A sztaki szerint ez azt jelenti, hogy hullámzik a szélben.
Mint a hangulatom. Ha valaki megkérdezi tőlem, hogy "hogy vagy?" akkor csak azt tudom rá válaszolni, hogy hullámzóan. Hol iszonyat jó kedvem van, és bármire képes lennék, hol pedig másra se vágyom csak bent ülni a szobámban a takaróm alatt. A szobám azt hiszem nagyon szépen tükrözi egyébként a hangulatom. Oltári nagy kupi van, széjjeldobálva a ruháim az "ottisjóleszbazdmeg" elven könyvek is hevernek itt-ott, szóval valami katasztrófa, de egyszerűen nincsen kedvem rendbe rakni. Meg minek. Én át tudok mászni a káoszomon, más meg úgyse jön ide. Hullámzik az is, hogy nevetni vagy sírni lenne-e kedvem. Hogy szeretném, hogy átöleljen valaki, vagy inkább senki se érjen hozzám. A leszarom a világot és a minden és mindenki érdekel és megérint. Utoljára azt hiszem kb. 16 évesen éreztem így magam.
Most éppen a rosszabbik kedvem van elől. Baromira készültem lelkiekben egy koncertre, amire el akartam menni, de nem tudtam, mert teljesen leszívott az elmúlt egy hét, főleg a tegnapi nap, és annyira fáradt vagyok és álmos és nyűgös, hogy inkább ki se mozdulok itthonról.
Nem, mondhatom, hogy jól vagyok, de azt se, hogy rosszul. Egyszerűen csak Szarul de büszkén?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése