A nagy haz

A heten mar dolgozom, ennek megfeleloen iszonyatosan faradt is vagyok. Valamiert hetforol keddre negy orat aludtam es most ennek iszom a levet. Tegnap este viszont Thereonnal aludtam es arra ebredtem, hogy magahoz huz. Allitolag dobaltam magam meg nyoszoroghettem is, mert utobbira emlekszem, ellobire nem. Nem tudom mit almodtam, de az hogy atolelt, azonnal megnyugtatott. Mostanaban amugy is nehezen alszom es sok hulyeseget almodom. Az egyik ilyen alom az volt tegnap, hogy egy gigantikus hazba mentunk nyaralni sokan. Irdatlan nagy haz volt oriasi terasszal es sajat konyvtarral es csodalatos kilatassal a hegyekre. Ott volt Dodie, mogyi, meg egy csomo masik regen nem latott gyerekkori barat. Csak a Balazsra vartunk, akinek kesett a gepe de csak orak kerdese es megerkezik, es valami nagyon fontos esemeny volt amugy es mondtam, hogy de nelkule nem kezdhetunk, es Any megjegyezte hogy de hat hozzaszokhattunk mar hogy mindig kesik. De en tudtam, hogy jonni fog, mert megigerte es mindig betartja a szavat.  Aztan felebredtem. Azt hiszem hianyzik nekem a Balazs. Iden talan nem is nagyon beszeltunk meg.  Talan marciusban sikerul elkapni egymast skypon.

Pensieri (gondolatok)

Fáradt vagyok. Ez biztos a betegség miatt van, de van a betegségnek egy jó oldala is. Van egy pici időm pihenni és mindenféléken gondolkodni két alvás között.

Az egyik ilyen gondolkodásom alatt rájöttem, hogy mit szeretek nagyon, és tudom, hogy írtam már erről, de akkor is szeretem...

... szeretem azokat a reggeleket, amikor én ébredtek előbb, és még alig van világos, és nézhetem, ahogy alszik. Óvatosan hozzáérni, hogy fel ne ébredjen, megsimogatni az arcát vagy a hátát, a karját, és hozzábújni.
Azokat az estéket is szeretem, amikor én még nem alszom és már sötét van, és hallom őt elaludni. Pontosan tudom mikor alszik el, mikor álmodik rosszat, mikor kell felébreszteni.

Szeretem ezeket a nyugodt, békés perceket.

Szeretem, amikor ő ébred korábban és magához húz, amikor megölel, vagy megsimogatja a karomat. Szeretem az illatát, és szeretem, amikor nevet valamin, és mostanában egyre többet nevet.

Nem tudok elég hálás lenni a barátainak, akik nem hagyták magára, nem hagyták belesüppedni a szomorúságba, hanem segítettek neki kimászni belőle. Szüksége van rájuk, és ők is éreztetik vele, hogy szükségük van rá.

Aztán a táboron is gondolkodtam. Várom is, tartok is tőle, hogy milyen lesz. A szervezők jó részét nem ismerem, és nem tudom ők mit hallottak, tudnak rólam.

Aztán azon is gondolkodtam, hogy az elmúlt egy hónapban én is sokkal többet nevetek és sokkal inkább teljes szívemből. Szeretek ott dolgozni, ahol dolgozom, kezdem egyre jobban megismerni a gyerekeket, és ők is engem, és nagyon nagyon dühös vagyok magamra, hogy betegszabira kellett mennem, mert egy csomószor érzem, hogy dee tudnék én menni dolgozni, de aztán tíz perc után annyira szarul vagyok, hogy rá kell jönnöm, okkal írt ki a doktornéni.

Viszont legalább picit gyurmázom. Meg olaszozom is.

Betegszabi

Azzal kezdodott, hogy fajt a torkom. O hat ki nem tojik ra, gyogyszer azt helo. Aztan a fulem is fajt, meg elkezdtem irto rondan kohogni is. De meg mindig tartottam magam. Ma reggel jutottam el arra a pontra, hogy meghalas van. Csak eljem tul a napot es elmegyek a dokihoz gyoccerert. Hat azonnal kiirt, merthogy ma mar szedultem is. Iszonyat szarul erzem magam miatta, mert a kolleganom is ramatyul van. Nyomoronc dolog ez. Es duhos vagyok magamra es most egy undorito maganyos kis takonypoc vagyok egy nagyon nagy adag lelkiismeretfurdalassal.

Rossz kedvem van

Tegnap nagyon felhuzott egy komment egy facebookos szavazas alatt. Baromira. Utalom amikor ennyire kiakaszt valami de ez most tenyleg kiakasztott, annyira hogy kulon posztot is irtam rola. Nagyon kozel alltam hozza hogy ott a kommentek kozott kuldjem el szemelyesen, megnevezve az illetot, a jo budos kurva anyjaba es kivanjak neki minden szepet es jot, de nem tettem. Tenyleg nem tudom miert huzott fel ennyire a dolog, talan a stilusa miatt, talan mert egy icipicivel tobb empatiat neztem volna ki belole, talan mert akkor epp egy napja fajt a fejem. Duhos vagyok es rosszkedvu emiatt.  Mert tisztaban vagyok vele, hogy az angol vilagnyelv, de rohadtul szeretnem ha az ilyen okoskodok "jo nyelvgyakorlas (meg a te jo edes anyadat azt)" csak egyszer szembesulnenek vele vagy visszaemlekeznenek ra milyen, amikor nem tudod , amikor meg nem volt keszsegszintu, amikor meg neked is kurva nehez volt. De persze nem tudjak mar. Vagy nem akarjal tudni. Konnyu ugy pofazni hogy az embernek a kisujjaban van.  Tokmas de megis ide tartozik, benne vagyok egy eleg aktiv olaszos csoportban, vannak benne profik es kezdok, es mar ott is kibukott ez, pedig ott tenylegesen a nyelvtanulasert vagyunk, hogy tokjo hogy tele van a csoport hosszabb olasz szovekkel de valami minimalis tampontot segitseget azoknak akik nincsenek meg ezen a szinten pliiz. Es erdekes hogy ott valahogy megerettek ezt, hogy kurvaszar h erdekel a cikk de nem vagy olyan szinten hogy el tudd olvasni, es ez frusztralo es duhito tud lenni es baromira elveszi az ember kedvet. Hat meg ha ezt egy magyar nyelvu csoportban csinaljal ahol nem is a nyelvtanulas hanem az ismeretterjesztes lenne a cel.

Hajlektalanok

Azon gondolkodtam hogy a koszosbudos hajlektalan fele hajlektalan,aki a buszmegalloban eli a nemi eletet es a porontyai 99%ban az arvahazban vegzik, beleszuletett-e ebbe vagy ennyire le tud csuszni egy jobb csaladbol szarmazo ember is. Mi teszi oket ilyenne? Mitol sullyed le valaki kvazi az allatok szintjere? Tudom drog es alkohol de megse fer a fejembe.