Elfáradtam a karanténba. Abba,hogy össze vagyunk zárva,hogy nem tudok elmenni a babával sétálni, hogy nem tudom intézni az ügyeket, hogy nem tudok elmenni a boltba,mert a gyerekem 2 maximum 3 órát van el nélkülem, és magammal nem tudom vinni.
Abba,hogy Boki itthonról dolgozik, és egyre feszültebb és idegesebb tőle. Hogy ő is érzi,hogy ez így szar. Mert nem tud teljesen a munkára figyelni, de mivel ezen pörög,velünk sem tud igazán lenni,pedig szeretne.
Abba,hogy nem találkozom a családommal,nem ölelhetem meg őket.
Abba,hogy minden frusztráció, stressz rajtam csattan.
Abba,hogy megfulladok a nyomorult maszk alatt,ami szerintem lófaszra sem jó.
Abba,hogy nem tudom mikor lesz vége ennek a szarnak.
