Nem irom le az előzményt,meg hogy honnan jutott ez most eszembe. Tegnap este, miközben főztem a gyönyörű vacsorát, jött az információ,hogy egy ismerősöm elvesztette a gyerekét. Hülye kifejezés ez az "elvesztette"hiszen nem veszett el,pontosan tudjuk hol van, angyalka lett belőle,ahogy mondani szokták.
És akkor több dolog is eszembe jutott. Az egyik,hogy néha annyira pofáncsapnám azokat,akiknek egészséges, élő gyereke van,mégis állandóan nyígnak,hogy jaj de szar nekik,jaj de nehéz. Igen tudom,hogy az anyaság nehéz,de ha nekem egyszer gyerekem lesz, és egészséges lesz,minden áldott nap hálát adok majd azért,hogy mennyire szerencsés vagyok.
Aztán eszembe jutott az is,hogy vekenghetek en itt azon,hogy pénteken,jogosan,lecseszett a főnököm, de tulajdonképpen ez kutyafüle ahhoz képest, amin ez az ismerősöm most keresztül mehet.
Aztán az is, hogy ilyenkor mit lehet mondani,hogy lehet viselkedni?
Aztán meg, hogy ha van isten, akkor hogy engedhet ilyesmit,hogy gyerekek meghaljanak? Persze tudom az útjai,meg minden tanít valamire,meg ami nem öl meg az megerősít meg egy csomó blabla, de ha velem ilyesmi történne, én biztosan kitérnék a hitemből(pedig van, egész erősnek tartom de akkor is).
Nem kicsit ütött meg a dolog, mert a gyerekek halála értelmetlen halál. Ők még semmi rosszat nem tettek a világnak. De így esélyük sincs rá,hogy jót tegyenek.
Aztán amúgy eszeme jutott a Kék madár c.film (jó régi) jelenete,amikor a gyerekek az idő apónál vannak, és találkoznak a még meg nem született testvérük lelkével,aki elmondja,hogy mikor jön,hoz két betegséget,aztán elmegy. És a gyerekek nem értik,hogy akkor minek jön, és miért kell elmennie..
1 megjegyzés:
:'(
Megjegyzés küldése