Értékelés

Megkaptam az ertekeles eredmenyet. A gyerekek ugy ertekeltek,ahogy arra szamitottam. Tudom,hogy szeretnek es jo nekik velem lenni.
A kollegaknál is az az átlag,hogy szívesen dolgoznak velem,könnyű velem beszélni.
A szülők viszont nagyon nem elégedettek és olyan vádakat is kaptam,amik nem igazak és ez azért esik szarul,mert ha odajön,rám ír,akkor leülünk,elmondom megbeszélem, leírom,megindoklom,válaszolok a kérdésre. De nem jön. Nem kérdez,nem ír. Sőt amelyik felajánlja, hogy segítene,az is leírja,hogy segítséget kértem tőle..(zene és foglalkozás ötleteket,hogy még mivel lehetne színesíteni a délutánt). Nem az a bajom,hogy bajuk van velem,tudtam,hogy nem elégedettek,hanem az,hogy nem jönnek oda. Két szülő volt,aki nekem írt és nem harmadik személyben beszélt rólam. 11töltötte ki a kérdőívet.
Mondjuk a kedvendcem az,ahol a szakos főnököm mondta állítólag,hogy nem tudok matekot tanítani... Értitek,ha ez igaz is,nem nekem, hanem szülőnek. Én soha nem mondanék kollégáról semmi negatívat szülőnek. Akkor se ha kérdeznek.
Most még jó pár napig szomorú leszek emiatt,mert bár ott vannak a kollégáimtól kapott pozitívabb visszajelzések, meg a gyerekek,de az amúgy is szar helyzetet ez csak rontja.
Nagyon gondolkodom azon,hogy bemegyek a főnőkömhöz és rákérdezek,hogy mi velem a tervük,mert ha az,hogy nem tartanak meg,akkor mondjuk elkezdek lassan nézelődni,tervezni, hogy hova,mit. Ha àtraknak máshova,nekem az is jó,mert abban szinte biztos vagyok,hogy átraknak máshova és tippem is van ki kerül a helyemre. Meg akkor mondjuk,ha tudom,hogy nem maradok,akkor nem probalok kommunikalni a kollegammal,mert felesleges ezzel kuzdenem. Mert hat ezt is megkaptam am,hogy szar koztunk a kemia es a kollegam kuzd mindennel. De en hiaba mentem,hiaba kerdeztem,hiaba irtam,szoltam neki,hogy itt vagyok és együtt.... Valahogy szepen lassan kicsusztam a mindenbol.
Olyat is kaptam,hogy nem csinálom szivvel-lelekkel es h mindig sietek el ha vege a munkaidonek. Hat boccs,hogy van eletem es igen,elofordul,hogy sietek el,mert dolgom van.
Meg a masik kedvencem,hogy ures a termi fizetünk. Valoban. Mert nem abba keszulnek el a projektmunkak eredmenyei,de peldaul a legutobbi anyagot megkapjak a kolykok nyomtatva es beragaszthatjak, ahogy az enekorai dalokat is beragasztjak minden enek oran... De a szulok szerint az sincsen,pedig van.
Teny,hogy nem az eletemet teszem fel erre es teny,hogy elofordul,hogy a tulelesre jatszom, de nem vagyok szar es ugy erzem,hogy addig,ameddig nem jonnek oda es nem mondjak a szemembe a kerdeset,addig rohadtul igazsagtalan ez az egész. Mert bejohetnek barmikor,ha erdkli oket egy ora,jojjenek,csak elozo nap szoljanak, ha erdekli oket egy delutanunk,jojjenek be,nezzek meg en nem fogok kirakatot tartani nekik. Ha bajuk van mondjak meg,irjanak ram.
De nem. Mert az mar nehez lenne. Igy nevtelenul egyszerubb irni, egyszerubb tamadni, mert azt gondoljak,hogy nem fogom.megvedni magam.

Valoban nem, mert inkabb otthagyom az egészet a fenebe es elmegyek 4-6oraban egy boltba eladonak, vagy mas gyerekere vigyazni es mellette korrepetalni penzert,mint ez. Mert a faszomnak kell a felelosseg,ami ezzel jar,meg az almatlan ejszakak meg a kattogas,hogy hogy feleljek meg 44+x felnott es 22 gyerek kivanalmainak. En tudom,hogy tudok tanítani, tudom,hogy alkalmas vagyok erre, de valoszinuleg nem ebben az osztalyban,barmennyire is szeretem a kolykoket es ok engem.
De az is lehet, hogy kitanulok valami eletvitel segito szakmat es jobban fogok keresni masok problemajabol,mint valaha. Az most ugyis divatos..

Es a legszarabb egyebkent az egeszben az, hogy ugy erzem egyedul uszom a mentocsonak fele, es senki nem nyujtja le a kezet. Az elozo helyen legalabb a kozvetlen kollegammal osszezartunk kifele es a munkacsoportom tagjai es osszetartottak. Most kivul vagyok a korokon...