Il mio zaino

Amiota az eszemet tudom, mindig volt hatizsakom. Az elsot, amire emlekszem, anyu varrta. Rozsaszin volt kis fekete szivecskekkel es az oviba jartam vele. Aztan iskolaskent kaptam egy Herlitz rozsaszin elefanto taskat(en valasztottam). De az egy ido utan ciki is volt, meg ki is nottem. Azt hiszem negyedikes voltam az elso budmillnal. Igazi csoda volt. Nagylanyos. Fekete-sarga, csatos csoda, amibe minden belefert es minden elveszett(egy hetes zsomle). Ezt elloptak tolem a Palatinus strandon, az uj ruhammal egyutt. Utana nyolcadikig ilyen-olyan taskakkal jartam, leginkabb ocsem kockas-kek budmilljaval.
Kilencedikben aztan uj budmillt kaptam. Fekete-bezs. Ezt irattam ala anno az elso mtt szulinapon mindenkivel, es nagybevasarolni meg mindig ezzel jarok. Ez szolgalt negy evig, meg egy kicsit meg, egyetem alatt is. Utana kaptam egy gigantikus hatit, ami ket evig volt velem, aztan a Ferenciek teren szetszakadt es egy havi gm kaja szorodott ki belole. Akkor mentem el megvenni a vilagjaro hatimat, amirol nem is gondoltam volna akkor, hogy vilagjaro lesz. Bementem a Dechatlonba, es kozoltem az eladoval, hogy olyan hatit keresek, amibe ez(es mutattam neki a gm cuccokat) mind belefer. Persze a noi zsakok kozt nem volt akkora, csak a pasi zsakok kozott. Alapjaraton en a csatos zsakokat szeretem, de ez tetszett. Szep kheki szinu, mintatlan es nagy!
Ezzel voltam Genovaban es mindenhova ezzel kirandultam es Romaba is ezzel mentem...

Szeretem azt a hatit de..

De tavalyelottar ereztem, hogy kiszolgalja az idejet. Akkor vettem a kek egyvallas eastpakot. Amire Gondor fajat festettem (a newfeelen a gyuruvers volt de lekopott) es most szokom. Kevesebb a zsebe es kisebb is. De a vilagjaro mar nagyon kezd szetjonni es felek, ha megint kimosom, csak cafatokat szedek ki a mosogepbol. Pedig a bezs-fekete budmill utan ez a hati elte at velem a legtobb kalandot. Most ebben vittem at Bokihoz a kajakat.

Nem tudom mihez kezdjek vele, talan megtartom vilagjarasra, csak elobb kicsereltetem a zippzarjait.

Szeretem a hatizsakjaimat, az eletemet szoktam bennuk hordani. Valahogy hozzam nonek, foleg a bezs budmill es ez a newfeel.

Remelem az eastpakkel is joban leszunk. Csak lenne benne meg ket zseb.

Gondolkodni valo

Egy csomo gondolkodnk valot ad nekem ez a het. Ket napja filozom azon, hogy mit kell bepakolni a szazliteres hatizsakba, mit fogok otthon felejteni, ami hirtelen kellhet.
Merthogy a hetvegetol Bokinal fogok lakni kb.egy honapig, Mogyiek meg bekoltoznek az en szobamba, ameddig elkeszul a szep uj furdojuk es konyhajuk.
Izgalmas es kalandos lesz ez az egy honap.
Nagyon remelem, hogy az idojaras pl.:megengedi majd, hogy kiuljek a "kert"be a reggeli kis teammal.

Meg aztan, ez egy foproba, hogy kinyirjuk-e egymast, ha ossze vagyunk zarva. Meg marcius tizediken kiveszik a csavart is, meg lesz tavaszi szunet, amiben el akarom vinni az IC-t szervizbe, mert aprilistol bringaval szeretnek kozlekedni.

Kalandos honap lesz ez a marcius.

A masik gondolkodni valos dolog az egy kommentfolyam, amirol irni nem akarok, de masokkal beszelgetni igen. Nehez ugy.

Fricskat mutatni

Azt hiszem mar iskolas lehettem, amikor eloszor,tudatosan, azert csinaltam meg valamit, hogy utana elmondhassam, bar nem hittetek el, en kepes voltam ra!
Szerintem ez az igeny a legtobb emberben benne van. A "csakazertis megmutatom es mindenki bekaphatja".

Emlekszem, hogy nagyon sok tanaramtol hallottam, hogy en ugyse viszem semmire, en n tudom megcsinalni. Amikor a zarotanitasom dicseretes lett, es az allamvizsgam is, annyira bennem volt, hogy minden ilyen volt tanaramnak elkuldjem azzal a szoveggel, hogy nesze bazdmeg!

Aztan nem tettem. Vegul is, nem miattuk csinaltam.

A masik ilyen az nem is a tanulassal kapcsolatos, hanem ugy altalaban az elettel. Gyulolom ha fel kell adnom valamit. Ha valamire azt mondjak nekem, hogy ehhez nem vagyok eleg jo, en pedig tudom, hogy dehogynem. Es be akarom bizonyitani, hogy nincs igazuk, hogy en ennel tobbet erek.

Ahogy nezegetem a facebook falamat, sokszor eszembe jut ez is.

Es persze van, amikor sajat magamnak akarom bebizonyitani, hogy kepes vagyok ra. Ilyen most ez a mozgas tema is. Tudom, hogy KELL es hogy nem adhatom fel.

Soha nem adom fel!:)

A hölgyek es az urak

Szombat reggel sikerult elszoszolnom az idot, igy kesve indultam Natihoz. Atvettuk a ruhat es megmostam a hajam, Nati meg becsavarta es kozben Poldarkrol beszeltunk meg nevetgeltunk, mint a kiscsajok. En komolyan nem hittem, hogy ez ennyire szep lesz, amikor kibontjuk. Aztan Nati feltuzte, en sminkeltem, aztan vartam, hogy o is kesz legyen. A helyszinre erve kisebb kaosz volt meg, de szvsz hamar tul lettunk rajta, rendeztunk be oltozot meg minden, es aztan atoltoztunk es Boki fel se ismert elsore.:)) Aztan elindult a buli. Dodie kapott diszoklevelet, aminek nagyon orultem, Eogil meg a Mathomot, aminek szinten orultem. Aztan tancoltunk. Eloszor Bokival, aztan Sebcsabaval aztan Dodieval majd Alyrral es Narbbal is es Mr.Darcyval es Lyonaval es Tomaval is. Szeretek tancolni, de amitol kicsit tartottam persze bekovetkezett. A tenyleges buli resznel automatikusan ugrottam egyet es belenyillalt a csavarba.. Hat azt hittem meghalok, annyira fajt. Kepzeljetek el, hogy hirtelen valaki a terdetekbe szur egy hegyes targgyal de csak egy pillanatra. Onnantol ovatosabb voltam. Jol ereztem magam nagyon. Hazafele Narbbal elkezdtuk sorolni a szamunkra hianyzo embereket, es hat eleg sokan voltak. (Felagund, Angwen, Vewy, Adam es Ryana, Boti, Csaszi es meg egy csomoan). De azert igy is nagyon jo volt.

Es mindenki gyonyoru volt. A ferfiak is!:)

Helyzetjelentes

Reg irtam mar arrol, mi van velem terd-ugyben.
Januar kozepe ota jarok edzoterembe. Szobabringazom, futopadon setalok, uszom. Utobbit baromira elvezem es mist rajottem, hogy lehet extran comberositeni. Vannak ilyen uszast segito izek, es az egyik ilyennel gyerekkoromban a siklast tanultuk, na azzal ugye nem hasznalom a kezem csak a labam. Brutal. Szerda ota izomlazam van.
Meg Dodie is jar velem es mogyi es narb es igy tokjo. Meg talan majd nati is jon.
Nem tudom, hogy ennek koszonheto-e vagy a gyogytornanak vagy minek, de mar alig-alig faj. Ha faj, akkor az a csavar. De mar tudok rendesen lepcsozni, es kisebb tavokon futni is. Fajdalom nelkul.

Maricus tizediken kiveszi a doki a csavart, aztan mar csak egy varratszedes es talan vege. Es futhatok, bringazhatok es kirandulhatok ujra.
Es ma este tancolni fogok.

Ket szivoszallal a poharban

Most nyalas bejegyzesunk kovetkezik, aki nem akar ilyesmit olvasni, az lapozzon tovabb.

Szoval, amikor este lefekszem aludni otthon, egyedul, es nem jo erzes. Amikor talalok egy hajszalat a parnan es szomoruan allapitom meg, hogy nem szoke, hanem voros. Amikor meglatok/olvasok valamit amit azonnal megosztanek. Amikor varom, hogy kilenc utan legyunk, mert akkor mar anelkul irhatok "joreggelt" hogy felkeltenem vele. Amikor este jo ejt es szep almokat kivanunk. Amikor valahogy a youtube bekever egy metal szamot, en meg elmosolyodom. Amikor elbambulok es eszembe jut valami kozos elmeny es elmosolyodom. Amikor magamban kis terveket szovogetek a hetvegerol. Amikor orulok, hogy eljon velem farsangra, sot keszul is ra. Amikor kimondja a nevem, es az o szajabol nem hangzik furcsanak, hogy Anna. Sot meg szep is.

Igazabol nem is tudom mit akartam irni pontosan. De most jo. Most szep az elet. Akkor is ha, napok ota esik.

Varom a holnap estet. Szep szeretnek lenni, Neki. Tancolni szeretnek, jol erezni magam. Vele lenni es picit azt hiszem azt is szeretnem, ha oszinten mondanak rank masok, milyen jol nezunk ki egyutt.

Lássuk csak...

Tegnap megkérdezte a főnököm, hogy akkor melyik napokon vállalnék ötödik órában felsős helyettesítést?
A keddet és a csütörtököt adtam meg, akkor fixen tudom vállalni. Aztán kiderült, hogy ez mind azért van, mert mi lógatjuk a lábunkat. Ekkor jött az ötlet, hogy megírom, mit is csinálunk mi.

Szóval kezdjük az elején. Én ugyanúgy diplomával rendelkezem, mint bármelyik másik tanár. Igaz még csak eggyel. Még. Az hogy napközizem, két okból van. Az egyik, hogy szeretem csinálni. A másik, hogy tisztában vagyok azzal, hogy még nem vagyok felkészülve egy osztály irányítására.
Egy átlagos nap a következőképpen néz ki:
Beérek 10 körül, előkészítem a délutánt, HA tudom, mert van szabad gép. Ha nincs akkor besegítek másnak, bemegyek egy órára vagy dekorációt készítünk, vagy adminisztrálok. Valami mindig van.
Dél körül átveszem a csoportom. Ha szép az idő, akkor lemegyünk az udvarra, ha esik vagy orkán erejű szél fúj, kézműveskedünk, zenét hallgatunk, benti játékot játszunk, társasozunk, beszélgetünk, mesét olvasok. Utána fél kettő körül ebéd és mire megették, már csak egy kevés idő marad szabadon a délutáni tanuló idő elött. Fél háromkor egy gyors fordított barchoba vagy ország város, amivel ráhangolódunk a tanulásra, és utána fél négyig tanulás. Utána én már nem szekírozom őket, baromi fáradtak. Uzsonna, szabad játék, hazamenetel.

Ez egy átlagos nap.

Mert vannak a nem átlagos napok. Amikor már másfél hete nem tudtatok kimenni, amikor valami történik, és meg kell beszélni, amikor sok a házi és nem megy és tartani kell egy kb.második tanórát belőle, hogy értsék, amikor megyünk valahova, amikor iskolai program van, táncház, focibajnokság, farsang, műveltségi vetélkedő, sportdélután, vagy csak simán negyven fok, vagy délelőtt történt valami, amitől minden gyerek zizi, vagy amikor betegek lesznek, megsérülnek és hiába hìvom a szülőt, nem jön, nem érem el, csak órákkal később ér ide (és ez a jobbik helyzet, a rosszabb, amikor mentőt kell hívni). Átlagos délutánból kevés van.
Eltervezhetem én, hogy na akkor ma megépítjük a világ nyolcadik csodáját, ha aznap a csoportom erre nem alkalmas. Akkor ott, helyben kell mást kitalálni, más játékot, más programot.
Például ha egy hét után végre ki tudunk menni, akkor én biztosan nem fogok velük semmi mást csinálni, hiába volt tervben.

Nekünk, napközis nevelőknek az a feladatunk, hogy a ránk bízott gyerekcsoportnak megadjuk a lehetőséget arra, hogy ùgy viselkedhessenek, ahogy az egy gyerekhez illik. Játszhasson, szaladhasson, kiabálhasson, kérdezzen, meséljen, felszabaduljon a délelőtt rárakódott terhek alól.

De természetesen, mi csak gyerekmegőrzünk és lógatjuk a lábunkat.

A szerzői jog...

Mostanában egy csomó képet mentegetek le innen-onnan, és mindegyik sarkában ott virít a kis vízjel. Nem mintha fel akarnám őket használni bármihez, amivel pénzt lehet keresni, csak tetszenek. Főleg ruhákat, cipőket (úúrrriistten nőcis dolgok) meg baromi szép fantasy képeket mentek le (fel is dobok ide párat).
Eszembe jutott ez alapján az, hogy ha nekem lenne egy szellemi termékem, mindegy, hogy mi az, amit valaki felhasznál úgy, hogy még annyira sem méltat, hogy legalább a nevemet ráírja, és kiderülne, akkor vajon mennyire csúnyán perelném be érte?  Főleg ha az a valami bizonyíthatóan az én ötletem volt.
Mert más az, amikor az én ötletemet felhasználva, valaki alkot valamit, ami hasonlít, és más az, hogy konkrétan másol, és még csak engedélyt sem kér rá, és ezzel pénzt keres.

Persze tudom, baromi ingoványos talaj ez a szerzői jogvédelem témakör, de valahogy úgy érzem, egy alkotót, még ha a netről szedtük is le a képét, megilleti a jog, hogy legalább a nevét feltüntessük rajta. Én legalábbis biztosan odaírnám, hogy xy-től van a kép/zene/akármi, ahogy ezt az értelmes, igényes emberek meg szokták tenni.

Most egyébként épp egy per folyik Cassandra Clare meg egy másik írónő között, hogy ki kinek az ötletét lopta el..

DE Itt vannak a képek, amiket innen szedegetek le: https://www.facebook.com/A-Sprinkle-Of-Fairy-Dust-422421304517148/?fref=ts