Nálunk a tanáriban állandó téma,hogy ki milyen koncerten volt/lesz, milyen színházi darabot látott, milyen kiállításra ment el.
És én ilyenkor mélyen hallgatok. Mert mi nem járunk színházba, koncertre(vagyis Boki jár, de azok nem komolyzenei koncertek) pláne nem járunk múzeumba. A színház még érdekelne,mert szeretem a színházat. Szeretek színházba járni, az atmoszféráját egy színháznak. Szeretem,ha magával ragad egy darab, bár ez nagyon ritka.
De nem tudom mik a jó darabok,mik azok,amikért érdemes pénzt kiadni.
A koncertek igazán sosem kötöttek le, a komolyzenei koncerteken mindig azt figyeltem,hogy az adott helyen milyen a fal, a dekoráció,mikor milyen hangszer szólal meg, a többi embernek milyen a ruhája, a haja. Nem tudott lekötni,nem tudtam elmélyülni benne. Más egy könnyűzenei,de amióta nem tudok ugrálni, azóta igazán azokon sem tudom jól érezni magam(fáj ha ugrom, és ezt hajlamos vagyok elfelejeni, illetve egyre jobban zavar a sok részeg ember).
A múzeumok meg sosem kötöttek le. Soha nem értettem miért jó állni egy kép előtt és nézni. Ha képeket akarok nézni,akkor kinyitok egy albumot. A hely és életmódtöri még érdekesnek tűnik, Genovában teljesen véletlenül tévedtem be anno egy ilyenre, illetve Torinoban az egyiptomi kiálliátás azért odatette magát. Azt szeretem ha megtaperolhatom a dolgokat, ha kipróbálhatom. Vagy ha Harry Potter múzeum.:)))
Néha kicsit szégyellem,hogy a kulturális életem kimerül az olvasásban (de nem ám mély irodalmi műveket olvasok) a zenehallgatásban otthon, a moziban.
Pedig a szüleim nagyon sokat tettek azért,hogy érdekeljen a komolyzene a múzeum és a többi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése