2016. november 22., kedd

Aurora

Még sötét volt. Az óra sem csörrent még meg,amikor nagyon-nagyon halkan kimásztam az ágyból. Felpakoltam az előző este kikészített ruhámat a székről, és kisurrantam,mint egy hobbit, a szobából. A fürdőszobában erős volt a hirtelen fény. Felöltöztem, emberré varázsoltam magam, és visszasurrantam a szobába.
Adtam neki egy puszit az arcára,most fel sem ébredt rá, kilopakodtam, felvettem a kabatom, csizmam es elindultam dolgozni.
Mire a Moszkvara erek mar vilagos lesz.

Szeretem az ilyen reggeleket,amikor labujjhegyen jarva keszulodom es Boki alszik es pihen vegre es nyugalom es csend van, es alszik meg minden. Ha kepes lennek kicsit korabban kelni,akkor ilyenkor megfoznem a teamat, reggeliznek, es ugy indulnek el dolgozni.
Ha egyszer porontyaink lesznek, szeretnem ha reggel meleg kakaoval kelthetnem oket, ha nem lenne minden reggelunk kapkodos-rohanos,mert en elaludtam, ha a reggelek csendje es nyugija megmaradna nekem.

Sosem hittem volna,hogy szeretni fogom a reggeleket, ugy,ahogy az ejszakakat is szeretem, foleg a nyari ejszakakat,amikor szaguldok haza a bringaval es ures a  varos.

Nincsenek megjegyzések: