Másállapot a szülészeten

Mamitornán is beszélgettünk a témáról, egy csomót gondolkodom rajta. Tegnap volt egy tüntetés,hogy emberként kezeljék a nőket a szülészeten,ne történjenek felesleges beavatkozások, beszólások stb. 

Nem azt mondom,hogy nincsenek ilyenek,mert tudom,hogy vannak, én nagyon szerencsés vagyok, hogy a kislányom úgy jött a világra ahogy szerettem volna(vagy nagyjából úgy). 

Tudom,hogy kiváltságosok vagyunk. De ennek az az oka,hogy én mindennek utána néztem (vagyis majdnem mindennek) megpróbáltam a legjobb lehetőségeket megtalálni, és igen, nekünk volt pénzünk magánba menni terhesgondozásra.  Az lenne a normális,ha nem kellene fizetni az emberségért. 

Viszont én egy kicsit tartok attól,hogy ez is át fog fordulni abba,ami például Amerikaban van, hogy nem mernek megtenni ezt vagy azt az orvosok, mert félnek a pertől. 

Lehet,hogy az én felfogásommal van a probléma, de inkább egy császár,mint egy sérült vagy halott baba, inkább egy metszés, mint egy seggig szakadás, inkább a vákum,minthogy baja legyen a gyerekemnek és még sorolhatnám. 

Talán ott kellene kezdeni, hogy minden várandós vagy akár már gyereket tervező szülőpárhoz eljusson minden információ, mik a jogaik, mi mire jó stb. 

Aztán ott folytatni, hogy azoknak az orvosoknak, nővéreknek, szülésznőknek egy kommunikációs tréning, hogy mit hogyan mondjanak. Mert tökmáshog, hangzik az hogy "anyuka ne kiabáljon mert nem fáj az annyira!" Mint az hogy "el.fog fogyni az ereje!"  

Eleve ha a magyar eü nem kiskorúsítana, már egyszerűbb lenne. 

És ami a legfontosabb, minden nő dönthessen arról,hol, hogyan, kivel/kikkel szeretné világra hozni a gyerekét. Ha otthon, akkor otthon, ha császárral akkor császárral. 

Elendil

14 hónapos a lányom. Gyönyörű,okos,és azon gondolkodom,hogy itt Magyarországon milyen élete lesz,ha ő rádöbben, akár kamaszként,akár felnőttként,hogy a lányokat szereti. Vagy hogy ő inkább egy gyönyörű és okos férfi, csak női testben? 

Vagy ha nem akar majd gyereket. 

Vagy ha egyetemre akar járni.

Nehéz lehet most

 Nehéz lehet most kereszténynek, katolikusnak lenni. 
Napok óta ezen filózom, főleg, amióta olvastam egy cikkben, hogy van, aki a magyarságát is titkolja, mert szégyen, ami ebben az országban megy. 
Nem lennék most keresztény, akinek állandóan magyarázkodni kell, hogy attól még, hogy keresztény NEM OLYAN, mint azok, akik a kereszténység áclája alatt lopnak, csalnak, ártanak másoknak.

Szerintem a keresztény ember olyan, mint Pál Feri. Elfogadó, magában kételkedő, de JÓ ember. 
Nem lop, nem csal, nem árt másoknak, pláne nem röhög azon, hogy árt másoknak. Nem használja a saját céljaira a kereszténységet, hanem segít ahol tud, és ha nem is fogadja el a másik ember életvitelét, akkor sem döngöli a földbe. 

Nem vagyok PC

 Elnézem mostanábana mindenféle könyv adaptációkat és azon kattogok, hogy értem én, hogy a művészi szabadság, de amikor egy történelmi személy kap más bőrszínt vagy nemi identitást, esetleg szexuális irányultságot a PC nevében, úgy hogy az eredeti sztoriban ilyenről szó sincs, akkor azért valahol ez végtelenül tud zavarni. 

Nagyon sokan akadtak ki, szerintem joggal, a Bridgerton sorozatra, ahol az angol királynő fekete lett. Mert az angol királynőről van szó, és hát ő sosem volt fekete. Sőt, azt hiszem az angol királyi családba most először került színes bőrű Henry feleségeként.  
De ugyanez  volt anno a Szépség és a Szörnyeteggel, mondjuk ott csak hájp ment akkörül, hogy Gaston szolgája meleg. 

Közben azon filóztam, hogy mennyire érdekes, hogy a Kenneth Branagh féle Sok hűhó semmiértben, egyáltalán nem zavaró Denzel Washintgon jelenléte, még akkor sem, ha Keanu Reeves testvére a sztori szerint. Mert egyszerűen annyira természetesen és jól adja, hogy tényleg nem fontos. 

Viszont azt érzem, hogy mostanában csak azért, hogy változik egy karakter rassza vagy neme, mert KELL, ahogy régen a kötelező néger is kellett meg a kötelező ázsiai. 

Ebből a legjobb most ez itt, ami ugyan csak egy fikció, de könyörgöm....

https://www.mafab.hu/article/ok-alakitanak-a-gyuruk-ura-foszerepeit-ha-2021-ben-forgatnak-19?fbclid=IwAR1GGXIV9eqF6OAofXEfF2GktL93MSWywR_WMIk3g8bKGbql7xRe42OTVao

Vagy csak én szeretem, hogyha egy történelmi személy, vagy regényszereplő leírásában benne van, hogy nő, férfi, fehér, fekete, rózsaszín, átlátszó, akkor a vásznon is ez köszön vissza? 

Családi életre nevelés

Szóval, elolvastam a tanmenetet, az első-negyedik osztályosat. Csak azt fogom most kiemelni, amivel szerintem probléma van, és azt is elmondom, hogy szerintem mi a probléma vele. Az elmúlt 10 évben, amióta diplomát szereztem, kb. 2-300 6-12 éves kor közötti gyerekkel volt dolgom plusz azok a felsősök és gimisek, akiket korrepetáltam. A vélemény, amit itt megfogalmazok, az ÁTLAGOS gyerekre vonatkozik, hiszen a tanmenetek is átlagos gyerekekre vonatkoznak. A kerettanterv itt érhető el teljes egészében: https://kerettanterv.oh.gov.hu/07_melleklet_miniszter/k1_07_egyeb/index_csen.html

Előljáróban azért megjegyezném, hogy a jelenlegi alaptörvény szerint a család apa -férfi, anya - nő (házasok) és a gyerekeik jelentik.

Tehát kezdjük is.

A bevezető rész az összes korosztályról szól. Ami nem baj, csak én direkt az 1-4.évfolyamosat nyitottam meg, ahol nem értem, ez mit keres:

"Képes ellenőrizni érzelmi és szexuális késztetéseit" ugyanis egy 6-10 évesnek ilyen nem igazán van.:)

Már a bevezetőben feljön, hogy hátrányos helyzetűnek sorolja az időseket, romákat. Ezzel csak az az apró probléma van, hogy valaki nem azért hátrányos helyzetű, mert roma vagy idős, hanem mert a társadalom úgy kezeli, hogy az legyen. Továbbá, ha egy 6-10 éves gyereknek azt mondjuk, hogy az idősek hátrányos helyzetűek, neki pedig még élnek a nagyszülei, akkor elég nagy katyvaszt lehet okozni a kölykök fejében. Míg ha azt mondjuk, hogy segítségre szorulHATnak, mert már idősek és nem olyan erősek, mint fiatalon, tehát pl.: vinni kell nekik a bevásárló szatyrot, az megint másképp hangzik.


"Világos, személyiségébe beépített értékrendszere van, szilárd viszonyítási pontok vannak életében, amelyek alapján választ kap a legalapvetőbb emberi kérdéseire" - ez szintén egy érdekes pont, szerintem sokan még huszonévesen sem tartanak itt, nemhogy gyerekként.

