2020. május 6., szerda

Elfáradtam

Boki odakint mossa a bolti cuccokat a fürdőben. Nem szeretem, hogy mossa őket. A csokim el is olvadt... A cuccok mind büdös szappan szagúak lesznek. 
Elfáradtam a karanténba. Abba,hogy össze vagyunk zárva,hogy nem tudok elmenni a babával sétálni, hogy nem tudom intézni az ügyeket, hogy nem tudok elmenni a boltba,mert a gyerekem 2 maximum 3 órát van el nélkülem, és magammal nem tudom vinni. 
Abba,hogy Boki itthonról dolgozik, és egyre feszültebb és idegesebb tőle. Hogy ő is érzi,hogy ez így szar. Mert nem tud teljesen a munkára figyelni, de mivel ezen pörög,velünk sem tud igazán lenni,pedig szeretne. 
Abba,hogy nem találkozom a családommal,nem ölelhetem meg őket. 
Abba,hogy minden frusztráció, stressz rajtam csattan. 
Abba,hogy megfulladok a nyomorult maszk alatt,ami szerintem lófaszra sem jó. 
Abba,hogy nem tudom mikor lesz vége ennek a szarnak.