Ki ad biztonságot kinek?

Közeleg a tanév vége (kollega kiszámolta,hogy 14tanítási nap van még!) és ilyenkor mindenki megkergül mi is.
De most elsősorban nem is emiatt kezdtem el írni,hanem a jövő tanév kezdete miatt.
Jönnek a kis törpék,akik nehezen válnak le a szüleikről,már a felvételin is láttunk ilyet, és erről eszembe jutott valami.
Hogy ki ad biztonságot kinek.
Van egy felnőtt emberpár,akik összehoznak egy gyereket, ő megszületik és...
És innentől válik igazán érdekessé a dolog. Mert van olyan szülő,akinek innentől a gyerek a biztos pont az életében. A gyereke határozza meg őt. A gyerek léte. A gyerektől válik ő valakivé,valaki fontossá(pedig az érdeklődés nem neki, hanem a gyereknek szól!)
Aztán ez a kis prüntyő növekedni kezd,más emberek is bekerülnek az életébe, lesz,akit a szüleje kedvel és lesz akit nem.
Ha a szülő az,aki biztonságot ad,akkor a gyerek bátran fog szeretni idegeneket is. Nem kell tartania tőle,hogy apa-anya megharagszik rá.
De ha a gyerek az,aki a szülőnek biztonságot ad, akkor az a gyerek nem mer majd szeretni,mert akkor apa-anya elől "orozza el"más az ő szeretetét. Nem mer majd más felnőtt felé nyitni, bízni. Viszont a gyerekek rendelkeznek egy ősbizalommal,emiatt képesek rá,hogy kb.bárkit a szívükbe fogadjanak. Ez alapból megvan, működik náluk. Nem tudják kikapcsolni. Viszont,ha a fenti eset áll fent,akkor rosszul fogják érezni magukat ettől. Frusztráltak és idegesek lesznek. Mert félnek tőle,hogyha mást is szeretnek,akkor azzal bánatot okoznak apának-anyának és az nem jó.

Itt lép be a képbe az óvodapedagógus vagy,ha nem volt ovis,akkor a tanító. Amióta tanítok,minden osztályomban volt olyan gyerekem,akinek valamiért én lettem a biztos pont. Mert nem csaptam be,nem hazudtam, mert meghallgattam,mert bármit kérdezhetett,mert nem tutujgattam halálra,de ha kellett ott voltam neki, mert segítettem, kiálltam mellette, mert úgy viselkedtem a gyerekkel,ahogy én elvártam volna a tanáraimtól,akikre a szüleim,akik nekem a biztos pont voltak,rábíztak.
Talán ezért is esik annyira rosszul,amikor egy szülő nem bízik meg bennem, amikor nem hiszi el,hogy én nem akarok rosszat a gyerekének,és a családjuknak sem.
Nem egy gyerek volt már a kezem alatt,akinek a kötődését felém,nagyon durván le kellett építenem,mert erősebb volt,mint az anyjához. De én nem vagyok az anyja, nem nekem kellene lenni az első személyhez,akihez fordul,ha valami baj van. (Konkrét est,egy babysittinges lányom volt,aki,amikor elesett hozzám szaladt vigaszért,pedig ott volt az anyja is.)
És mégis,közben ott motoszkál bennem,hogyha én is ellököm,akkor kihez fog szaladni,ha baj lesz? Kit fog megkeresni,ha segítség kell,ha a szüleiben valamiért nem bízik? Hogyan tudnám én segíteni,hogy ez a bizalom,ami a születésekor minden embergyerekben ott van, és valahol elveszett,helyreálljon?

Mese?

