Megint rá kellett jönnöm,hogy tulajdonképpen nekem rém unalmas kamaszkorom volt,ha másokéhoz mérem.
Nem voltam részeg,nem szívtam se dohányt se füvet. A legnagyobb problémàm az iskola volt és a viszonzatlan szerelem. Nem jártam szórakozóhelyekre, és a koncerteket is józan állapotban élveztem(cserébe emlékszem rájuk).
Nem voltam az a nagyon lázadó, pontosabban lázadtam én,csak nem úgy.
Nem sajnálom,hogy így volt,mert nagyon boldog kis kamaszkor volt az enyém,mindennel együtt, csak mindig előjön belőlem, hogy én mennyire unalmas és szürke vagyok másokhoz képest. Most sincsenek balhéim, nem ugrálok a munkahelyek között, nem hagyok itt csapot-papot és lépek le a világ túlfelére hirtelen.
Egészen hétköznapi problémáim vannak, munka, család, barátok.
De azért vadvízi evezni elmennék.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése