Egy kezemen?

Tegnap félálomban befelê a munkahelyemre, azon gondolkodtam,hogy kiket hívnék meg biztosan az esküvőmre. A családon kívül.
Két név az elsők között szerepel(surprise mogyi es dodie) aztan eszembe jutott Miki, a Balazs es a "mindenképpakarom,hogy ott legyenek" ezzel meg is volt. Aztán szépen lassan jöttek a többiek, Narb, Mirrand, Tünde, Ickéék, (Sú,de őt úgyis felkérném fotózni), Zsu/Qka Ryanáék és akkor itt megint megálltam. Ja meg persze a BáthoryGergőék,de őt Boki vendégseregéhez soroltam.
Mert persze vannak ismerőseim,akiket kedvelek,vagy valamiért fontosak a számomra, de fontosak-e annyira,hogy életem egyik legfontosabb napján ott legyenek? Mert persze tökjól eldumcsizom egy csomó emberrel, meg beszélgetünk a táborban, de ezen kívül nem keressük egymást,nem hívjuk fel a másikat,hogy "oszt'amúgy hogy vagy?"  Naná,hogy folyamatosan bukkannak fel újabb és újabb nevek a fejemben, de akkor átgondolom, hogy leültem- e beszélgetni ezzel az emberrel az utóbbi fél évben.
És én senkit sem hívnék meg azért,mert illik. Sőt olyan galád dologra is képes lennék, hogyha valakinek a párjával nem jövünk ki,akkor megkérném, hogy ne hozza. Mert azt gondolom, ő se érezné jól magát.
A másik,ami ehhez kapcsolódik és eszembe jutott, hogy lehet, hogy még azt is meg merném magamnak engedni, hogy azt mondjam, olyan kisgyereket,aki például átszaladna egy tábori csapatelőadás közben a színpadon, ne hozzanak el,mert ez a nap nem róla szól, hanem rólunk. Ez felnőtt buli. Ismerem magam, tuti arra figyelnék,mit csinál az adott gyerek,mikor ránt magára valamit, vagy valami hasonló.  Meg azt gondolom, a szülei sem tudnának úgy szórakozni,ahogy a gyerek nélkül.

Meg az is eszembe jutott, hogy úgy megnéznék egyszer egy esküvőt,amin nincs alkohol. Vagy legalábbis kevés.
És svédasztal lenne, csupa gm kajával.:)

Ha egyszer férjhez megyek,szeretném,ha mindenki együtt tudna örülni velünk.