HuMiutan a multkor belefutottam a rossz mesevalasztasba, gondoltam most jol utana nezek,hogy mit nezzunk. Azt gondoltam, a Vegtelen Tortenet simán nezheto 9-10 evesen.
Hat a magyar szabalyok szerint 12-es.
Oke,akkor legyen Hook. Az is 12-es. Akkor Peter Pan. 12-es...
Gyerekkorunk meseinek nagyresze 12-es. Amiket mi 6-8-10 evesen neztunk,azokat ma nem ajanljak ennek a korosztalynak.
Nagyon gondolkodozom,hogy miert.
Amikor a kolykok stat warst meg avengerst neznek a moziban, amikor a gyerekeknek szolo filmek jo reszeben olyan poenok vannak,amik felnotteknek szolnak.
A fent említett mesek olyanok,amik utan beszelgetni kell, gondolkodni. Erzelmek vannak bennuk, ellenseg,akitol komolyan felni lehet.
Talan ezert korhatarosak. Csak nalunk.
Ami gáz...
Mert egyszer mind sirattunk mar meg mesehost, izgultunk nagyon, vagy féltünk  egy mesenel. De ezeknel mindig van feloldas, hiszen mindig gyoz a jo es feloldozas van. Baromi nehez dolog ez...
Raadasul a Vegtelen Tortenetnek eleg jo kis mondanivaloja van.

De majd jovore.

Úton a célegyenes felé

Egyik este nézegettem a facebookot és feldobott egy konyhabútort,aminek a színe és a stílusa nagyon közel állt ahhoz,amit én szeretnék. Igaz, a mosogatója a sarokban van,de jó lesz ez.
Írtam a tulajra,hogy mennyi,méretek,hol van,mikor nézhetnénk meg stb.
Múlt héten szombaton el is mentünk megnézni. Nekem tetszett, Bokinak kevésbé. Aztán végül aludtunk rá egyet és lefoglaltuk,hogy kell.
Persze kell egy asztalos,aki kicsit átszabja,de az is van. Boki megrendelte a hűtőt is, az is jön a közeljövőben. Már csak majd a burkolat kell, a tűzhely,mosogatógép,szagelszívó és megvagyunk a konyhával. Persze a burkolás meg ilyesmi nem most lesz, mert kizárt,hogy ráérne most bárki ezzel szöszölni.
De végre megint haladunk.
És a komplett konyhabútor,alsó-felső résszel egy százas lesz+szállítási költség Karesznak.:)

Megoldandó feladatok

Napok óta gondolkodom Artemisz posztjai alá érkező kommenteken.
Azon filóztam, hogy én miért nem látom annyira borzasztóan ezt az egész anyaság dolgot. Mármint tudom,hogy önfeláldozással jár,sokkal és hogy olyan nehéz lesz,amit el nem tudok képzelni. Látom a barátnőimen,hogy mit kíván meg ez a szerep egy nőtől. És tudom,hogy még annál is többet.
De valahogy úgy érzem,nagyon fel van ez fújva sokaknál,főleg az első/egy gyerekes anyáknál. Ők anyák lettek,másik kaszt,és az olyan egyszerű halandók,mint egy férfi vagy egy gyerektelen nő,hiába fordult már meg a keze között több száz poronty 0-18évesig,úgyse érti. Tényleg nem. Ez nem tagadom. Én mégis azt gondolom,hogy valami nagyon el van csúszva.
Nekem ez az egész gyerek téma olyan,hogy majd lesz és majd akkor átmegyek azon a hídon, de ha előtte semmilyen tervem,elképzelésem sincs,akkor baszhatom. Mert lesznek megoldandó feladatok. Sok-sok megoldandó feladat. Kezdve az ellátásától a tanításán,nevelésén át. És ameddig a kölykeim fel nem nőttek, addig úgysem tudom,hogy jól csináltam-e. De ha 4, évesen el tudják pakolni a saját ruháikat, megmosakodni egyedül,a saját kis mikrokörnyezetüket rendben tartani, a saját szisztémájuk szerint,ha sokat nevetnek majd és ki tudják fejezni az érzelmeiket, tudnak és mernek kérdezni és segítséget kérni,akkor elégedett lehetek majd magammal.
Addig minden más csak egy ígéret,egy remény.
Meg egy csomó megoldandó feladat.