A lelet

Szóval egy nagyon jófej gastroenterológus elküldött hasi MRre,mert semmilyen gastro vagy belgyógy oka nem volt annak,hogy fáj a hasam.
A nagy zaj ellenére elaludtam a vizsgálat közben.
Tegnap megjött az eredmény, amit elküldtem Ádámnak(szegény,mindig megtalálom ilyen hülyeségekkel)meg a Sőregrékának, hogy fordítsák már le nekem,mert nem értem. Sejtettem,mit tartalmaz,de nem értettem.
Réka volt a gyorsabb, ezúton is köszönöm!

Szóval a nagy helyzet az,hogy ez endometriózis. Megkérdeztem a dietetikusomat is ma,hogy ő mit lát,mondta,hogy igen, ez egyértelműen az,van-e orvosom? Mondtam neki,hogy van egy dokinéni,akit ajánlottak, szeptemberre van időpontom hozzá.
Nagyon fura ugyanis,de én ezzel az egésszel inkább nőhöz mennék. Biztos túl sok call the midwifet néztem.
(Ami egyébként egy nagyon cuki,megható sorozat,ajánlom!)

Szóval ez van. Lemegyek még a háziorvosomhoz is,ha nincs szabin, mert viszem neki a szívdobogós leleteket.

Próbálom helyrehozni magam.

Tegnap amúgy egész este bőgtem, megkérdeztem Bokit,hogy mi van,ha nem lehet természetes úton gyerekünk?
Hát akkor majd lesz lombik.
Jó és ha úgy se?
Akkor majd örökbefogadunk!

3.hét után

Ma jutottam el oda,hogy nagyon kiborultam. Konkrétan zokogtam Bokihoz bújva,hogy sok,sok nem bírom. Sok a negatív lökés,ami felém árad és nem tudok minden nap mindenben jót találni,pedig nagyon igyekszem.
Azt hiszem az utolsó csepp a pénteki törvénymegszavazás volt.
Épp nagy boldogan tartottam haza az új textilekkel,amikből a húgomnak fogok ezt-azt varrni,amikor olvastam a hírt. Annyira kiakadtam,hogy nem tudtam utána magammal mit kezdeni, és aludtam két órát.

Emellett ott van a nyomoronc diéta,amit nem tudok rendesen tartani. Elfelejtem mérni az ételeket, elfelejtem hogy mi az,amit mérni kellene(a krumplit tudom,de mindig sütés után jut eszembe a mérés) a málnát vagy a dinnyét sem mértem le és a barackot sem.
Mert muszáj gyümölcsöket ennem,mert semmi energiám nincs. Ugyanolyan fáradt vagyok minden nap,mint eddig, ugyanúgy nem érzem,hogy lenne erőm. Ráadásul most még meg is jött és napokig csokit-csokival akartam enni és milli jegeskávét inni,mert az szokott segíteni, de most nem lehet,mert brutálcukros. Csináltam no carb csokis pudingot,hátha jobb, de azt is elfelejtettem mérni... Meg már benne volt a tálban.
Nagyon igyekszem figyelni,de tegnap is és ma is elfelejtettem írni, úgyhogy csak kb. idők vannak feljegyezve.

Viszont isteni finom húslevest főztem.

Unalmas kiskamasz

Megint rá kellett jönnöm,hogy tulajdonképpen nekem rém unalmas kamaszkorom volt,ha másokéhoz mérem.
Nem voltam részeg,nem szívtam se dohányt se füvet. A legnagyobb problémàm az iskola volt és a viszonzatlan szerelem. Nem jártam szórakozóhelyekre, és a koncerteket is józan állapotban élveztem(cserébe emlékszem rájuk).
Nem voltam az a nagyon lázadó, pontosabban lázadtam én,csak nem úgy.

Nem sajnálom,hogy így volt,mert nagyon boldog kis kamaszkor volt az enyém,mindennel együtt, csak mindig előjön belőlem, hogy én mennyire unalmas és szürke vagyok másokhoz képest. Most sincsenek balhéim, nem ugrálok a munkahelyek között, nem hagyok itt csapot-papot és lépek le a világ túlfelére hirtelen.
Egészen hétköznapi problémáim vannak, munka, család, barátok.

De azért vadvízi evezni elmennék.:)