Ismeritek azt az érzést, amikor csak úgy beszélgetnétek bármiről? Most valahogy így vagyok én is. Csak írni szeretnék, írni arról, ami bennem van, de azt mind nem lehet leírni, mert megfogalmazni sem tudom.
Szeretnék írni arról, hogy mennyire megnyugtató érzés volt a múltkor, amikor egy röpke pánikrohamom volt, hogy Thereon nem esett pánikba, hogy mennyire jó, amikor este átölel és hozzám bújik, hogy milyen érzés, amikor megfoghatom a kezét.
Szeretnék írni arról, hogy milyen érzés, amikor bemegyek dolgozni hulla betegen és legalább 10 kis gyerekecske jön oda, hogy átöleljen és szívből örülnek nekem.
Szeretnék arról írni, hogy miket terveztem el a téli szünetre.
Szeretnék arról írni, hogy egy múlthéten kapott jó hír még mindig mosolygásra késztet.
Szeretnék arról írni, hogy mennyire örülök, hogy vannak testvéreim és élnek még a szüleim és egy nagymamám is.
Szeretnék arról írni, hogy milyen jó is itt lakni mégis, s lassan megint az otthonomnak tudom majd nevezni a lakást.
Szeretnék arról írni, hogy mik a terveim a jövőre...
De amikor elkezdeném ezeket leírni, akkor kifolynak a szavak a kezemből és csak ülök a gép előtt és nem tudok írni.
Szeretném, ha tudnék úgy írni, hogy másoknak mosolyt csaljak az arcára.
2 megjegyzés:
"Szeretném, ha tudnék úgy írni, hogy másoknak mosolyt csaljak az arcára." — Valójában tudsz is úgy írni. Ez a bejegyzésed is olyan volt, és nem ez az egyetlen. És nem csak akkor sikerül, amikor a "vidám kis buborék" ír Belőled, gyakran olyankor is, amikor a komoly, elgondolkodó Rabyn fedez fel alapigazságokat. Pontosabban azt, hogy azok miért lettek alapigazságok.
Folytatva, mert közben megzavartak: lehetne akár naivitásnak is nézni és nevezni ezeket a ráeszméléseket, de igazán az bennük a nagyszerű, hogy a gondolat és a megértés olyan megnyilvánulásai, amik másoknál nem megszokottak, "nem természetesek". A legtöbben simán elfogadják ezeket axiómaként, Te azt is érted, hogy miért lettek azok, és mégse kerítesz világrengetést és balatonmedernyi feneket neki. És aki ezt felismeri az írásaidban, annak bizony szeretetteli, együttérző, és egyetértő mosolyt csalsz az arcára. És ez jajdejó-jajdejó! :)
De az ciki, hogy én most ilyesmit tudok írogatni... Jó, csak kétszer két perc, és közben "megzavartak" de normál esetben a belem kellene lógjon a hajszától...
Mindegy, legyél nagyon jól, és írjál gyakran ;)
Megjegyzés küldése