"A saját boldogságát a mások boldogulásáért történő önzetlen elköteleződésben találja meg." - Aham. Értem, hogy azt akarja ez jelenti, hogy nem egy önző dög, de az elköteleződést kicsit erősnek érzem...

"Segíteni kívánja a diákokat kisiskolás kortól kezdve a genetikai nemnek megfelelő nemi identitás megerősödésében, a nemek közötti alapvető különbségek megismerésében (nemi jelleg, agyműködés, kommunikáció stb.) és a férfi/apa – női/anya szerepekkel kapcsolatos káros sztereotípiák lebontásában..." - Tehát, a társadalmilag elvárt nemi sztereotíp viselkedés megerősítése. A nemi jellegek valóban különböznek, bár ezt egy óvodás is tudja. Viszont az agyműködés nem feltétlenül nemhez kötött! Itt most például arra gondolok, hogy vannak olyan férfiak, akiknek baromi jól megy az, hogy egyszerre több dologra is figyeljenek, és vannak nők, akiknek meg nem. Általában ugye a nőkre tartják jellemzőnek, hogy egyszerre akár 5-6 feladatot is el tudnak végzeni. Ez nem csak a férfiakat, de a nőket is sérti. Egy kislány ugyanolyan rohadtjó lehet matekból, mint egy kisfiú magyarból. Nem attól függ, hogy mi van a lábuk között! A kommunikáció is attól függ, hogy mit tanult otthon a gyerek, nem attól, hogy milyen biológiai neme van. Kíváncsi lennék mi lehet a stb.
Érdekelne, hogy vajon mit gondolnak káros sztereotípiának a női-férfi és a szülői szerepeknél. Mert én személy szerint azt gondolom, hogy az sem káros, ha apa a kenyérkereső és anya van otthon a gyerekekkel, de fordítva sem probléma.

Ennek a bekezdésnek a második felét nagyon remélem, hogy csak felsőben, esetleg gimiben ahajtják alkalmazni, így nem is térek ki rá, ebben szerepel a termékenység tudat meg az ajándék gyermek.
Illetve ennyiben kitérnék mégis:

"Kellően felkészüljenek a harmonikus, boldog, elkötelezett párkapcsolaton (házasságon) alapuló érett, felelős, kiegyensúlyozott, egészséges szexualitásra." - Ergo házasság előtt akkor nincs szex, utána meg ugye a gyermekáldás a lényege...

A bevezető végén található egy ilyen:

"A tantárgy módszereiben legfőképp a nem formális tanulás eszközeit használja. Alsó tagozatosok esetében: rövid előadás, szemléltetés és játékos foglalkozás, a célok egyszerűbb formában történő megfogalmazása, direktebb állásfoglalás a pedagógus részéről."- Itt az a probléma a direktebb állásfoglalással van. Én NEM foglalhatok állást azzal kapcsolatban, hogy milyen család a jó család! (a bántalmazó, elhanyagoló család más kérdéskör, most ne vegyünk ide) ahogy vallási és politikai nézetekkel kapcsaoltban is semlegesnek KELL maradnom. Egy 6-10 éves gyerek értékrendszerét, elsősorban a családja határozza meg! Ha ott azt mondják, hogy az a normális, hogy anyu is apu is poliamor, akkor nekem ehhez semmi közöm, én nem mondhatom, hogy a szüleid kisfiam nem normálisak, akkor se ha ezt gondolom (nem gondolom). Ahogy nem mondhatom, hogy az egy igaz hit az, hogy valaki kitüsszentette a világot egy zsebkendőre.

Na és akkor kifejezetten az 1-4. évfolyammal kapcsolatos rész. Főleg kérdéseket emeltem ki, és altémaköröket.

