Dolgok, amiken lazán felhúzom magam

Csak ma három olyan dolog volt a facebookon (tudom ne facebookozzak) amin simán felhúztam magam.
Az egyik egy ismerősöm megosztása a rákkal és annak gyógyításával kapcsolatban. Hogy aki akar az meggyógyul, aki nem az nem, és különben is minden azon múlik  mit eszünk.
Hát meg egy túrót.
Kommentfolyamban már kifejtettem, mi a problémám a poszttal, tudom, hogy jót akar, csak ez nem ezen múlik. Iszonyúan tud zavarni, amikor valaki egy eü problémával kapcsolatban azzal jön, hogy de csak akarni kell és meggyógyulsz. Hát persze, mert az emberek szeretnének betegek lenni, meg belehalni a betegségbe. Jó, nyilván van aki lusta, meg van aki szarik bele, de azért a nagytöbbség, úgy gondolom, inkább meggyógyulna. Én speciel uttálok beteg lenni. NAGYON utálok.

A második, hogy most már nem csak a kórházi csoportban, hanem a kismamásban is feljött, hogy "de mennyit kell fizetni az orvosnak, szülésznőnek, csecsemősnek?" és akkor jönnek az ilyenek, hogy a rendelési díja tízszeresét. Hát az nálunk konkrétan több, mint a havi keresetem, és én azt gondolom, hogy mindenkinek a saját pénztárcájához mérten kell fizetni. Már, ha kell. Mert persze, ha felfogadok valakit, akit éjjel kettőkor is hívhatok, hogy jöjjön, annak az idejét fizetem meg. De olyan horribilis összegeket mesélnek emberek, hogy őszintén csodálkozom honnan van rá pénzük. Oké, nekünk is sanszosan fogadott orvos lesz, meg szülésznő, meg én ugye szeretném a dúlát is, de ha azt mondják, hogy bejöhet velem két ember amúgy is, akkor az utolsóról le tudok mondani. De ha nem lennénk abban a szerencsés helyzetben, hogy fizethetünk ezekért a dolgokért, akkor nem tenném annak a kárára, hogy akár a gyerek, akár mi nagyobb hiányt szenvedjünk bármiben is.

A harmadik, amin ma felhúztam magam, az a táplálkozás. Egy csajszi már másodszor oszt meg egy témában egy cikket, hogy jajdemilyenjó ha valaki cukormentesen étkezik. Már eleve a cikk címe hazudik, mert cukormentesen nem lehet étkezni. Hozzáadott cukor mentesen igen. És persze tökjó, ha valaki odafigyel erre, de a legutóbbi cikkben, anyuka leírja, hogy ja, őő megeszik egy sütit, de a gyerekeknek nem lehet, és azzal takarózik, hogy mert gyerekként rászoktatták. Jéjzus, mindannyian kaptunk csokit-cukrot gyerekként, de ha nem akarok olyat enni, amiben van, akkor nem eszem. Borzasztóan nehéz, de megoldom.


Egyébként is feszültebb vagyok mostanában, ami majd persze elmúlik, csak a frontok meg a hülyék kicsit kikészítenek.:))