Szombaton,ameddig a LEPen buliztam, Boki és két barátja előkészítette a lakást a burkoláshoz. Este,amikor hazaértem,az egyik barátja még ott volt, és beszélgettünk arról,hogy mennyire zsufi a lakásunk.
Tény, zsúfolt. Meg kevés a tároló helyiség benne.
Azt mondta a srác,hogy mi lenne,ha kiválasztanánk 20-20 dolgot Bokival, az észszerűeken kívül, ami védett, a többit meg eldöntenék a barátok. Majd a következő mondatban közölte,hogy mert ott vannak például a hátam mögött a könyvek, hogy azt mind használjuk? Vagy ezek a gömbök(azok az üveggömbök, amiket a különböző országokból kaptam).
És végig gondoltam a tárgyaimat, amiket szerintem amúgy egész jól szelektálok,mert ami törött vagy sérült, vagy már nem funkcionális, azt általában kukázom. De a könyveim és az emléktárgyaim tabuk. El nem tudom képzelni,hogy dobozba tegyek egy könyvet, csak mert az elmúlt egy évben nem olvastam el.. vagy a gömbjeimet, vagy a képeslapokat, a szebb képeket, amiket kölyköktől kaptam. Mindig káoszban laktam, és mindig idegen volt számomra a kirakat lakás,ahol nincsenek képek a falon, nincsenek emléltárgyak egy-egy nyaralásról vagy eseményről,nincsenek könyvek. Akárhova megyek,először mindig a könyveket nézem meg,hogy mi van a polcon, akkor is,ha csak kicsi polc az, mert a könyvespolc számomra informáciot hordoz a tulajdonosáról.
Ha a miénket megnézzük, van rajta fantasy, sci-fi, magyar írók, klasszikusok, tankönyvek és rengeteg gyerek könyv, amik majd nyílván bemennek a gyerek szobájába. Ja meg egy csomó kölcsön könyv is. A magyar szerzők könyveit szinte mindig megveszem,ha el akarom olvasni, ezzel is támogatva őket, ami nem elérhető, azt szoktam letölteni,mert messze van a könyvtár.
A kis csecséim meg, mind emléket hordoznak.
Ezek egy másik ember számára értéktelenek. Mert miért lenne fontos egy idegen számára a Dodie által rajzolt sok kis képeslap,ami nekem a túlélést jelentette Genovában? Vagy az apukám által küldött kézzel,pennával írt kis szülinap üdvözlőlap,hiszen én tudom,hogy apa elfelejtett már kézzel írni, de mások nem.
Vagy a kis kabátka a szekrényben, amiben hazahoztak a kórházból(és ebben tervezem hazahozni a kislányunkat is). Vagy a baba, akit Reginának hívnak és tíz éves korban kaptam anyutól,aki tíz éves volt,amikor kapta és a lányom is tíz évesen fogja megkapni?
Rengeteg ilyen kis tárgyam van,ami ha mesélhetne,akkor az életemet mesélné el. Persze, amiről már én se tudom honnan-kitől-miért van, azt én is ki szoktam dobni.
De soha nem venném a bátorságot,hogy bármelyik barátom cuccaihoz nyúljak. Még a családtagokéhoz se! Anyunál is max. a hűtőt fogom kipakolni és kidobni mindent,ami lejárt.
Aztán ha majd egyszer nem leszek, az utódaim úgyis mindenen túladnak,amit nem tartanak hasznosnak,ahogy mi is túladtunk a nagyiék cuccain(kivéve,amin nem) mert nekünk nem hordozott értéket a sok kis cocalista bizbasz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése