Izékék

Tegnap talalkoztam Minccel, ami nagyon jo volt. Mindig rajovok, hogy en birom Mincet. Egy csomo dologrol beszegettunk a seggfejektol kezdve az mttn at az utazasig. Mincrol aztan eszembe jutott egy bejegyzese alatti kommentfolyam, amiben az egyik kommentelonel nem tudtam eldonteni hogy ez most ironia vagy tenyleg ilyen hulye es megkeseredett szegeny, aztan felvilagositottak masok, hogy az utobbi. Ilyenkor mindig megijedek, hogy ugye en nem vagyok es nem leszek ilyen? Nem akarok ilyen lenni sosem. En szeretek elni es szeretem a dolgokat korulottem es masok boldogsagat es amikor valaki ennyire negativ akkor legszivesebben pofonutnem, hogy EMBER ertekeld amid van!!!

Sventolarsi

A sztaki szerint ez azt jelenti,  hogy hullámzik a szélben.
Mint a hangulatom. Ha valaki megkérdezi tőlem, hogy "hogy vagy?" akkor csak azt tudom rá válaszolni, hogy hullámzóan. Hol iszonyat jó kedvem van, és bármire képes lennék, hol pedig másra se vágyom csak bent ülni a szobámban a takaróm alatt. A szobám azt hiszem nagyon szépen tükrözi egyébként a hangulatom. Oltári nagy kupi van, széjjeldobálva a ruháim az  "ottisjóleszbazdmeg" elven könyvek is hevernek itt-ott, szóval valami katasztrófa, de egyszerűen nincsen kedvem rendbe rakni. Meg minek. Én át tudok mászni a káoszomon, más meg úgyse jön ide. Hullámzik az is, hogy nevetni vagy sírni lenne-e kedvem. Hogy szeretném, hogy átöleljen valaki, vagy inkább senki se érjen hozzám. A leszarom a világot és a minden és mindenki érdekel és megérint. Utoljára azt hiszem kb. 16 évesen éreztem így magam.
Most éppen a rosszabbik kedvem van elől. Baromira készültem lelkiekben egy koncertre, amire el akartam menni, de nem tudtam, mert teljesen leszívott az elmúlt egy hét, főleg a tegnapi nap, és annyira fáradt vagyok és álmos és nyűgös, hogy inkább ki se mozdulok itthonról.
Nem, mondhatom, hogy jól vagyok, de azt se, hogy rosszul. Egyszerűen csak Szarul de büszkén?

Keveset

irok a munkamrol, pedig kb.ez az egyetlen dolog, ami miatt reggel kepes vagyok kikelni az agyambol. Nagyon szeretek ott lenni, bejarni, a gyerekekkel jatszani, enekelni, egyutt pruntyogni. Jofejek a kolleganok is, en ugy latom, hogy ha problema van, azt meg tudjuk beszelni. Jo ott dolgozni. Feltolt. Nem tudom mennyire lenne a kis lelkem romokban nelkule. Ha jellemeznem kellene egyetlen szoval azt ahogy vagyok akkor a Duh lenne a megfelelo szo. Borzasztoan duhosnek erzem magam. Ra, azert mert ugy erzem hogy elarult, a kozos baratainkra, mert nem szoltak, holott tudtak,hogy mi van. Nem az faj most hogy a kapcsolatunk nem mukodott, hanem a baratsagunk elvesztese, ami megint csak nem rajtam mulik.

