Ma túrázni voltunk Budapesten belül,hogy betörjük a bakancsokat. Hazafele Boki ment tovább sörözni,én meg már nagyon rákészültem a csirkepaprikásra.
Már főtt a pörkölt,épp mosogatok, megy a GilmoreGirls,amikor csörög a telefon.
Attila az,hogy hol a Boki. Mondom neki, hogy hát nem veletek? Mi vagy egy órája,de talán másfél is van elváltunk egymástól az ötös buszon.
Hát nem,nem ért oda és a telefont nem veszi fel.
De hívnak ha odaért.
Kb.minden végigfutott az agyamon. Hogy a busz karambolozott,hogy leutottek, kiraboltak,rosszul lett és összeesett, hogy bajban van és én nem tudom hol... Közben valamiért gépiesen mosogattam tovább,mert kell a lábos,fel kell tenni a vizet,hogy legyen tészta.
Kb.5, perc telt el,amikor csörrent a zárban a kulcs. Ennyire akkor örültem utoljára neki,hogy csörren a kulcs, amikor valami buliból jött haza nagyon későn.
Kiesett a zsebéből a telefon és eltörött.
De én annyira megnyugodtam,hogy itt van,neki semmi baja...
Most persze telefont kell szerezni, illetve a telefonján levő képeket-videókat valahogy kinyerni belőle. De ez legyen a legnagyobb bajunk. Komolyan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése