Anno ankalimon beszelt arrol, hogy a kozossegnek van egyfajat eletkora, gyerek,kamasz,felnott. Ezek ilyen pszichologiai eletkorok,nincs koze hozza a csoport tagjai eletkoranak. Sokkal tobbre sajnos nem emlekszem belole,de amikor errol szo volt, az mtt epp a gyerek es a kamasz kozott volt atmenetben.
Az utobbi idoben baromi sokat gondolkodom azon, hogy ilyesemi az emberi kapcsolatok szintjen is lehetseges. Marmint minden emberrel mas szintu,sot van amikor ez ossze-vissza valtozik.
A masik dolog,ami eszembe jutott az a vitakultura. Az elmult ket napban vitatkoztam nehany ismerosommel es azt hiszem sikerult kicsit osszezavarni oket,amikor valami mellett erveltem,amivel nem ertettem egyet. Pedig szvsz a jo vitapartner pont attol jo, hogy latja a te allaspontodban is az igazat. Ez olyan, mint amikor ugy zarunk le egy vitat, hogy "igazad van, de ettol meg nem ertek veled egyet!"
Sajnalom valahol, hogy tamadasnak es kotozkodesnek vettek, ahogy erveltem, es azt is hogy utana volt benne egy csoppnyi szemelyeskedes, amit nem is en csinaltam. Bar ez a szemelyeskedot minositi.
Aztan gondolkodtam meg a munkamon, a jovon, a barataimon es egy csomot agyalok a karacsonyon is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése