2018. május 6., vasárnap

Megoldandó feladatok

Napok óta gondolkodom Artemisz posztjai alá érkező kommenteken.
Azon filóztam, hogy én miért nem látom annyira borzasztóan ezt az egész anyaság dolgot. Mármint tudom,hogy önfeláldozással jár,sokkal és hogy olyan nehéz lesz,amit el nem tudok képzelni. Látom a barátnőimen,hogy mit kíván meg ez a szerep egy nőtől. És tudom,hogy még annál is többet.
De valahogy úgy érzem,nagyon fel van ez fújva sokaknál,főleg az első/egy gyerekes anyáknál. Ők anyák lettek,másik kaszt,és az olyan egyszerű halandók,mint egy férfi vagy egy gyerektelen nő,hiába fordult már meg a keze között több száz poronty 0-18évesig,úgyse érti. Tényleg nem. Ez nem tagadom. Én mégis azt gondolom,hogy valami nagyon el van csúszva.
Nekem ez az egész gyerek téma olyan,hogy majd lesz és majd akkor átmegyek azon a hídon, de ha előtte semmilyen tervem,elképzelésem sincs,akkor baszhatom. Mert lesznek megoldandó feladatok. Sok-sok megoldandó feladat. Kezdve az ellátásától a tanításán,nevelésén át. És ameddig a kölykeim fel nem nőttek, addig úgysem tudom,hogy jól csináltam-e. De ha 4, évesen el tudják pakolni a saját ruháikat, megmosakodni egyedül,a saját kis mikrokörnyezetüket rendben tartani, a saját szisztémájuk szerint,ha sokat nevetnek majd és ki tudják fejezni az érzelmeiket, tudnak és mernek kérdezni és segítséget kérni,akkor elégedett lehetek majd magammal.
Addig minden más csak egy ígéret,egy remény.
Meg egy csomó megoldandó feladat.

2 megjegyzés:

dorw írta...

Pont így, ahogy írod és ennyi. :)

Névtelen írta...

Fogalmam sincs, hogy miről van szó, hiszen nem vagyok a pofakönyvön, tehát csak általánosságban, és nem Artemis személyével kapcsolatban írom: egy csomó egygyermekes, és rendszerint fiatal anyán látom, hogy amúgy annyira nem találja a helyét az életben, hogy inkább a gyermekének is ellenére tesz, csak legalább mint anya, fontos legyen. Ha már nem okos, ügyes és kreatív, legalább azért nézzenek fel rá, mert van vele egy gyerek. Akiről amúgy nem is tud megfelelően gondoskodni, ellezserkedi és túlaggódja, főleg egyidejűleg mindkettőt, és azt hiszi, hogy ettől ér valami önmagánál többet.

Aki pedig neveli a gyermekét és gondoskodik róla, az nem posztol, legfeljebb újabb fogacskákról és lépésekről, szavakról és aranyköpésekről, de világmegváltani nincs is ideje. És nem azért, mert összecsapnak fölötte a hullámok, hanem azért, mert sajnálja azt az időt elvenni magától és a családjától.

Az elsőnek az egója fontos, a másodiknak a "babója". Az elsőt sárba tapossa a feladat, a másodikat hajtja és élteti.

De persze az én véleményem nem mérvadó, hiszen gyermektelen vagyok és pasi. ;)