Kastélyok

Egy barátom blogposztja alapján kezdtem el gondolkodni ezen. Annak idején írtam három mesét egy várról. A vár szép,áll,van tornya a toronyban lakik a várúrnő. Van egy rózsás kertje,amiben mindig virágzik a rózsa. A várnak vannak lakói,van aki belső és van aki külső körös. Van aki csak megpihenni jött és tovább is ment. És ez a vár nagyon sokáig mindig nyitva állt mindenkinek. Voltak benne lovagok, művészek, tudósok, gyógyítók, egyszerű mesteremberek. Aztán egy napon egy rejtélyes idegen érkezett, egy varázsló. Varázsló korábban nem élt a várban, és ahogy a többieket,őt is szívesen fogadták.
Aztán történtek dolgok, a virágok elhervadtak, a vár szépen lassan majdnem kiürült, mert sokan nem örültek a varázsló ottlétének, és a kapuk bezáródtak. Sőt a vár úrnője bezárkózott a toronyba. Senkit nem engedtek be. Akik bent voltak, maradtak, de ha akartak mehettek is. Vissza csak feltételekkel térhettek,mert a kapu zárva volt.
Aztán ismét érkezett valaki, aki nagyon halkan kopogott és becsúszott a résnyire nyitott kapun, és maradt. Ekkor a varázsló már rég nem lakott itt.
De az ajtók nem nyíltak ki többet, akármennyire is szerette volna a vár úrnője,nem tudta újra szélesre tárni az ajtókat, nem engedett be a belső körbe embereket, inkább csak az udvarba.

Nem tudom, képes leszek-e valaha újra annyira bízni az emberekben,hogy nem árulnak el,hogy beengedem őket. Miután Thereon elvette ezt az ősbizalmat, egy,najó két kezemen meg tudom számolni, kik azok,akikben igazán megbízom.
Talán ezért sem tudok barátkozni a kollegáimmal sem úgy igazán, és ezért nem érzem úgy,hogy az mttben túl sok barátom lenne.  Nem merem elhinni,hogy egyszer csak nem árulnak el, hogy nem fordítják ellenem,amit rólam tudnak, hogy őszinték velem,ahogy én őszinte vagyok másokkal. Fáraszt ha ezen kell agyalnom, így inkább elkerülöm.
Nekem is jobb,mert nem adok lehetőséget rá,hogy bántsanak(így is megtörténik)és nekik is,mert nem kell egy újabb emberrel foglalkozni.

Érdekes egyébként,hogy amúgy ha kérdeznek én mindig válaszolok. Kevés titkom van, mesélek a családomról, a páromról, a múltam egy részéről, a jövőbeli terveimről is. Figyelemmel hallgatom ha a kollegáim vagy mások beszélnek. De közben mégsem vagyok igazán ott.