Évösszegző

Mivel mindjárt itt az év utolsó napja, gondoltam összegzem az elmúlt évemet. Az elmúlt évem a harcról, az újrakezdésről, a bizalomról, az elvesztett bizalomról, a harcról, az elfojtott érzésekről, a bizonyításról szólt.
Harcoltam saját magammal, harcoltam a környezetemmel, harcoltam azért, hogy munkám legyen, (és meg is maradjon) hogy valami kicsit visszakapjak az elvesztett dolgaimból. Újra kellett kezdenem mindent, de mindent, szinte az alapoktól, felépíteni saját magamat a nulláról. Meg kellett tanulnom újra megbízni az emberekben, hinni bennük, hinni magamban is. El kellett fojtanom a szeretetemet, a dühömet, a haragomat, a bánatomat, a fájdalmamat is. Elrejteni, hogy más ne lássa.Nem tudom sikerült-e valószínűleg nem. Be kellett bizonyítanom magam és mások előtt, hogy érek valamit, hogy értékes vagyok, hogy hasznos vagyok, hogy szükség van rám. A nyaram fele azzal telt, hogy állást kerestem, hol volt, hol nem, aztán a Jóistentől ajándékba kaptam a munkahelyemet.
Még mindig hiszek abban, hogy a hullám kiegyenlíti önmagát, hogy ha valamit rosszat teszel másoknak, akkor előbb-utóbb visszakapod, hogyha jót cselekszel, azt is. Ha tavaly ilyenkor valaki azt mondja nekem, hogy a saját ágyadról, a saját lakásodból, a szobádból fogod ezt a bejegyzést írni, valószínűleg sírva arcon röhögöm, annyira kilátástalannak éreztem mindent.
Nagyon nem volt könnyű évem, akik végigcsinálták velem tudják ezt. Láttak sírni, látták hogyan állok fel tíz emelet magas zuhanás után, rázom meg magam és kezdek el megint élni és tervezni. Látták, hogyan jöttem haza Genovából, milyen tervekkel és ezekből mik valósultak meg és mik nem. Mert nekem kellettek a tervek ahhoz, hogy élni tudjak megint. Látnom kellett valami-féle utat magam előtt, egy kicsike fényt.
És mindeközben csodálatos évem is volt. Csodálatos volt, mert olyan helyeken jártam, ahova sosem hittem, hogy eljutok. Láttam a Ligur tenger környékén a legszebb helyeket, felmásztam a Ferde Toronyba, találkoztam érdekes emberekkel, megnézem Milánó nevezetességeit, a baráti kapcsolataim megerősödtek, sőt lettek újak is, a két questből, amit teljesíteni akartam kettő megvan (szintet is kéne lépni azt hiszem.:)), nem kellett többet visszafojtanom azt, hogy szeretek, mert végre mindenkit megölelhettem, aki fontos számomra, kipróbálhattam magam futárként, hogy rájöjjek, annyira azért mégse fekszik ez nekem, voltam irodista egy kis ideig, újra elhelyezkedhettem a Szakmámban, nagyon kedves kollégákat kaptam, jó fej gyerekekkel, elkezdhettem rendbe hozni a barátságomat Alyrral és Mogyival, ami nekem sokat jelent. Új sorozatokat nézek, lassan de biztosan minden adósságomtól megszabadulok.
Most jól érzem magam a bőrömben. Úgy érzem majdnem teljesen a helyemen vagyok.

Szeretném ha a jövő évi évösszegzőm vidámabb lehetne, ha több jó dolgot írhatnék bele. Szeretnék sokat nevetni, játszani, örülni, megölelni másokat, örömet okozni, szeretném ha nem kellene a nyarat megint álláskereséssel tölteni. Szeretném, ha a mesék valóra válnának.