DéEm

Tegnap is bementem egyedül a központig. Postán feladtam a számlákat, aztán bementem a DMbe hogy megnézzem,van-e az a szemhéjpúder, amit keresek (szerintem nem is létezik...Nagyon sötétsmragadtzöld és egy kicsit csillog. Lilából és kékből van ilyenem). Közben mellettem kamaszsrácok nézegették a parfümöket, majd odajött az egyik, hogy tudnék-e segíteni nekik parfümöt választani egy 15 éves lány számára. Megkérdeztem, hogy mit kell tudni a lányról, meg mennyi pénzük van rá.
Mire a srácok:
- Hát,.. Kedves, meg szép, meg szépen öltözködik, meg csinos is.

Persze ezt tökvörösen adták elő, nagyon cukik voltak. Sajnos nem tudtam nekik segíteni, csak annyit, hogy ne egymásra, hanem a papírcsíkokra fújják a parfümöt és akkor érzik is az illatát. Remélem a csaj örülni fog az ajándéknak.

Hazafele már nagyon elfáradtam, fájt a lábam a sok menéstől. Most már eléggé úgy érzem, hogy akadályoz a rögzítő. Az alvásban, a járásban, a mindenben, miközben nélküle még felemelni sem tudom a lábamat, mert még nem volt hajlítva.
Mondjuk a legjobban a fürdésben akadályoz, ezért a következő módszerrel zuhanyzom:

Betekerjük a celofánnal. 

Most le is ragasztottuk, hogy ne folyjon be a víz. 

De befolyt... 

Úgyhogy a rögzítő most szárad én meg élvezem, hogy szabadon van a lábam, akkor is, ha nem merem mozdítani.

Egyébként az élet szép, boldog vagyok és süt a nap és igyekszem minél többet megőrizni a jókedvemből, akkor is, amikor fáj, mert annyit rázza a busz, akkor is, amikor éjjel arra ébredek, hogy úgy fordultam, hogy alapjáraton ilyenkor hajlítanám, de most nem lehet és fáj, akkor is, amikor éjszaka, miután lekapcsoltam a gépet és már nem olvasok, nem tudok elaludni, mert már tervezgetem mi lesz akkor, amikor újra lesz lábam.:)