14

Kereken ennyi éve ismerem Mogyit. Meg azokat az embereket, akiket a gyerekkori barátaimnak tartok. Mindet. Kivéve a Balázst, mert vele majd június 18-án lesz évforduló.:)
14 év. Úristen kimondani is sok. Pontosan ennyi idős voltam akkor, és nagyon nagyon távolinak tűnt az, hogy egyszer majd 28 leszek.
Azóta a csapat jó része házas/gyereke van/eljegyezték. Pont nemrégiben sikerült megtalálni egymást az egyik régi taggal, és nagyon jó volt vele beszélgetni. Ha belegondolok kiből, mi lett, kit merre sodort az élet, az azért kemény. Ki gondolta volna, hogy Balázs Amerikában fog élni, hogy Qkának két fia lesz, hogy Rumli Angliába költözik, hogy Mcből politikus lesz, Lilyből állatkerti gondozó, a húgomból állatorvosi asszisztens, az öcsém nős, Marci zenész, Any anyuka, úúristen emlékszem még az első próbálkozásokra, az érettségikre, az egyetemi felvételikre, az államvizsgákra, a vizsgaidőszakokra, a vonatutakra az ország másik végébe, a közös éneklésekre, a Zőőőcsééég bótra, a nagy veszekedésekre és kibékülésekre.
Jövőre 15 éves évforduló lesz. Remélem akkor össze tudunk majd ülni egy cider mellé. :)

Köszönöm J.K Rowling, hogy megteremtetted azt a világot, ami alapján megismerhettem a Barátaimat.

Azt utalom

a panikrohamban, hogy kb. hasznalhatatlanna tesz arra a napra, ha reggel jon ram. Gyulolok arra ebredni, hogy remegek, szedulok, duborog a szivem es hanyingerem van. Persze a modszert mar sikerult kidolgozni, hogy elmulasszam, de ettol meg bitangrossz. Ma reggel is igy ebredtem, hat korul, miutan egy sikertelen vizsgaval almodtam.. meg persze attol is van, hogy Thereonon kattog az agyam es en ezt baromira nem akarom. Nem akarok azon kattogni, hogy merre jar es mit csinal es biztosan mennyire boldog nelkulem. Es kozben nagyon szeretnem neki elmondani, hogy amiota szakitottunk, azota is mennyi apro dologgal okozott meg plusz fajdalmat  de tudom h rohadtul felesleges, mert leszarna. Tegnap irtam ide egy nagyon duhos bejegyzest, amit aztan toroltem,mert vallalhatatlanul sok ronda szo volt benne.

Vorrei

Odabujni, atolelni,eleszaladni,viragotkapni,ulni a Szabadsaghidon,finom bort inni, felmenni a Gellert hegyre es megnezni a naplementet,koncertre menni,setalni,tancolni,csak fekudni egymas mellett, veszekedni,kibekulni,egyutt szaladni,jokat enni,varost nezni,fenykepezni,beszelgetni,hogolyozni,enekelni,csakugylenni.

Kicsit szomorkas a hangulatom...

Az ugy tortent, hogy szerdan reggelre mentem, megnezni a bogyokakat meg tanulni a kolleganomtol, aztan delutan kiderult hogy nincs aki masnap helyettesitse ot. Hetfon 10re mentem, kedden 8tol olaszom van, szerdan negyed nyolcra mentem es csutortokon is es utana meg korrepetaltam es ma is voolt olasz. En altalaban 7 korul vagy 9kor kelek. Kikeszitett hogy ez ezen a heten maskepp volt. Iszonyatosan elfaradtam lelkileg es fizikailag, ami miatt reggel olyan hisztisen ea duhosen keltem, hogy barkibe kepea lettem volna belekotni. Raadasul ma a lelkem se volt rendben.
Iszonyatosan kimerultnek ereztem magam egesz nap. Nem tudom hogy a tavaszi faradtsagnak mennyi koze van ehhez.

Sono brava, sono felice!

Van par olyan kihivas az eletemben, amivel nagyon sokat kuzdok. Az egyik ilyen a matek potvizsga, a nemet potvizsga, az egyetemi felveteli, a magyar nyelv 3 tantargy, a matematikai logika vizsga volt. Ha megnezitek ezek nagyjabol azonos agyteruletet hasznalo dolgok. A listabol kimaradt a nyelvvizsga, mert azzal tovabbra is kuzdok. Momentan is! DE veeeeegre megvan a szoooobeliiiii 72%ot ertem el!!! Tehat nem is az eppenhogy atment, hanem kokemenyen megvan!!! Hihetetlen boldog napom van emiatt. Elmeselhetetlenul boldog.

Igazán élni

Tulajdonképpen fogalmazást kéne írnom (levelet olaszul), de baromira nem jut eszembe semmi a témákkal kapcsolatban...

Viszont mindenképp le akartam írni, hogy milyen érdekes élményem volt ma. Miután Mil kisminkelt, ültem a Kálvinon és vártam a 47-es villamost. Tökéletes idő volt, szólt a fülembe valami zene, pöntyörögtem a telefonon, és akkor megcsapott az érzés, hogy IGEN ÉLEK! Hogy most minden jó és minden tökéletes, ott törökülésben a padon, hogy most minden nyugodt és akármi történhetne, és hogy így, pont így akarok ülni Rómában egy téren, a hátamon a hátizsákkal, és csak nézni az embereket, ahogy jönnek-mennek, és olyan nyugalom van és zen.
Genovában voltak ilyen pillanataim, amikor kirándultunk és beleszagoltam a tavaszi levegőbe, és átjárt az élet, az érzés, hogy élek, hogy dobog a szívem, hogy levegőt veszek, hogy az, aki ott áll a hegyen,az én vagyok, teljesen én, és most, és ott és a pillanatnak élve.
Nem tudom jobban megfogalmazni ezt az érzést, csak egyszerűen jó volt.

És nagyon  régóta először azt éreztem, hogy bármilyen fáradt is vagyok, most képes lennék csak gyalogolni és gyalogolni és sétálni és fotózni.

Aztán megjött a villamos és az ablakon kibámulva a Móricz előtt észrevettem Nyüfit, ahogy sétál valakivel, és gondoltam, hogy kikiabálok a villamos ablakon, hogy SZIANYÜFI! De aztán nem kiabáltam, mert túl gyorsan mentünk.

Uccisioni

Mindenki valamilyennek szuletik. Aztan ez a valamilyenseg szepen alakulgat a szuleink a csaladunk, kesobb az egyeb kozosegek altal. Ezt a valakit, aki vagyunk, szerethetjuk vagy gyulolhetjuk, de semlegesek nem lehetunk iranta. En azt hiszem alapjaraton mindig szerettem magam (kiveve amikor epp nem, de az mindig idoleges volt). Aztan egyszercsak jott egy nagy szerelem, aki nem szerette azt a valakit, aki akkor en voltam. Ez  annyira fajt nekem, hogy elhataroztam, hogy szepen meggyilkolom magamban azt a lanyt, es valaki mas leszek. Reszben sikerult is, reszben nem. Kellett nemi ido, hogy felfogjam ezt, es akkor azt mondtam, hogy soha tobbe nem csinalok ilyet. Azt hiszem ezek az ongyilkossagok mindig ilyesmibol fakadnak, hogy a masik, akit mi nagyon szeretunk, nem szereti azt akik vagyunk es azt gondoljuk, hogy ha olyanna valtozunk, ami szerinte az elfogadott, akkor majd szeretni fog. Esetemben a naiv, hiszekeny kislanynak kellett mennie, mert "kicsi"nek tartott a masik ember. Egyszer nagyon regen beleszerettem valakibe, aki figyelmes volt, kedves, humoros, akivel befejeztuk egymas mondatait, akirol ugy gondoltam akkor, hogy mi mindig is ossze fogunk tartozni, akarmi tortenjen is. O viszont nem szerette azt, akibe en beleszerettem,mert az sem szerette, akibe o szeretett bele. Ezert szepen lassan megolte magaban, es ha en felhoztam, hogy de hat te szeretsz a vilagban maszkalni, de hat te nem ilyen vagy, nem gyulolod az embereket, akkor azt valaszolta, az regen volt. Az az ember meghalt, most ilyen vagyok. Azt hiszem ez valahol borzaszto dolog. Talan, ha annak idejen nekem nem azt mondja Drizzt a deak teren, hogy kicsi vagy hozzam, akkor nem gyilkolom le azt a kislanyt (bar igy utolag jobban jartam) es talan ha annak idejen pillango nem koveti el amiket elkovetett es nem azokat mondja amiket, akkor Thereon sem olte volna meg magaban azt a Thereont aki szeretheto volt.  Talan csak en vagyok olyan hulye, hogy amikor szakitok, igyekszem a leheto legkevesebb fajdalmat okozni es a legkevesebb torest a masik ember lelkeben. Talan ezert is szakitok nehezen es ezert van az hogy nalam az vegleges. Akaratlanul is utalok masokat bantani es ha hulye voltam akkor bocsanatot kerek... es soha tobbe senki kedveert nem olom meg az embert akit szeretek magamban.

Lövöldözés

Ma vegre elmentem loni es baromi jo volt. Nem csak maga a lodozes, hanem az egesz. Beszelgettem emberekkel, akiket meg sose lattam es oldott es fesztelen volt a hangulat. Nagyon nagyon jo volt. Szerintem az elmult fel evben nem ereztem ennyire jol magam ismeretlenek kozott. Es a masik mai orom, hogy megvan a repjegy Romaba!!!!!!! Juli6-14 kozott leszek kint es uristen nagyon boldog vagyok ettol. Remelem eletem egyik legszebb elmenye lesz.

Liza a rokatunder

Szombaton annyira borzasztoan egyedul es nyomoroltul ereztem magam, mint mar nagyon regen. Talan akkor voltam ennyire maganyos, amikor egyedul voltam itthon sokat es nem volt kihez szolni es mar elkezdtem a nenikkel beszelgetni a postan es minden jo szonak ugy orultem, mint majom a farkanak. Viszont mivel meg vagyok fazva, ezert nem mentem kirandulni vasarnap. Inkabb beirtam szombat este, hogy valaki valamerre holnap? Igy esett, hogy Kataval es mogyival megneztuk a Liza a rokatundert. Nem rossz film, sot jo film. Egy csomot nevettem rajta, ami jo es vannak benne olyan szovegek, ami kesobb siman idezette valhat. Tenyleg jo volt. Aztan beultunk a 4-6osba es az is jo volt. Anyueknal aludtam jatszottunk meg  beszelgettunk es a Bogival ronggya vertuk kanasztaban anyut meg a Szabit. Jo volt. Aztan sikerult ma olyasmit almodnom, ami nem kicsit vagta haza a hangulatomat es hazafele kb. 5 percenkent akartam sirni egyet. Nem jok az olyan almok amikrol mar almomban tudom, hogy nem igaz es soha nem is lesz az, de borzaszto jo lett volna ha igazza valik.  Szoval most megint kicsit nyomorekul erzem magam, de azert sokat javult mert beszeltem dodieval mogyival es kingaval meg gerivel es mikivel is es attol jobb lett. Mar csak a Balazzsal szeretnek beszelgetni egy igazan jot, de arra meg varnom kell.:(

Kérdés

Az a baj velem, hogy anyukám és apukám arra tanított, hogyha valami zavar, valami érdekel, akkor kérdezzek nyugodtan. Akkor is ha ciki, akkor is ha nem tudnak rá válaszolni.
Ezért van az, hogy én tényleg mindig, mindenkitől megkérdezem ha hallok valamit, ha érdekel valami, vagy ha zavar.
Most is történt egy ilyen. Történt valami, ami zavart, amit nem értettem, hogy  mégis hogyan, tehát megkérdeztem, hogy ez most mégis hogyan?
Akkora balhé és sértődések lettek belőle, már megint, mintha azt kérdeztem volna meg, hogy idén miért maradt el a karácsony?
Mindig elfelejtem, hogy nem szabad kérdezni. Mert mások nem szoktak, inkább megvárják, míg elmúlik és kussolnak.

Csak az én kicsi igazságérzetem ezt nem bírja. Ezért kérdezek újra és újra és mindig rájövök, hogy istenem... tényleg ennyire borzasztóan nehéz válaszolni? Vagy ennyire nem értenek meg emberek egy egyszerű kérdést?