Lássuk csak...

Tegnap megkérdezte a főnököm, hogy akkor melyik napokon vállalnék ötödik órában felsős helyettesítést?
A keddet és a csütörtököt adtam meg, akkor fixen tudom vállalni. Aztán kiderült, hogy ez mind azért van, mert mi lógatjuk a lábunkat. Ekkor jött az ötlet, hogy megírom, mit is csinálunk mi.

Szóval kezdjük az elején. Én ugyanúgy diplomával rendelkezem, mint bármelyik másik tanár. Igaz még csak eggyel. Még. Az hogy napközizem, két okból van. Az egyik, hogy szeretem csinálni. A másik, hogy tisztában vagyok azzal, hogy még nem vagyok felkészülve egy osztály irányítására.
Egy átlagos nap a következőképpen néz ki:
Beérek 10 körül, előkészítem a délutánt, HA tudom, mert van szabad gép. Ha nincs akkor besegítek másnak, bemegyek egy órára vagy dekorációt készítünk, vagy adminisztrálok. Valami mindig van.
Dél körül átveszem a csoportom. Ha szép az idő, akkor lemegyünk az udvarra, ha esik vagy orkán erejű szél fúj, kézműveskedünk, zenét hallgatunk, benti játékot játszunk, társasozunk, beszélgetünk, mesét olvasok. Utána fél kettő körül ebéd és mire megették, már csak egy kevés idő marad szabadon a délutáni tanuló idő elött. Fél háromkor egy gyors fordított barchoba vagy ország város, amivel ráhangolódunk a tanulásra, és utána fél négyig tanulás. Utána én már nem szekírozom őket, baromi fáradtak. Uzsonna, szabad játék, hazamenetel.

Ez egy átlagos nap.

Mert vannak a nem átlagos napok. Amikor már másfél hete nem tudtatok kimenni, amikor valami történik, és meg kell beszélni, amikor sok a házi és nem megy és tartani kell egy kb.második tanórát belőle, hogy értsék, amikor megyünk valahova, amikor iskolai program van, táncház, focibajnokság, farsang, műveltségi vetélkedő, sportdélután, vagy csak simán negyven fok, vagy délelőtt történt valami, amitől minden gyerek zizi, vagy amikor betegek lesznek, megsérülnek és hiába hìvom a szülőt, nem jön, nem érem el, csak órákkal később ér ide (és ez a jobbik helyzet, a rosszabb, amikor mentőt kell hívni). Átlagos délutánból kevés van.
Eltervezhetem én, hogy na akkor ma megépítjük a világ nyolcadik csodáját, ha aznap a csoportom erre nem alkalmas. Akkor ott, helyben kell mást kitalálni, más játékot, más programot.
Például ha egy hét után végre ki tudunk menni, akkor én biztosan nem fogok velük semmi mást csinálni, hiába volt tervben.

Nekünk, napközis nevelőknek az a feladatunk, hogy a ránk bízott gyerekcsoportnak megadjuk a lehetőséget arra, hogy ùgy viselkedhessenek, ahogy az egy gyerekhez illik. Játszhasson, szaladhasson, kiabálhasson, kérdezzen, meséljen, felszabaduljon a délelőtt rárakódott terhek alól.

De természetesen, mi csak gyerekmegőrzünk és lógatjuk a lábunkat.