2015

Bár még van egy nap az évből, most van időm megírni az elmúlt egy évet, hogy így visszatekintve milyen volt.

Január:
Az év első napja azzal telt, hogy gyógyszertárat kerestem, és azon gondolkodtam, hogyha terhes vagyok, akkor mihez kezdjek magammal.
Aztán volt LEP, meg nem volt munkám se.
Aztán voltam életemben először bulizni úgy, hogy este tízkor indultunk.
Hónap végére pedig munkám is lett.

Február: Itt már azért eléggé éreztem, hogy bajok vannak. Nem írtam róla a blogba és nem nagyon meséltem másoknak, de tudtam. Februárban volt az ominózus flörtölős-ivós cps megbeszélés is, ami után hazáig üvöltöttem Thereonnal, és ő nem értette mi bajom van. Sokszor voltam fáradt és rosszkedvű is.

Március: 14-én reggel szakítottam Thereonnal. Borzasztóan sírtam, szerintem akkor, ott halálra rémítettem Mikit, amikor kimentem a konyhába bőgve. Hosszú út vezetett odáig, hogy eldöntsem, én ezt nem bírom tovább. Biztosan benne volt a február és az utána lévő CP-s fellépés, ahol baromi jól szórakoztak rajtam a többiek, mert szerintem nem illik inni ha az ember dolgozik.
Iszonyatosan egyedül voltam, és akkor derült ki, kik is a barátaim igazán, mert ők kerestek, átjöttek, elhívtak, rám írtak, nem hagytak magamra. Mogyi még aznap átjött a Jankával, amiért borzasztó hálás vagyok neki a mai napig. Mellesleg ekkor mondta meg a Balázs, hogy hazajönnek karácsonyra,  amivel olyannyira boldoggá tett egy kicsit, hogy szerintem nem is tudja.
Annyi sebet szereztem abban a kb. két évben, ameddig együtt voltunk, hogy tudtam, hogy egy ideig most tényleg csak bántani tudnék bárkit is, aki a közelembe jön.
Viszont nagyon élveztem azt, hogy szabad vagyok végre, és bárkire rámosolyoghatok, bárkivel beszélhetek, mert nincsen tétje.
Ebben a hónapban volt az is, hogy nem tudtam aludni rendesen. Minden reggel remegve és hányingerrel keltem és iszonyatosan szarul voltam. Csak a robotpilóta működött, és a munkahelyem rengeteget töltött rajtam. Áprilisban mondta is egy kolléganőm, hogy nem is látszott rajtam, hogy szakítottunk. Mondtam neki, hogy azért, mert a magánéletemet nem hozom be a munkahelyemre, ha nem muszáj.

Április: Még mindig szarul voltam, de azért már javult. De legalább elmentem lőni! Azóta is hiányzik.
Megcsináltam a szóbeli nyelvvizsgát, aminek annyira örültem, hogy sírva ugráltam bele mások nyakába a tanáriban. A hónap végére már-már megfogalmazódott az is, hogy szeretnék valakit, de nem volt személy, hogy kit, csak úgy valakit, akihez oda lehet bújni.

Május: Volt szervezői hétvége, ami jól sikerült. Ekkor fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy műtét lesz ebből a térd dologból, mert iszonyatosan fájt egy osztálykirándulás után.
Ekkor már randizgattam (volna) pasikkal, de valahogy mind béna volt hozzá, hogy elhívjon egy sörre vagy moziba. Ezen jól ki is akadtam Báthori Gergőnek, aki megkérdezte, hogy Boki bejönne-e mint pasi. Közöltem vele, hogy "hát hogy egy klasszikust idézzek, nem rúgnám ki az ágyamból, ha be akarna kéredzkedni." (Visszakerestem a beszélgetést facebookon, azóta is ezen nevetek). Aztán ráírtam Bokira május 21-én (igen, ezt is visszakerestem) pont egy maintanencees napon. És csak beszélgettünk és beszélgettünk és beszélgettünk és beszélgettünk egy csomót, aztán elhívott sörözni, ahol még mindig sokat beszélgettünk és beszélgettünk, és huszonkilencedikén reggel volt az első reggel, hogy nem úgy keltem fel, hogy minden szar és minden undorító a világban és dühös vagyok.

Június: Június elsején megjött a nyelvvizsga eredménye. Életem legszebb hétfője volt.
Volt fotózás Súval, kaptam tőle fényképezőgépet. Közben beszélgettünk tovább Bokival, meg találkozgattunk is, aztán 14-én megcsókolt, amitől én olyan boldog lettem, hogy simán le tudtam volna repülni szárnyakon a Gellért hegyről. Persze tisztában voltam vele, hogy nagggyon vigyáznom kéne a kis lelkemre, de valami azt súgta, hogy most nem kell félnem. Átvettem a diplomámat, és egész héten ünnepeltem a nyelvvizsgát is meg a diplomát is. Azt hiszem ez a június volt a legszebb, legboldogabb hónapok egyike az életemből.

Július: Na ez a hónap Rómáról szólt, úgy ahogy van. Meg ültem motoron, Meg voltam Rómában!:) Meg volt Gergőesküvő is!

Augusztus: MTT tábor. Nagyon az. Meg a születésnapom Narbnál, Meg lett műtét időpont, amitől  jól megijedtem, mert valósággá vált, hogy  meg kell műteni a térdemet.

Szeptember: Be lettem mutatva otthon, amitől azért kicsit tartottam, mert azért elég rég volt ilyesmi utoljára. A térdem egyre többet fájt. Megmondták mit várnak tőlünk, gyakornokoktól,

Október: Ez a hónap a műtétről szólt.

November: Újra mehettem dolgozni a hónap közepétől, de azért még fájt (most is fájogat de hát ez van). Meg a karácsonyra készülésről és arról, hogy a munkahelyemen, ha lehet ne kövessek el hibákat. A gyerekek úgy örültek nekem, hogy majdnem elbőgtem magam rajta. Meg volt mogyi30 szülinap is.:)

December: A karácsonyról szólt. Arról, hogy örömet tudjak okozni másoknak, hogy ajándékokat készítek és vadászok.


Tavaly leírtam az évösszegző végén, hogy mit várok 2015től.



"Tényleg eljutni Rómába. Akkor is, ha egyedül megyek és senki sem jön velem. Szeretném ha a nyaram nem álláskereséssel telne, ha végre meglenne a nyelvvizsga, ha rendeződnének az életemben a konfliktusok, szeretnék táborba is menni, de csak akkor, ha szervezek és tényleg szükség van rám. Szeretnék visszamenni lőni, és valami rendszert vinni az életembe, ami az idei évben nagyon hiányzott belőle. Sok magántanítványt.

Szeretném, ha jövő ilyenkor azt írhatnám le a blogomba, hogy ez egy kiegyensúlyozott, boldog év volt. "

Nos ez alapján:

Ez az év egy kiegyensúlyozott boldog év volt. Volt tábor, és Róma és az állásom is megmaradt és a nyelvvizsga is sikerült, és magántanítvány is akadt.



Mit várok 2016-tól?


Szeretnék nyaralni menni, talán vissza Olaszországba. Szeretném ha a lábam a lehető legjobban rendbe jönne. Szeretnék sok boldog élményt. Szeretnék segíteni a barátaimnak, hogy többet mosolyogjanak. Talán megtanulni vezetni és jobb csapatvezető lenni a táborban, mint tavaly. Nem szeretnék állást keresni a nyáron, de ha mégis szükséges lesz, akkor olyan iskolában tanítani, ahol jól tudom magam érezni és picit közelebb van időben, mint a mostani munkahelyem.






Szeretném, ha jövőre is leírhatnám az év végén, hogy ez egy jó év volt.