalom az ottani kajat. De az hogy ugy lepcsoztem szombat este, mint a Janka, az rohej... ugyhogy ez van. Emellett jovo heten mar tanev. Azert remelem ki tudom aludni magam meg addig, mert kell.

Tavalyi nyar

Azt hiszem a joisten most epp karpotol a tavalyi nyaramert. Tavaly 3 napot pihentem, mert dolgoztam, tele voltam bizonytalansaggal es felelemmel, es bar voltak gyonyoru pillanatok, amikre szivesen emlekszem, megsem volt boldog nyar. Az idei nyaram nem is tudom mikor kezdodott. Talan amikor lefoglaltuk a repjegyet Romaba. Vagy azon a matematika helyettesito oran, amikor Bokira irtam facebookon, vagy amikor meglett a nyelvvizsga es en szokdelve rohantam fel a tanariba. Azota nem sirtam, nem keseredtem el es nem voltam szomoru csak neha egy-egy pillanatra. Szeretnek egy varazspalcat hogy a barataimnak is bodotta legyen. Es tegnap a szulinapom is nagyon jo volt. Meghitt es boldogsagos, ahogy az erkelyen beszelgettunk Natival es Dodieval, a tancikalas, az enekles hazafele. Minden minden szep. Koszonom. Tenyleg nagyon koszonom Nektek es Neked. :)

Primula néni!:))

Azt hiszem ez az a videó, ami tökéletesen megmutatja milyen is volt a tábor!:)

Ami az enyem.. es egyeb gondolatok

Nem tudom mennyire a szuleim nevelesenek hatasa de a targyaim tobbsegevel ugy vagyok, hogy ami az enyem, az a tied is, ha fontos vagy nekem. Keves kivetel van, peldaul a konyveim es az alvos cuccom. De ha nekem van penzem, neked is , ha nekem van csokim neked is,ha nekem van egy fel kiflim akkor megosztom veled es az nekem jo erzes.  Ha viszont nincs, akkor ugyse fogok adni.                               A  masik dolog ami foglalkoztat egy ideje es gondolkodtam, hogy irjak-e rola egyaltalan az egy chat beszelgetes volt meg a tabor elott. Geri, miutan gratulalt Bokihoz, hogy akkor most en visszaterek cpzni? (Else mentem helo, csak az idom kevesebb erre). Es hogy akkor mostmar fogok-e beszelni Thereonnal? En meg igy neztem a monitort, hogy ez most komoly? Megirtam hogy a szuksegesnel tobbet biztos nem. Mire Geri kozolte hogy hat merthogy Thereonnak hianyzik h beszeljunk. Visszairtam erre, hogy epp eleg fajdalmat okozott nekem es azt hogy hazudott es megalazott azt nem tudom megbocsatani. Geri szerint persze rosszul latom (itt jon elo a kinek vagy baratja szitu) en meg majdnem mondtam neki h nagyon szivesen meselek az elmult ket evrol de foleg az utolso felrol, hogy miket kaptam es miket eltem at en, mert elkovettem azt a borzalmas bunt, hogy szeretni mertem.  Igazabol duhos lettem utana es taborban el is meseltem par embernek a sztorit es ok is kiakadtak mint en.             A harmadik dolog amin ragom magam az egy mondat volt, amit mogyi mondott hazafele a kocsiban, hogy en mindig ugy probalok segiteni azon ha valakinek szar h vagy rakontrazok vagy a sajat boldogsagomrol meselek. Ez a kozossegvezetoi szivarvanyhanyas kapcsan jott szoba es azota is filozom rajta mert iden direkt igyekeztem figyelni ra hogy ne igy legyen es ha valami problema merult fel, igyekeztem segiteni vagy valami okosat mondani. De ezek szerint nem sikerult valami jol.

A térdemről pár szót...

Egy tegnap esti beszélgetés után döntöttem el végleg, hogy meg felhívom az orvost és megműttetem a térdemet. Nem magától a műtéttől félek, vagy a vizsgálatoktól, amik lesznek, hanem az utána lévő három hónaptól, meg attól az időszaktól, amikor nem fogok tudni járni. Főleg az utóbbi három évben lételemem lett az, hogy megyek és megyek és most ez egy ideig korlátozva lesz.
Persze tíz éve mondták ezt nekem, hogy készüljek fel, mert nagyon gyengék a szalagok és el fognak szakadni, most mégis más lesz a dolog, mert a szalagokat időközben megerősítettem, viszont rossz helyen van egy csont és azt kell arrább pakolni. Fájni fog. Nagyon fog fájni, ebben szinte biztos vagyok, de ha később ettől jobb lesz, és nem fogok bicegni, akkor már megéri.
S most úgy tűnik, nem kell egyedül végigcsinálnom az egészet és ez a remény adott erőt ahhoz, hogy telefonáljak. Félek tőle, baromira félek, de ha elódázom csak rosszabb lesz. Nem normális dolog, hogy már nem érzem ha fáj, csak amikor belenyilall, vagy ha úgy lépek, hogy rá kell készülnöm egy egyszerű méta játékra és előtte-utána kímélni a térdemet, mert TUDOM, hogy akár egész napos ágyban fekvés is lehet belőle, ha nem teszem.
Szükségem van a lábamra a következő cirka hatvan évben...

"Ha te leszel a főszervező, akkor leszek csapatvezető!"

Ez a mondat egy ködös és baromi hideg őszi délutánon hangzott el az Urániánál egy kapualjban, forrócsokit szürcsölgetve. Akkor és ott nem gondoltam volna, hogy ez ennyire jól fog sikerülni.

Az én utam kicsit nehezen indult a táborszervezésben. Elsőre ugyanis visszautasítottam a csapatvezetői posztot, mert olyan ember is benne volt a csapvez csapatban, akivel nem tudnék úgy együtt dolgozni, ahogy szeretnék, nem tudok megbízni benne és így nem tudtam volna előadni a szivárványhányást sem. Aztán úgy alakult, hogy másodszor is szóltak Miriék, hogy hát ő  nem jön, de én jöhetnék. Nagyon örültem neki, hogy Botival lettünk egy csapvez pár. Furcsa érzés ám, hogy aki nálam kezdte a táborozást és kvázi az mttzést is ilyen formán, azzal most már együtt dolgozom. Vártam a tábort, az egyetlen fix pont vol Róma után, amit a nyaramban vártam.
Aztán bekerült harmadiknak hozzánk Felagund és innentől igazából szerintem sínen voltunk. Kitaláltuk a malacokat (soha, de soha többet nem varrok meg 30 kismalacot!!!) meg hogy kockás és hogy északi és überkirály lesz. Aztán azt vettem észre, hogy beszerzek és pakolok és csomagolok és varrok mint egy idióta, hogy időre kész legyek s már indult is az autó a Blaháról. Nem tudom leírni mind a kilenc napot, mert leírhatatlan. Emlékképek maradtak meg belőle. Az első csapatgyűlés, a megbeszélések (én mazochista vagyok, mert szeretek megbeszélésekre járni) a házunk, amiben laktunk és a kis szobánk, a reggeli kávék, a pizsamás reggeli, az ébresztők (Boti, Csaszi és Dodie ébresztője volt a legjobb akárki akármit is mond!!!) a közös ebédek, a "az én seggem még idefér vagy vigyem arrább a testyemet?" a csapatom csínye Tónival, Hurkabácsival és a Thánnal, a méta bajnokság (kis info: én kb. 10 éves akarok métaütőt és labdát az MTTnek és most végre VAN!) a babák, a mosolyok az ölelések, a csapatelőadás (ezúton is újra és újra meg kell köszönnöm a csapatnak, hogy összerakták), a táncok, az élet a Varnyúban, a csillagnézés, ahol annyit röhögtem, hogy már fájt a hasam tőle, a lelkizős beszélgetések, Luca főztje (és köszönöm, hogy nem kellett végig vegán kaján élnem, én olyan sajt utánzatot soha többet nem akarok enni), a beszédstílus, a csapatom, a csapatvezető társaim, a srácok, akiket gondolkodás nélkül öcsémmé fogadnék, az utolsó esti buli, ami majdnem annyira királyság volt, mint a 2009-2010-es pajta parti, az ölelések, a búcsú (borzasztóan jól esett, hogy megöleltek az emberek, olyanok is, akikről nem gondoltam volna, hogy fognak) a világítós tetkó a fiúk karján, az NPC-k, Primula néni, Hurka bácsi, Lobélia, és TÓNI a legjobb postamester megye-szerte.

Nagyon nagyon jól éreztem magam és csak fizikailag fáradtam el, de úgy nagyon, ki is purcantam utolsó napra és tegnap este úgy estem be az ágyba, miután mindent kimostam és vacsoráztam kétszer is, hogy még betakarózni is elfelejtettem.

Nagyon nagyon nagyon köszönöm mindenkinek, hogy együtt meg tudtuk valósítani Dodie álmát, hogy nem voltak gigantikus konfliktusok, hogy meg tudtuk beszélni, hogy Miri és Tucsi nem csak málna-mentaként de egyébként is nagyon jó munkát végzett, hogy számíthattunk egymásra, hogy tudtunk örülni egymás sikereinek. Utoljára a hobbit csapatommal éreztem ennyire jól magam, akkor éreztem azt, hogy otthon vagyok, hogy jól csinálom, amit csinálok, hogy a  vezető hármas, aminek a tagja vagyok tényleg úgy működik, ahogy szerintem működnie kell.

Nagyon jó volt hallani az első táborozóktól, hogy jövőre is jönnének, hogy jól érezték magukat és a sokadik táborozóktól ugyanezt, és amikor Ankalimon közölte, hogy szerinte ez volt Minden Idők Legjobb MTT tábora, akkor nagyon büszke voltam magunkra, de főleg Dodiera, mert az ő érdeme, hogy ilyen csapatot állított össze.

Hiányoztok és szeretlek titeket és köszönöm, hogy befogadtatok újra, azok után, hogy bő egy évig nem voltam részese a társaság életének. Hiányzott.

Csókollak benneteket!

Mosoly:)

Paddy es Lochnesz

Istentelenul brutalisan nagyon nagyon nagyon jo volt. Nagyon. Nagyon nagyon. En koncerten ennyire jol szerintem kamaszkorom ota nem ereztem magam. A tancolas, a nevetes az ugralas, az uvoltve enekles, a walk alone (az az egyik kevenc szamom) Boki nyakaban, a buli utana.  Beren ahogy odaugralt, hogy mennyire orul nekunk. Nem ereztem ennyire szabadnak magamat meg a legutobbi koncerten se, pedig azert az is nagyon jo volt. Gusztustalan elkepzelhetetlen modon boldog vagyok. Nem kis buborek, mert ez nem pukkad  ki.     Ragyog. Mint egy csillag.:)

Elrohant a hét

A repülőutam egész kellemes volt, bár a buszt nehezen találtam meg, és a beszállást se írták ki.. (jófejek nem?) és Boki se tudott kijönni elém, mert beteg lett. (Láttatok már leégett sápadt embert? Hát nem vidám látvány).

A hetem nagyjából arról szólt, hogy családoztam, bementem a munkahelyemre a naplót aláírni meg a szerződést, kifontuk a hajam, tábort szervezgettem, filmeket néztünk, (a Maleficent egy baromi aranyos film!!) ééés tegnap motoroztunk kicsit.:) Utoljára Rodarth mögött ültem motoron két évvel ezelőtt és már akkor is nagyon tetszett. Úgyhogy gyorsan írtam is ismerősöknek, hogy kérnék kölcsön motoros bukót, meg ezt-azt.

Még nem pihentem ki Rómát, még a hatása alatt vagyok eléggé.

Aki kedves a szivemnek

Azert mindent megtennek. Elhoznam a hullocsillagot, lemennek erte az alvilagba es megkuzdenek a haromfeju kutyaval, elhoznam az ekkovet a koronabol, gyertyat gyujtanek az ablakba, hogy hazatalaljon, megtanulnek hopponalni, hogy ha szuksege van ram, rogton ott tudjak teremni, megkuzdenek a demonokkal, beszelnek az istenekkel, megkeresnem hol van idekimasz bejarata, elmennek erte a porcelantanyerba, burat raknek ra, hogy ne bantsak a hernyok, es minden nap idoben erkeznek a buzamezore, diszbe oltoztetett szivvel.

L'ultimo giorno

Gondolkodtam rajta, hogy ennek a bejegyzesnek "Az IGAZI olasz eleterzes" cimet adjam. Ebed utan elindultam nezelodni, ajandekokat venni. Ket szemelynek nehezen talaltam, de megugrottam a problemat. Utana setaltam a villa borgheseben vagy ket orat, aztan lejottem a Pantheonhoz fagyizni,mert itt van tolcseres fagyi (4 gomboc egy adag 4!!!!!) Fogalmam sincs milyet ettem, csak raboktem egyre amire azt mondtak, hogy GM. Most itt ulok Pantheon elott egy lepcson. A hatam mogott szokokut, elttem a Pantheon maga, meg lovaskocsik, es utcazeneszek jatszanak gitaron. Elkoltottem minden penzecskem, meg valtanom is kell a holnapi buszjegyre. De nem banom. Jo volt itt lenni. Mindent megcsinaltam, amit elore elterveztem, a szokokutban pancsolast, a Vatikant a Colosseumot, a Tengert, a fagyit, pizzat, tesztat. Rengeteg fotot keszitettem, es nagyon jol ereztem magam, igy egyedul is. Szeretnek meg ide visszajonni, de akkor mar nem egyedul(mondjuk amikor kesz lesz a Trevi kut), megmutatni annak, vagy azoknak, aki velem jon, ami nekem tetszett. A kicsi utcatak(sikator fuggo vagyok) a finomabbnal finomabb eteleket, a fagyit, a regi romai legiosnak oltozott bacsikat, hogy milyen erzes csak ugy ulni egy lepcson es nezni a varost, ami olyan nagyon sokszinu es elo es lukteto, nappal is. Ahol sok mosolyt kaptam idegen emberektol is, es ahol a levegovel lehet beszivni a tortenelmet. Feltem, hogy csalodni fogok majd, mert annyira vartam, hogy itt legyek, mert Romat latni KELL mielott az ember meghalna, vagy elvesztene a lehetoseget az utazasra.  Annyira mas, mint Genova vagy Milano vagy Pisa volt. Mintha Budapestet akarnank mondjuk Szegeddel vagy Peccsel osszehasonlitani. Nem, elni nem tudnek itt, de azt mashol sem, barmennyire is beleszerettem az orszagba tobb, amikor kint eltem. A kovetkezo uticel Velence vagy Firenze.

5-6. giorno

Tegnap nem voltam sehol, csak a boltba ugrottam le es a labaim azonnal tiltakozni kezdtek, hogy 100 meternel tobbet tegyek meg. Ugyhogy itthon aludtam es ettem es olvastam es aludtam es ettem. Kellett a mai naphoz. Ma a Forum Romanum, Palatinus, Spanyol lepcso volt a program. Baromira megerte. A palatinusnal van egy muzeum ahol leadtak ket kis videot hogy hogy nezett ki regen az, ami ma romvaros. Valahol rettento fura erzes igy vegig menni az utcakon. Vagyis a romok kozott/mellett. Aztan vannak szobrok is, hihetetlen milyen tehetsegesek voltak regen a szobraszok! Azok az arcok meg az h azt varod hogy befejezze a mozdulatot a szobor! Es a ruhak meg a redoik!!! Csak azert nem tapiztam meg, mert tilos volt es nem akartam konfliktust. Nagyon sokat setaltam es sok fotot csinaltam (mar csak 380 kep fer a kartyara). Aztan eltevelyegtem a Spanyol lepcsohoz is, sikerult felulrol odatalalnom. Ott lehetett inni a szokokutbol! Ja meg vicces volt, az egyik romainak oltozott jelmezes bacsi, amikor meghallotta hogy magyar vagyok, elkezdte enekelni hogy aza szep aza szep. Halali volt. Hazafele is tevelyegtem, aztan jott egy busz, ami a terminiig hozott, de olyan de olyan tomet volt rajta, hogy a hetes busz csucsidoben uresnek tunne mellette. Vicces volt nagyon. Aztan az en buszom is tomve volt persze. Mondtam mar hogy nem szeretem a romai tomegkozlekesest? Mindenki tolakszik es nyomakszik es meg se varjak, hogy leszallj.... nem irtam meg a szobatarsamrol, aki brazil. Meg lakik itt ket olasz csaj is es mindenki hangos es csapkodja az ajtokat es baromi meleg van, igy azert nehez jol aludni. De azert szep itt. :)

Egy kis kitero

Itt Romaban jo sok bevandorlo van meg gondolom menekult is. Tegnap ramirt egy volt csoporttarsam, hogy mi van velem, merre jarok, es amikor mondtam, hogy Romaban, akkor megkerdezte, hogy latok-e menekulteket. Hat mittudomen, bizztos vannak... csak engem ez nem erdekel. Azon kezdtem el filozni, hogy ez tenyleg ekkora problema vagy csak a sajto fujja fel, hogy legyen mitol felni es mit utalni, ameddig a kormany szepen csendben dolgozik azon, hogy lassan mi is menekultek legyunk. Aztan ezzel kapcsolatban jottek ugye a bevandorlok, amibol itt tenyleg sok van. Nem tudom lattam-e pl utcai arust aki nem az. Most ezen a buszon, amin ulok, az utasok fele tuti nem olasz szuletesu. Es? Engem rettentoen zavar ez a gyulolkodosdi, foleg amikor a barati korombol jon, ahol aztan tenyleg minden van. Oke negerek nincsenek, mert keves el az orszagban. Valahogy azt vettem eszre, hogy haromfele ember van. Az egyik gyulolkodik, mindegy kire, a lenyeg hogy mas legyen. A masik megprobal segiteni. A harmadik meg igyekszik Svajc maradni a temaban. De senki se tud kozombos lenni, mert mindenkit erint. Az jutott peldaul eszembe, hogy ha kovetjuk az elvet, hogy mindenki takarodjon haza, akkor az egyik diakom vagy apa nelkul no fel, vagy mennek ok is. Aztan az jutott eszembe, hogy oke mindenki takarodjon haza, de akkor az erdelyi magyar meg a felvideki is, meg az arab orvos, aki zsenialisan mut, vagy a szomszed akire ra lehet bizni a lakast, meg a kinaiak/vietnamiak akiktol a ruhainkat vesszuk, meg az arab akitol a gyrost meg a bolgar aki az etteremben mosogat, meg a roman takaritono, az ukrab wcs neni stb. Akik olyan nagy nagy hangon hirdetik, hogy mindenki takarodjon haza, belegondolnak-e hogy mi lenne ha a mieinket is haza akarnak toloncolni, csak mert magyar?

Negyedik nap

Azvan, hogy elfelejtettem hogy van a negyedik olaszul... vannak ilyen szamok amik nem akarnak megragadni, ilyen a 15 is. Reggel egesz kipihenten keltem, ahhoz kepest, hogy ejjel osszecsipkedett egy szunyog es meg a fejem is fájt.  Miután összecuccoltam magam, elmentem a közeli netcafeba és nyomtattam repjegyet, meg Ryana es Kincso segitsegevel Vatikan belepot is. Epp idoben erkeztem a Vatikanba, utkozben felfedeztem egy boltot, ahova visszamentem, de arrol kesobb irok. A vatikani muzeum egeszen olyan, mint egy muzeum. Sok szoborral es keppel es emberrel. Csinaltam egy csomo kepet. A Sixtusi kapolnaban tilos fotozni... elvileg. Azert azt kemeny volt latni.
Miutan jol megneztem az egeszet, ebedeltem egy pizzat aztan visszamentem a boltba. A boltba ahol tunderek, manok, koboldok, halalfalok, Frodo, teszlek suveg, kardok, Tauriel ija, es uuuristen mennyi minden volt. Ha gazdag lennek vettem volna egy idonyero fulbevalot. Meg a tokeletes mellenyt a taborra meg aahh uristen miiindent lefotoztam ott, mindent. Ilyen brutal jo kedvvel indultam a Szent Peter terre es ahh komolyan majdnem elajultam. Hirtelen nagyon nagyon picinek ereztem magam. Oriasi sor allt a bejaratnal, de siman elore mentem.:D felmentem a Bazilika tetejere is. 501 lepcsofok oda vissza, azota kicsit remeg a labam de megerte. Gyonyoru volt. Mit gyonyoru, elkepeszto, hihetetlen. Lefele pont ugy jottem ki, hogy magaba az epuletbe erkeztem. Na itt meg kisebbnek ereztem magam. Egeszen picikenek, mint egy gyerek. Minden gigantikus es regi es mintha az egesz helyen erezni lehetne, hogy mennyi minden tortent itt. Sokszor eszembe jutott a Borgiak es a Legyetek jok ha tudtok is. Es gyonyoruek voltak a fenyek. Itt jatszittam kicsit a fenykepezogeppel, mert vegre megtalaltam a beallitasokat(igen tudom hasznalati utmutato). Tobbszor, tobb emberrel is lefotoztattam magam, meg persze fotoztam en is masokat. Szerintem jo 40  percet eltoltottem itt es csak amultam es bamultam. Megsimogattam Szent Peter labat is.:) szegenyke, teljesen elkopott mar neki. Aztan kint is fotoztam meg, es akkor jelezte a gep, hogy o bizony elfaradt mar. Elindultam hat haza, es annyira faradt a talpam, hogy a terminihez is busszal mentem. Ma nagyon nagyon boldog kis napot tudhatok magam mogott. Talan eddig ez sikerult a legjobban. Az peldaul vicces volt, amikor egy no magyarul megjgyezte, hogy egyforma a szandalunk en meg raneztem majd mondtam, hogy es tenyleg! Total meglepodott,hogy en is magyar vagyok. Holnapra a tegnaprol kimaradt reszeket tervezem, meg fagyizni a Pantheonnal( ott van gm tolcser) mert amiota itt vagyok meg nem fagyiztam... 

Terzo giorno

Ez a nap elcseszetten indult. Alig aludtam, akkor is baromsagot almodtam. Valami volt a munkahelyemmel de mar nem emlekszem mi. Aztan nem reggeliztem, viszont mar megint sikerult eltevednem egy azaz egy darab jaraton. Romaban ugyanis nem mondjak be es nem irjak ki a megallokat a buszon. Szenvedjel ha nem vagy helyi. Igy jo egy orat mentem azzal a busszal, amivel amugy 15 percet kell. De meglett a szallas, kenyelmes is. Rogton aludtam vagy egy orat, csak baromira behallatszik a forgalom. Utana, meg komasan elindultam, hogy na akkor delutan Colosseum, de elotte ebed. Talaltam egy pizzazot, ettem pizzat, es elindultam a Colosseum fele. Persze itt is volt sor, talan jo fel orat vartam(de meg mindig kevesebbet mint a buszra....) aztan bejutottam. A jegy elvileg jo a forum romanumra es a palatinusra is. Romma fotoztam magam, le is merult a gep, igy nehany kepet a telefonnal lottem. Gondoltam miutan kicsodalkoztam magam(brutalos erzes am megerinteni a falait, amik az igaziak meg nehany oszlopot) megprobaltam megtalalni, hogy hova tettem a jegyem. Hat valahol kikaptam az ovtaskabol.:( igy ha be szeretnek menni a forum romanumra akkor masikat kell vennem. :( ennyire lama vagyok. Ezen amugy annyira elkeseredtem (meg amugy mar zarva volt am a hely) hogy elindultam haza.most epp a buszra varok, ami majd jon. Hazafele bevasarolok kajat es alapanyagokat. Holnap meg koran kelek es irany a Vatikan.

Kozben hazafele kerek 20 euroert vasaroltam be! Csak kenyeret nem vettem a kovetezo ot napra. Minden masom van. Mivel mar ettem pizzat ezert a varosban csak fagyizni es kavezni fogok ezentul. :) Az uj helyen van egy szobatarsam Priscilla es rendes agyam van es olyan zuhanyzo, hogy ala lehet allni. Amiota itt vagyok most tudtam eloszor rendesen letusolni. Hajat is mostam, mert a tengerviz meg benne volt. Amugy Roma azon reszei ahol elvileg nem jarnak turistak iszonyat mocskos. Olyan mint nalunk a 8-9. Kerulet egybeveve. Mondjuk szemetes sincs sok.

Secondo giorno

Tegnap megbeszeltuk Ramonaval, hogy ma a tengerhez megyunk. Del korul ertunk ki es uuuuriiiisten isteni volt. Lattam vegre kiteregetett ruhakat is es ollyaaann iggazzzi olasz eleterzesem lett, ahogy villamosoztam a talalkahely fele. A tengerben pancsoltunk aztan kifekudtunk eees elaludtam. Ugyhogy rakvorosre egtem. De megerdemlem hulye voltam. Mast ma egyaltalan nem csinaltam. Megebedeltem egy lepcson ulve es boklasztam egy kicsit. Baromi faradt vagyok. Ja es felfekudtem a vizre.

Primo giorno

Ma reggel fel hetkor keltem es nyolc korul mar metrora szalltam. Itt ket vonal van. Linea A es B. Legalabb olyan ronda mint az otthoni, csak sokkal nagyobb a tomeg. Persze sikerult azonnal eltevedni azon az egyetlen vonalon. Igy olyan fel9 korul ertem be a Terminihez. Boven raertem mert Ramonaval csak 11 korul talalkoztam. Ugyhogy szep komotosan elsataltam a Piazza Venezia kozelebe, vettem reggelit a Colosseumot nezve megreggeliztem aztan elgyalogoltam az Angyalvarig, ahova majd be is szandekozom menni. Ott megvartam Ramonat es elmentunk a Villa Borghesebe, aztattunk labat a szokokutban es fotozam egy csomot. Az olaszok nagyon viccesek, mert nekik a 10 perces seta messze van. Egy figura utnunk kiabalt amikor mondtuk hogy magyarok vagyunk, hogy Orban a mi Ducenk... Kesobb egyedul bementem a Trastevere reszre, ahol talaltam ebedet, aminek delutan fel negykor kifejezetten orultem. Utana elsataltam a Pantheonig, megneztem a piazza fiorit es a fontana di trevit, ami olyan rondan van felalvanyozva hogy ihaj es nem is mukodik igy nem tudtam belefejelni. Le se fotoztam olyan csalodas volt. Ertem, hogy fel kell ujitani meg minden de hogy valamit ilyen rusnyan csinalni.... amuy itt lepten-nyomon van egy ivokut, igy eleg volt egy uveg vizet vennem, azt toltom ujra es ujra. Ja meg az elejen nem volt taskam ugyhogy a kendommel kotottem az oldalamra Vandort meg a kajat meg a vizet. Vandor nagyon tetszett egy rendornek. Meg is simogatta: ) (o a fekete macko akvel fotozom a dolgokat). Aztan setaltam meg sokat vissza a terminihez es vettem taskat. Tulajonkeppen reggel nyolctol alig alltam meg. Brutalisan leegtem es hamlik a talpam. Meg jo hogx holnap a tengerpart a program. Csutortokon a Vatikan este meg elvileg talalkozom tolkienitakkal. Penteken Colosseumes Angyalvar, szombaton pihenek es csak lezengek. Vasarnap valami tavolabbi helyet nezek meg, hetfon elkoltom a maradek penzem, kedden pedig elmegyek meg egyszer oda ami addigba legjobban tetszik, aztan repter es haza. Egyebkent erdekes, hogy egyelore Roma nem szippantott ugy magaba mint akar Genova akar Pisa. Itt peldaul nem teregetnek ki az ablakon es nagyon egybe van a tortenelmi varosresz a tobbivel. Lepten-nyomon van valami muemlek. Ja meg belefutottam egy tuntetesbe is es egy srac aki segitett h merre kell menni rogton fel akart szedni, de kozoltem vele, hogy varnak otthon. Amugy jol erzem magam nagyon, csak borzasztoan elfaradtam.

Flying

Itt ulok a repulon es meg mindig nem hiszem el, hogy sikerult. Sikerult egyedul, onerombol megcsinalni. Rettentoen izgulok es nagyon szeretnek minel tobb dolgot megnezni es fotozni es elmenyeket szerezni. Boldog vagyok. Elkepesztoen boldog. Meg ugy is, hogy a szivem egy kis darabjat megint otthon hagytam, pedig nem igy terveztem. Amikor megvettem a repjegyet akkor ugy gondoltam, johet barki es barmi en semmi jonak elrontoja nem leszek. Aztan maskepp alakult, es nem banom egyaltalan nem banom.

Anyaink es apaink

Az utobbi idoben nem egy ferfi/fiu ismerostol hallottam hogy szamara az sertes hogyha azt mondjak neki, olyan vagy mint az apad! Vajon mit kovethettek el a generacionk apai, amiert a fiaik nem akarnak rajuk hasonlitani? Milyen bunoket, mennyi fajdalmat okozhattak az anyainknak es  nekunk, gyerekeknek. A lanyok/nok pedig azt mondjak, nem akarom elkovetni azokat a hibakat, amiket anyam. Ezt meg en is megfogalmaztam par eve. Nem is nagyon ismerek olyat, aki hasonlitani szeretne a szuleire es elmult mar 12 eves. Nem akarjuk azt dolgozni, nem akarunk ott es ugy elni, ahogy a szuleink. Nem feltetlenul tobbet akarunk, csak valami mast. Nem tudom az o generaciojuk is igy van-e vagy csak mi kaptuk a nyakunkba hogy pont a szuletesunk kornyeken valtozott akkorat a vilag, amivel szinte lehetetlen volt lepest tartani es ez kihatott a szuleink kapcsolatara is. Most, hogy vegig gondolom, nem is nagyon tudok olyat mondani, akinek nem valtak el a szulei vagy nem logott a levegoben a valas. Csoda hogy ezek utan mi nem tudjuk hogyan kell hazassagban boldogan elni? Csak egy elkepzelesunk van arrol milyet NEM akarunk es milyen hazastarsak es szulok nem akarunk lenni. En peldaul nem akarok egyedulallo anya lenni. Nem akarok egyedul kuzdeni egy csaladert. S azt hiszem a barati koromben levok hasonloan nem akarnk ugy elni, mint a szuleik. Mi azt hiszem csak boldogok akarunk lenni es boldogga tenni a masik embert, akit a tarsunkul valasztunk.

Paddy koncert, diploma atvetel es mosolyok

A heten megjott az e-mail hogy keszen van a diplomam. Penteken at is vettem, es hazaig vigyorogtam mint a vadalma. Aztan atmentem mogyihoz es vettunk fulbevalot es utana feldobtuk a taskamat Bokihoz es ittunk almafas cidert es elindultunk Paddyre. En eskuszom nem tudom megmondani mikor ereztem magam ennyire brutalisan jol. Uristen annyit ugraltam es kiabaltam es ugraltam es hihetetlen jo volt. Es az volt a legjobb, hogy nem voltam egyedul es mogyi is felszabadult egy kicsit es boldog volt. Maga a koncert egesz jo volt bar a Lochnesz hangulatat nem tudja uberolni. Utana volt meg ilyen diszko szeruseg. Alvin, Tankcsapda, skapi, mindenfele amire mi bulizni szoktunk. Osszefutottunk a DodiebatyjaMarcival is meg Artemisszel meg Beciekkel es ott voltak Boki baratai Krisszek is. Es a hangulat volt nagyon nagyon jo, nekem. Es jol ereztem magam es felszabadultabb voltam mint az utobbi idoben barmikor es nevettem rengeteget, es istentelenul jo erzes volt, hogy mindig megtalaltam a szememmel, hogy atolelt, hogy odabujhattam, hgy nem csak ram figyelt, hogy egyutt ugraltunk es "tancoltunk" es minden jo volt. Aztan kapuig kisertuk mogyit es hazasetaltunk es most pruntyogos semmittevos hetvege van es most jo jo jo jo nekem. :)

Felnott vagyok

Ez a mondat az utobbi idoben viszonylag sokat mondtam es hallottam. Szerda este ota gondolkodom azon mikor is valtam en tenyleg felnotte. A pontos napot nem tudom most megmondani csak hogy mikor tortent. Este volt mar es anyunak nagyon fajt a gyomra. Szokott neki de ez mas volt. Nem mult el. Hivott hat egy taxit es bement a korhazba. Asszem apa nem volt meg otthon, igy ram maradtak a kicsik, akiket meg kellett nyugtatni hogy semmi baj nem lesz. Azt hiszem, de ebben mar nem vagyok biztos, hogy aznap otthon aludtunk de valaki biztos vigyazott rank hiszen en is epphogy 13 multam. Arra emlekszem hogy masnap rendesen elmentunk suliba, azt hiszem akkor vittem magammal a hugomat. Aztan hazamentunk es felhivtam a tudakozot hogy hogyan lehet eljutni a Margit korhazba, mire a tudakozos bacsi visszakerdezett hogy honnan en meg kozoltem hogy hat innen. Nagyon ketsegbeesett hangom lehetett mert nem nevetett ki hanem elkerte a cimem es utana segitett. Persze eltevedtem, abban baromi jo vagyok. Borult ido volt es sotetedett is. Vegul megtalaltam a korhazat es benne az anyukamat, fekudt egy rusnya feher agyon es csovek logtak a karjabol (infuzio) es odarogytam az agyra sirni. Egeszen addig nem sirtam mert nekem kellett a felnottnek lenni otthon, hogy a kicsik ne feljenek es apuban is tartani a lelket mert hat nagyon megijedt o is. Aztan persze jottek a Krisztaek lett kaja a hutoben, meg bevittek anyhoz minket, aztan jott a nagyi es a kaja-takaritas temakor mar meg is volt oldva. Azt hiszem 10 napig tartott az egesz, de ha mondanom kellene egy idopontot amikor felnotte valtam akkor az lenne, amikor anyu beszallt abba a taxiba. De valahogy sose lettem es remelem nem is leszek megkeseredett felnott, aki nem tud orulni. A kolleganoim mondtak, hogy ha lehet ne oruljek annyira az eletnek, mert bar van aki velem orul, a tobbseg brutalisan feltekeny. En nem tudok nem orulni. Orulok a napsutesnek a nyari esteknek, a finom eteleknek, annak ha valakinek jo, a sikereimnek es masok sikereinek. Nem tudok nem orulni es az utobbi egy honapban volt is ra okom. Ha valaki ezert irigy ram azt nagyon tudom sajnalni. Eletemben eloszor erzem azt, hogy nem kell harcolnom senkivel es ez valami dobbenetesen felszabadito erzes. Szabadnak erzem magam es ezt a szabadsagot a sajat erombol ertem el, es erre borzasztoan buszke vagyok. Es szeretnem ha ez a hihetetlen ragyogas amit most magamban erzek atterjedne masokra akik szomoruak, hogy egy kicsit ok is tudjanak felszabadultan nevetni.

A kisherceg es a róka

Tudom, hogy borzasztoan elcsepelt a kisherceg es a roka sztorija ha emberi kapcsolatokrol van szo, de talan pont azert az, mert olyan jol le tudja irni ezt az egeszet. Az elejen meg felsz, nem bizol, aztan szepen lassan megszelidulsz es mar varod a kovezkezo talalkozast. Felelosse valsz a masik irant es o is felelosse valik irantad.  Ilyen felelosseg nem csak a parkapcsolatokban, hanem az igazi baratsagokban is van. Peldaul amikor az ejszaka kozepen megcsorren a telefonod, hogy nincs-e nalad egy baratod es onnantol kezdve remegve figyeled a kapucsengo hangjat es bizol benne, hogy nincs a masiknak semmi baja, de ha megis tortent vele valami, azt sosem fogod megbocsatani. Eletemben nem orultem meg annyira a kaputelefonnak, mint tegnap hajnali fel ketto korul. Nem tudom mikor feltem annyira, mint tegnap este, hogy baj tortent. Egyszerre millio forgatokonyv pergett a szemem elott, hogy mit kell tenni ha megis baj van. Hogy tudok odaerni leghamarabb? Aztan csak ultunk a konyhaban es Momot jatszottam es nagyon remeltem, hogy segiteni fog. Azt hiszem igaza lehet Ickenek abban, hogy a vilagban konstans a Boldogsag es nem lehet egyszerre mindenki boldog. Pedig az annyira jo lenne. Reggel felhivtam a munkahelyem, hogy csaladi okok miatt nem tudok dolgozni menni. Es nem hazudtam.

"Amit osszekuszalsz nyaron.."

Ma egesz nap ez ment a fejemben:) Azt hiszem az elmult majdnem 29 evem alatt soha de soha nem volt meg hogy mindenem meglegyen, amire vagyom. Gusztustalanul boldog vagyok.

Szeretek

Osszebujva elaludni, atolelni, atolelve lenni, megcsokolni es csokolva lenni, elazni, egyutt zuhanyozni, nevetve kezenfogva szaladni, hajnali buszra varni egy jol sikerult este utan, a masik nyakaba furni a fejem, simogatni es simogatva lenni, egyutt zenet hallgatni, labakat fenykepezni tajjal, sotetben eltevedni, egyutt fozni, egyutt enni, reggel arra ebredni, hogy ott a masik, ha elem jonnek, ha ele mehetek a meloba, hideg patakvizben allni, nezni ami szep, egyutt hegyet maszni, meselni es hallgatni, jatszani, abrandozni, ra gondolni.

Korrepetalaa

Az eddigi tapasztalatom szerint ketfele ember hiv fel hogy korrepetaljam, az egyik aki nem hulye csak nem erti, de erteni szeretne, a masik a "holnapzhvizsgatzmostazonnalsegits! ". Az utobbit nem szeretem tanitani, mert szinte biztos vagyok benne, hogy halal foloslegesen jartatom a szamat, 45-90 perc alatt nem tudom elmagyarazni se a tortnelem barmelyik reszet se a magyar nyelvtan vagy irodalomet. Foleg, hogy a mostrogtonazonnalokra felkeszulni sem tudok.  Persze a fejemben nagyjabol benne van az okossag, amit egy temarol tudni kell, de mivel se tortenelem se magyarszakos nem vagyok, ezert nem tudok felkeszules nelkul jol magyarazni. Ezt el is mondom mindig. Tegnap viszont belefutottam egy csajba, aki hozott egy tetelsort es akkor mondjam. Namost ami nekem fixen a fejemben van az az alsos tananyag resz. Elmondtam a csajnak, hogy csak a lenyeget tudom elmondani 45 percben de kuldok neki teteleket kidolgozva, es amit most mondok azok csak tampontok. A 12 tetel mindegyike olyan volt, (es ez csak a nyelvtan) hog egyesevel is 45 perc erthetoen es eleg melyen elmagyarazni. Az irodalomba bele se kezdtunk. Nem szeretek igy tanitani. En beszelgetve, kerdezve, viccelodve, nevetve szeretek tanitani.

Amore

Amiota az eszemet tudom mindig nagyon hamar lettem szerelmes. Szinte villamcsapas szeruen szerettem bele az emberekbe. Az elejen meg az az igazi kolyok szerelem az ovistarsak meg az osztalytarsak fele, kesobb mar komolyabb. Azt hiszem igazan nagyon eloszor 15 evesen szerettem bele a Balazsba. Tudtam hogy kb. eselyem sincs, hiszen o egy  baratnombe szeretett bele, megis mindennel fontosabb volt a szamomra. Aztan ezt a szerelmet valtotta Drizzt. Na az nagyon nagyon kemeny volt, tele lelkiismeretfurdalassal, es kesobb fajdalommal. Akkor azt gondoltam, soha de soha tobbet nem leszek szerelmes senkibe. Ket evnek kellett eltelnie hozza, es eloszor nem is vettem eszre, hogy vartam, hogy Alyr feljojjon chatre, hogy majd kiugrottam a borombol hogy egy csapatban leszunk, hogy megborzongok ha hozzam er. De foglalt volt es talan pont ezert nem hittem el magamnak sem. A kis harangok ott csilingeltek a fulembe hogy nem szabad nem szabad. Aztan sok sok ejszakai beszelgetes utan valamikor tel kozepen lettem tudataban annak hogy megint szerelmes vagyok es megint nem a megfelelo emberbe. Megint valaki, akinek a szive mase. Nagyon probaltam nem gondolni Thereonra de iszonyu nehez volt. Majdnem masfel ev kellett hozza, hogy el tudjam engedni. Mindig villamcsapas-szeruen leszek szerelmes, mindig ugy hogy azzal valakinek fajdalmat okozok. Nem akarok tobb fajdalmat masoknak es magamnak se. Legalabb az eletben egyszer szeretnek ugy szerelmesnek lenni, hogy azzal nem bantok senkit...

Sono molto molto molto felicisssima!!!

Gusztustalanul boldog vagyok ezen a héten!
Kezdődött ugye a nyelvvizsgával, még mindig nem tudom elhinni, hogy TÉNYLEG sikerült és TÉNYLEG megvan és ÉN meg tudtam csinálni. Olyan brutális boldogságot jelent ez nekem, amit nagyon nem is tudok leírni.
Hétfőn ennek örömére elmentünk ünnepelni Ickével és Minccel, ahol nagyon nagyon jól éreztem magam. Nagyon köszönöm nekik az estét, Elmondhatatlanul jó volt. Szerdán, már nem tudom hol voltam, csütörtökön elkísértem Mogyit meg a Jankát orvoshoz, pénteken meg reggel anyuékhoz mentem, ahol apa adott nekem egy joghurtkészítő gépet! Amióta hazajöttem Genovából, azóta szerettem volna egyet, és most végre van!!!!:))) Aztán elmehettem Hanna születésnapjára, ahol szintén jól éreztem magam. Ma meg fotóztunk Súval és Szozsival és nagyon nagyon jól éreztem magam, és kaptam finom ebédet (nem tudom mikor ettem ennyit egyszerre és ilyen finomat) és járkáltam mezítláb és tapicskoltam patakban és vizes lettem és rettentő sokat nevettünk közben, és én röpködtem össze meg vissza mert kaptam Sútól ebédnél egy fényképezőgépet. Olyan igazit, tudjátok, amivel képeket lehet csinálni. Az enyém már nagyon régen tönkrement, és nem volt gépem, és ezt sokszor sajnáltam, amikor csak úgy fotóztam volna egy naplementét vagy egy utcát, vagy valamit, de erre a telefonom nem alkalmas. És most van saját gépem megint! Brutálisan boldog vagyok. Nem, tényleg, nem tudom megmondani mikor voltam utoljára ennyire boldog egy egész héten keresztül. Folyamatosan mosolyogtam és repkedtem össze-vissza, mint valami idióta tinilány, és úúristen, el se tudom mondani most nekem milyen nagyon nagyon jó. És megvan a Paddyre is a jegyem és mindjárt vége a tanévnek és a lábam se fáj, mert szedem a gyógyszert, amit felírt a doki, és nem, nem tudom szavakba önteni, mennyire nagyon nagyon nagyon nagyon jó most nekem. És az étteremben tudták, hogy mi az a gluténmentes és kedvesek és mosolygósak voltak, és a hely, ahova mentünk gyönyörű volt és mindenképp vissza szeretnék menni oda kirándulni.

Örömbódóttáöröm!!:))

Ja és leégettem a Tauriel csizma talpát!:))

És egész nap a fenti dal ment a fejemben.:)

Életem legszebb hétfője!

Beszédkészség 24
Hallott szöveg értése 24
Szóbeli összes
Szóbeli %
Szóbeli értékelés
Íráskészség 14	23
Olvasott szöveg értés 14	19
Irásbeli összes	42
Írásbeli %	60
Írásbeli értékelés	megfelelt
Bizonyítvány	írásbeli

Secondo giorno

Tegnap reggel ebredtem ugy eloszor, marcius ota, hogy jokedvem volt es nem ugy hogy kapjabeavilagesmindenkiameteresvererest. Tegnap volt eloszor hogy nem szomoruan, hanem mosolyogva neztem a mozgolepcson a parokat. Tegnap volt eloszor hogy egesz nap jokedvem volt es egy pillanatra sem szomorodtam el, pedig eszembe jutott Thereon is. Tegnap volt eloszor hogy ugy aludtam el ejjel, hogy nem szorongtam egy kicsit sem a masnap miatt. Tegnap volt eloszor, hogy a kolleganom ugy beszelt a jovo tanevrol, hogy MI hogy fogjuk megoldani. Tegnap volt eloszor hogy ugy ereztem, hosszu ido ota eloszor, hogy barmeddig el tudnek gyalogolni. Es ez nekem most jo. De hol a csavar, hol a buktato, hol a csapda?

Csak ugy egyutt logni

Nem olyan regen irtam a Balazsnak, hogy mennyire nagyon hianyoznak a nyari esteink. Amikor csak ultunk a stegen es beszelgettunk, vagy fekudtunk egymas mellett sokan es megvaltottuk a vilagot. Hianyzik ez, hogy csak ugy egyutt logni, minden kovetkezmeny nelkul, csak ott lenni egy tarsasagban es egyutt nevetni a tabortuz mellett es nincsenek eloiteletek es aki most a szemembe mosolyog a hatam mogott nem kivan a pokolba es oszintek vagyunk jatszmak nelkul.