Annyi a de annyira magam ala kerultem az ertekelesektol,hogy penteken már ahhoz sem volt kedvem,hogy az agybol kikeljek. Nagyon kiborultam. Nem gondoltam,hogy ennyire kiborit. Tenyleg nem a jogos, hanem az igazsagtalan része miatt.
De tudtam,hogy anyosom készül,var minket, ugyhogy osszeszedtem magam es lementunk.
Es ennel jobbat nem is tehettunk volna.
Olyan nyugalom es beke volt es annyira de annyira jó volt egy kicsit gyereknek lenni. Annyira gyereknek erezhettem magam,hogy megfordult a fejemben,hogy kerek kakaot is. Pedig azt en nem szoktam inni. Kulonben is a fozos kakaot szeretem, amit nagyapa fozott, es azt eddig csak Alyrnak sikerult anno valamennyire reprodukalni.
Szoval nagyon kellett. Hogy csak azt csinaljam,amit mondanak. Anyosommal-aposommal beszelgetni, es szombat este Bokival setalni a szakado hoesesben es hogolyozni es hoembert epiteni, kipirulva hazaerni es a vetett agyba bezuhanni.
Nem tudtam, hogy nekem erre ekkora szuksegem van. Tegnap egeszen keson indultunk haza.
Anysomnak nagyon tetszett,hogy en szombaton egesz nap pizsamaban voltam.:)) Egyszeruen nem akartam feloltozni, ugyse megyunk ki, es olyan jo volt igy.
Es Boki is toltodott kicsit. Sokkal tobbet nevetett,mint szokott es nyugodtabb is volt.
Mar csak a sajat anyukamhoz kene hazajutnom valamikor ilyen ottalvos hetvegere. Mert olyan mar nagyon regen volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése