Nem azt mondom,hogy nincsenek ilyenek,mert tudom,hogy vannak, én nagyon szerencsés vagyok, hogy a kislányom úgy jött a világra ahogy szerettem volna(vagy nagyjából úgy).
Tudom,hogy kiváltságosok vagyunk. De ennek az az oka,hogy én mindennek utána néztem (vagyis majdnem mindennek) megpróbáltam a legjobb lehetőségeket megtalálni, és igen, nekünk volt pénzünk magánba menni terhesgondozásra. Az lenne a normális,ha nem kellene fizetni az emberségért.
Viszont én egy kicsit tartok attól,hogy ez is át fog fordulni abba,ami például Amerikaban van, hogy nem mernek megtenni ezt vagy azt az orvosok, mert félnek a pertől.
Lehet,hogy az én felfogásommal van a probléma, de inkább egy császár,mint egy sérült vagy halott baba, inkább egy metszés, mint egy seggig szakadás, inkább a vákum,minthogy baja legyen a gyerekemnek és még sorolhatnám.
Talán ott kellene kezdeni, hogy minden várandós vagy akár már gyereket tervező szülőpárhoz eljusson minden információ, mik a jogaik, mi mire jó stb.
Aztán ott folytatni, hogy azoknak az orvosoknak, nővéreknek, szülésznőknek egy kommunikációs tréning, hogy mit hogyan mondjanak. Mert tökmáshog, hangzik az hogy "anyuka ne kiabáljon mert nem fáj az annyira!" Mint az hogy "el.fog fogyni az ereje!"
Eleve ha a magyar eü nem kiskorúsítana, már egyszerűbb lenne.
És ami a legfontosabb, minden nő dönthessen arról,hol, hogyan, kivel/kikkel szeretné világra hozni a gyerekét. Ha otthon, akkor otthon, ha császárral akkor császárral.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése