Rugalmas

Beszeltem a fonokommel. Egy kicsit most jobb,mert egyelore ugy nez ki,sok meloval ugyan,de megtarthatom az allasom.
Nagyon jolesett,hogy ugy ereztem,hogy segit nekem, hogy nem vagyok egyedul egy sereg szulo ellen,aki nem kerdez,nem jon be,nem erdeklodik. De itelkezni,velemenyt mondani,azt tud.
Meg most mar sut a nap,jon a jobb ido,nekem is több lesz az energiám.
Azt mondta a fonokom,hogy jo hogy rugalmas vagyok es hogy van onreflexiom. Elismerem ha hibázok.
Fura,mert erre a kepessegre is az mttben tettem szert. Nem volt konnyu meccs magammal,de haladok.
Beszelek meg majd az iskolapszichologussal is, aztan meglatjuk a kovetkezo lepest.

De feladni ugysem fogom. Az nem az en stilusom.

Otthon 3

Annyi a de annyira magam ala kerultem az ertekelesektol,hogy penteken már ahhoz sem volt kedvem,hogy az agybol kikeljek. Nagyon kiborultam. Nem gondoltam,hogy ennyire kiborit. Tenyleg nem a jogos, hanem az igazsagtalan része miatt.
De tudtam,hogy anyosom készül,var minket, ugyhogy osszeszedtem magam es lementunk.
Es ennel jobbat nem is tehettunk volna.
Olyan nyugalom es beke volt es annyira de annyira jó volt egy kicsit gyereknek lenni. Annyira gyereknek erezhettem magam,hogy megfordult a fejemben,hogy kerek kakaot is. Pedig azt en nem szoktam inni. Kulonben is a fozos kakaot szeretem, amit nagyapa fozott, es azt eddig csak Alyrnak sikerult anno valamennyire reprodukalni.
Szoval nagyon kellett. Hogy csak azt csinaljam,amit mondanak. Anyosommal-aposommal beszelgetni, es szombat este Bokival setalni a szakado hoesesben es hogolyozni es hoembert epiteni, kipirulva hazaerni es a vetett agyba bezuhanni.
Nem tudtam, hogy nekem erre ekkora szuksegem van. Tegnap egeszen keson indultunk haza.

Anysomnak nagyon tetszett,hogy en szombaton egesz nap pizsamaban voltam.:)) Egyszeruen nem akartam feloltozni, ugyse megyunk ki, es olyan jo volt igy.

Es Boki is toltodott kicsit. Sokkal tobbet nevetett,mint szokott es nyugodtabb is volt.

Mar csak a sajat anyukamhoz kene hazajutnom valamikor ilyen ottalvos hetvegere. Mert olyan mar nagyon regen volt.

Értékelés

Megkaptam az ertekeles eredmenyet. A gyerekek ugy ertekeltek,ahogy arra szamitottam. Tudom,hogy szeretnek es jo nekik velem lenni.
A kollegaknál is az az átlag,hogy szívesen dolgoznak velem,könnyű velem beszélni.
A szülők viszont nagyon nem elégedettek és olyan vádakat is kaptam,amik nem igazak és ez azért esik szarul,mert ha odajön,rám ír,akkor leülünk,elmondom megbeszélem, leírom,megindoklom,válaszolok a kérdésre. De nem jön. Nem kérdez,nem ír. Sőt amelyik felajánlja, hogy segítene,az is leírja,hogy segítséget kértem tőle..(zene és foglalkozás ötleteket,hogy még mivel lehetne színesíteni a délutánt). Nem az a bajom,hogy bajuk van velem,tudtam,hogy nem elégedettek,hanem az,hogy nem jönnek oda. Két szülő volt,aki nekem írt és nem harmadik személyben beszélt rólam. 11töltötte ki a kérdőívet.
Mondjuk a kedvendcem az,ahol a szakos főnököm mondta állítólag,hogy nem tudok matekot tanítani... Értitek,ha ez igaz is,nem nekem, hanem szülőnek. Én soha nem mondanék kollégáról semmi negatívat szülőnek. Akkor se ha kérdeznek.
Most még jó pár napig szomorú leszek emiatt,mert bár ott vannak a kollégáimtól kapott pozitívabb visszajelzések, meg a gyerekek,de az amúgy is szar helyzetet ez csak rontja.
Nagyon gondolkodom azon,hogy bemegyek a főnőkömhöz és rákérdezek,hogy mi velem a tervük,mert ha az,hogy nem tartanak meg,akkor mondjuk elkezdek lassan nézelődni,tervezni, hogy hova,mit. Ha àtraknak máshova,nekem az is jó,mert abban szinte biztos vagyok,hogy átraknak máshova és tippem is van ki kerül a helyemre. Meg akkor mondjuk,ha tudom,hogy nem maradok,akkor nem probalok kommunikalni a kollegammal,mert felesleges ezzel kuzdenem. Mert hat ezt is megkaptam am,hogy szar koztunk a kemia es a kollegam kuzd mindennel. De en hiaba mentem,hiaba kerdeztem,hiaba irtam,szoltam neki,hogy itt vagyok és együtt.... Valahogy szepen lassan kicsusztam a mindenbol.
Olyat is kaptam,hogy nem csinálom szivvel-lelekkel es h mindig sietek el ha vege a munkaidonek. Hat boccs,hogy van eletem es igen,elofordul,hogy sietek el,mert dolgom van.
Meg a masik kedvencem,hogy ures a termi fizetünk. Valoban. Mert nem abba keszulnek el a projektmunkak eredmenyei,de peldaul a legutobbi anyagot megkapjak a kolykok nyomtatva es beragaszthatjak, ahogy az enekorai dalokat is beragasztjak minden enek oran... De a szulok szerint az sincsen,pedig van.
Teny,hogy nem az eletemet teszem fel erre es teny,hogy elofordul,hogy a tulelesre jatszom, de nem vagyok szar es ugy erzem,hogy addig,ameddig nem jonnek oda es nem mondjak a szemembe a kerdeset,addig rohadtul igazsagtalan ez az egész. Mert bejohetnek barmikor,ha erdkli oket egy ora,jojjenek,csak elozo nap szoljanak, ha erdekli oket egy delutanunk,jojjenek be,nezzek meg en nem fogok kirakatot tartani nekik. Ha bajuk van mondjak meg,irjanak ram.
De nem. Mert az mar nehez lenne. Igy nevtelenul egyszerubb irni, egyszerubb tamadni, mert azt gondoljak,hogy nem fogom.megvedni magam.

Valoban nem, mert inkabb otthagyom az egészet a fenebe es elmegyek 4-6oraban egy boltba eladonak, vagy mas gyerekere vigyazni es mellette korrepetalni penzert,mint ez. Mert a faszomnak kell a felelosseg,ami ezzel jar,meg az almatlan ejszakak meg a kattogas,hogy hogy feleljek meg 44+x felnott es 22 gyerek kivanalmainak. En tudom,hogy tudok tanítani, tudom,hogy alkalmas vagyok erre, de valoszinuleg nem ebben az osztalyban,barmennyire is szeretem a kolykoket es ok engem.
De az is lehet, hogy kitanulok valami eletvitel segito szakmat es jobban fogok keresni masok problemajabol,mint valaha. Az most ugyis divatos..

Es a legszarabb egyebkent az egeszben az, hogy ugy erzem egyedul uszom a mentocsonak fele, es senki nem nyujtja le a kezet. Az elozo helyen legalabb a kozvetlen kollegammal osszezartunk kifele es a munkacsoportom tagjai es osszetartottak. Most kivul vagyok a korokon...