Én sosem voltam kövér,alkati kérdés, mázli a genetikai lottón, de ettől még rohadtul mozognom kellett volna.
Viszont attól agyfaszt kapok,hogy megy ez a 'mozogjá,olyan nincs, hogy nem tudsz mozogni!!"
Pedig hát van.. meg mire az ember megtalálja neki mi a jó....
Mert ész nélkül ezt sem lehet művelni, mert az rosszabb.
Nálam úgy volt,hogy sportosztályban kezdtem az iskolát. Azt tudták anyuék,hogy soha nem lesz belőlem sportoló,mert az első szél is elfúj, de legalább megtanulok úszni. Szóval úsztam másodikig, aztán iskolát váltottam. Ott is volt úszás,csak kevesebb.
Közben nyáron bringáztam. És szenvedtem minden tesiórán,mert nyomorék,vékony és gyenge voltam.
Annnyira sikerült velem megutáltatni a mozgást a tesióráknak,hogy 5 évvel ezelőttig eszembe se jutott volna magamtól. De ne szaladjunk ennyire előre.
Szóval maradt a bringa, a gyógytorna(amit utáltam) a gyógyúszás(amit nem szerettem,mert uncsi volt). Később bejött télre a korcsolya, és évekig ez maradt a felállás. Nyáron bringa(aztán az se) télen kori. Aztán 19 évesen az első térdműtét, és onnantól kb.semmit se mozogtam a térdem miatt. A mellúszás lábtempóját soha többet nem tudom megcsinálni,mert kiugrik a térdem.. de lett újra bringám, hát tekertem.
Próbálkoztam íjászattal, de nem jött be,mert nem találtam olyan termet,ahol jól éreztem volna magam.
Aztán 5 éve egy rossz mozdulat miatt a térdműtét. Utána egy hónap fekvés és az az iszonyú megalázó érzés,hogy nem bírom el saját magamat. Hogy nem vagyok elég hajlékony ahhoz,hogy bekössem a cipőmet. Borzalmas volt. És persze megint gyógytorna.
Akkor döntöttem el,hogy valamit kezdeni kell ezzel. Először egyedül próbáltam, aztán rájöttem,hogy ehhez én kevés vagyok, mert oké,hogy úszom, meg a konditeremben a gépek, de ez nem elég. Kell valaki,aki vezet.
A mostani edzőm a harmadik,akihez járok. Nála érzem, hogy valóban ért hozzá, és egész sokat fejlődtem mellette.
De próbálkoztam mindenféle csoportos tosszal, csak ott elcsalom,ha el lehet a gyakorlatot... Nem nekem való.
Most kismama tornára járok, és amint lehet akarok majd menni babaúszásra és baba-mama tornára vagy valami más mama tornára, hogy a lehető leghamarabb formában érezzem magam megint.
Idén nyáron a bringa még kimarad, de sétálni sokat fogok.
De ez az én utam, mindenkinek más az útja, és igen,van aki nem mozoghat úgy,hogy az hatékonynak tűnjön. Nagyon irigylem azokat, akik például szeretnek futni, én utálok is és nem is szabad. Vagy ugrálni. Nekem nem bírja a térdem.
A túrákat se(azokat is unom).
Néha még a bringát se.
És nem szeretem,amikor emberek egymást baszogatják a mozgás miatt. Mindenkinek a saját joga eldönteni akar-e változtatni az életén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése