2017

Nos. A szokásos évi összegzés következik.
Már tavaly sem mentem végig hónapok szerint, most sem fogok. Ha egyetlen szóval kellene jellemeznem a 2017-es évet akkor az a "fáradtság" szó lenne. Nagyon sokszor írtam le, hogy mennyire fáradt vagyok, és az is voltam.  Stresszes, és valóban nehéz év volt ez, sok sok változással.
Kezdve a fürdőszoba felújításával, amit ugye megelőzött néhány költözés is, hogy egyáltalán el tudjuk kezdeni.  Aztán áprilisban összeköltöztünk, májusban minősítettek. A tél meg hideg volt és hosszú. Sok új kihívásom volt 2017-ben. Kapásból a LEP gyerekprogikkal indult az év és a farsanggal folytatódott.  Megszervezni egy nyaralás anyukámmal, ami életünk egyik legszebb élménye lett (pedig ajj mennyit idegeskedtem akkor is). Főzni az emberekre a táborban (óriási teljesítménynek érzem) és újra felvenni a fonalat a suliban. Ez utóbbi megy most a legnehezebben. De erről sokat írtam már, hogy mennyire úgy érzem, hogy nem felelek meg az elvárásoknak. A szünetben tanulni, utána nézni akartam a dolgoknak és hát nem igazán jutott rá idő, mert az éves fáradtságot pihentem ki.
Idén derült ki a hiperinzulin is és sok olyan dolog, ami nem jó.
De azért összességében vidám év volt, sokat nevettem, sok mindent el tudtam engedni, sok-sok jó dolog ért és a minősítésen előadott rémálmon meg a mamaetei idegeskedésen kívül kevés dolog van, amit másképp csinálnék.

Az idei tervek közül a következők sikerültek:

- Megtartani a munkahelyem. - pipa, egyelőre még megvan. 
- Elmenni anyuval San Mametebe es esetleg masokkal. - pipa!:) 
- Elkezdeni es be is fejezni a lakasfelujitast. - elkezdtük! Már új ablakaink is vannak.
- Boldogga tenni masokat. - Erről mások tudnak vallani. 
- Lemenni a tatai fesztivalra mogyival. - Ez elmaradt, de azért mert nem volt olyan a program, ami érdekelt volna minket. 
- Valami uj dologba kezdeni,amit meg sosem csinaltam. - Tulajdonképpen a személyi edzőhöz járás azt hiszem ez a kategória. 

Amit 2018-ban szeretnék:

- Többet utazni. Akár külföldre is (Stavenger a célállomás idén).
- Képezni magam a nyűves matematikából.
- Megtartani az állásom.
- Az edzéshez írt terveket megvalósítani. Jobb állóképesség, úszógumi eltüntetése, hasizmok megerősítése, jobb erőnlét.
- A fentihez, hogy heti kétszer elmenjek edzeni.
- Többet találkozni élőben a barátaimmal.
- Kevesebbet nyomkodni a telefonom.
- Több relax időt adni magamnak.
- Befejezni az elkezdett könyveket.
- Játszani a gépen.
- Mosolyt csalni Boki és a családja arcára.
- Mosolyt csalni mások arcára.
- Elkezdeni normálisabban tartani az IR részét az étkezésemnek (ugyebár a GMmel szinte lehetetlen együtt).
- Még többet nevetni.

2018-ra is sok ötletem és vágyam van. A többsége, amit fent írtam, rajtam múlik.

Most pedig megyek és elkezdem a lencsesalátát..:)

Ilyenkor irigylem,azt,aki hisz.

Nem irom le az előzményt,meg hogy honnan jutott ez most eszembe. Tegnap este, miközben főztem a gyönyörű vacsorát, jött az információ,hogy egy ismerősöm elvesztette a gyerekét. Hülye kifejezés ez az "elvesztette"hiszen nem veszett el,pontosan tudjuk hol van, angyalka lett belőle,ahogy mondani szokták.

És akkor több dolog is eszembe jutott. Az egyik,hogy néha annyira pofáncsapnám azokat,akiknek egészséges, élő gyereke van,mégis állandóan nyígnak,hogy jaj de szar nekik,jaj de nehéz. Igen tudom,hogy az anyaság nehéz,de ha nekem egyszer gyerekem lesz, és egészséges lesz,minden áldott nap hálát adok majd azért,hogy mennyire szerencsés vagyok.
Aztán eszembe jutott az is,hogy vekenghetek en itt azon,hogy pénteken,jogosan,lecseszett a főnököm, de tulajdonképpen ez kutyafüle ahhoz képest, amin ez az ismerősöm most keresztül mehet.
Aztán az is, hogy ilyenkor mit lehet mondani,hogy lehet viselkedni?
Aztán meg, hogy ha van isten, akkor hogy engedhet ilyesmit,hogy gyerekek meghaljanak? Persze tudom az útjai,meg minden tanít valamire,meg ami nem öl meg az megerősít meg egy csomó blabla, de ha velem ilyesmi történne, én biztosan kitérnék a hitemből(pedig van, egész erősnek tartom de akkor is).

Nem kicsit ütött meg a dolog, mert a gyerekek halála értelmetlen halál. Ők még semmi rosszat nem tettek a világnak. De így esélyük sincs rá,hogy jót tegyenek.

Aztán amúgy eszeme jutott a Kék madár c.film (jó régi) jelenete,amikor a gyerekek az idő apónál vannak, és találkoznak a még meg nem született testvérük lelkével,aki elmondja,hogy mikor jön,hoz két betegséget,aztán elmegy. És a gyerekek nem értik,hogy akkor minek jön, és miért kell elmennie..

Első kör

Nődokis poszt jön,akit nem érdekel, az lapozzon tovább!

Úgy néz ki,végre találtam normális nődokit. Alaposan vizsgált,közben mindent,de mindent magyarázott,még új dolgot is megtudtam magamról. Történetesen azt,hogy "tölcsér alakú"a méhszájam. Namost,ha jól rémlik,ez nem éppen a legoptimálisabb dolog,ha gyereket akarunk majd (tkp.nem zár össze úgy,ahogy kellene,hanem kifele nyílik,ami a régi-régi időkben sok-sok vetélést okozott a nőknek). Viszont a petefészkeim perfektek, és továbbra is megvan a méhszájsebem,csak 20forintos nagyságúra nőtte magát. Fagyasztva lesz majd egyszer,ha megjöttek a tenyésztés eredmények. A doki először nem akart, de aztán mégis csinált rákszűrést, volt ultrahang is,ahol mindent elmondott,mit látok. Szerintem életemben nem láttam magam ennyire alaposan belülről.
Elmondtam neki is,hogy tervben van,hogy legyenek gyerekeink, csak nem most. Főleg így nem,hogy tkp.egy merő bacilustenger vagyok épp.
Jah és a csúcs az volt,amikor elmondtam neki,hogy eddig is 7 napig volt meg,csak nem fájt,mostviszont,lassan egy éve de, mire közölte,hogy ennek vagy hormonális oka van,vagy valami szervi és amikor ultrahangon nézegetett,akkor kiderült,hogy valsz.szervi, mert valami sötét kis folt van az egyik feléb a nyálkahátyának. Mondtam neki,hogy de mindig 5-7 napig volt meg. Mire mondta,hogy az a cucc,ami nem tudja mi, jó eséllyel mindig ott volt. Ha nem esnék teherbe,akkor kell vele foglalkozni,mert az egy szép nagy hasi műtét,amivel azt ott pontosan meg lehet nézni,ki lehet szedni.
Nem mondanám magam felhőtlenül boldognak,de most már legalàbb elindultunk valamerre, úgy számoltam,hogy mire rendben leszek odalent,addigra tényleg nyár vége lesz... Annál előbb meg csak akkor foglalkozom a gyerekem lesz témával,ha becsúszik egy...