Az alapvető viselkedési normákat otthonról, illetve a bölcsődéből és az óvodából hozza. - erre mondtam, hogy nem az iskola dolga nevelni, mi csak finomítunk.:)

1-2. évfolyam, tehát 6-7 évesek:
- Családi gazdálkodás, takarékoskodás. - erről, jó esetben fogalma sincs egy 6-8 évesnek. Esetleg annyit tudhat, hogy ők csórók, nem telik csokira minden nap, vagy hogy most épp autóra gyűjtenek. De ennyi. Remélem ennél többet ez a pont nem is vár el.

Szeretetnyelvek: Itt igazából csak remélem, hogy ezt nem nevezik nevén a gyerekek előtt..

"Hogyan viszonyuljak az idősekhez, a romákhoz, a fogyatékos személyekhez? "- Igazából az a baj, hogy ez a kérdés már megjelenhet egy 6-8 éves gyereknél. A válasz mondjuk baromi egyszerű rá, "fogadd el, mint egy bármilyen másik embert!" De tegyük fel, hogy az osztályban van roma gyerek, és képzeljük el ezt a kérdéskört vele kapcsolatban. Borzasztó rossz gyakorlatnak tartom kiemelni, hogy egy roma más mint a többiek (igen tudom, még mindig gyerekekről beszélünk!) Volt roma osztálytársam, és az utolsó dolog ami vele kapcsolatban eszembe jutott az ez volt. Ráadásul elég ha valakinek barnább a bőre, már megkapja, hogy cigány vagy! (vagy az utóbbi években migráncs). Szóval ezzel a ponttal ez a bajom, hogy már 6-8 éves kisgyerekeket is arra tanít, hogy a romák mások.

"Milyen az értékes ember? "- Van értéktelen is?

"A test és a lélek szó jelentésének helyes értelmezése." - Erre is kíváncsi lennék. Mi a lélek helyes értelmezése?

"A diákok segítése a genetikai nemnek megfelelő nemi identitás megerősödésében. "
Ez az a fejezet, ami elvileg full felesleges kellene, hogy legyen. Ugyanis azt minden iskolába kerülő gyerek tudja, hogy ő lánynak vagy fiúnak született. Az átlagos gyerek tudja hogyan kell a wct használni, kezet mosni (elvileg egy év ovi mindenkinek kötelező... ha otthon nem, akkor ott megtanulják...) tudnak öltözködni is. Nagyon cukin hozza, hogy fiús-lányos játékok. Erről eszembe jut az a kép, hogy a nemiszervével kell játszani vele? Igen? Akkor nem gyerek kezébe való.
Nemi identitást erősítő mesék. Namost, a mesék többségében a lányok ugye királylányok, és a megmentendő szerepében vannak, a férfiak meg megmentik őket, aztán boldogan élnek, míg meg nem halnak. Kivéve mondjuk Mulánt vagy Meridát. Ja de ők nem is a nemi sztereotípiák szerinti mesehősök.

A tanmenetben később jön az, hogy kik a fogyatékos emberek, mint az, hogy hogyan kell velük viselkedni... Ezt minimum megcserélném.

Az első két év végére írtak egy szép listát arról, hogy mik az elvárt eredmények, és szerepel ez a kettő:

"megtanulja a családi szerepekhez (anya, apa, gyermek) kapcsolódó feladatokat, és törekszik rá, hogy saját feladatait napi rendszerességgel elvégezze, és részt vegyen a házimunkában" - a második felével nincs is baj, de az elsővel igen. Milyen feladatok kapcsolódnak a családi szerepekhez? Apa leviszi a szemetet, anya főz?

"genetikai nemének megfelelő nemi identitása erősödik" - Ez továbbra is full felesleges ebben az életkorban. Itt csak azok kételkednek a biologiai nemükben, akiknek tényleg valami problémájuk van. Egy átlagos 6-8 évesnek továbbra is csak fiúk és lányok vannak és nem szorul megerősítésre az, hogy ő melyik.

3.-4. évfolyam, tehát 9-10 évesek.

- Családfa: Ma már nem rajzoltatunk családfát, mert baromi sok a mozaikcsaládos gyerek. Én még csináltattam a diákjaimmal, de azt hiszem talán Jocó bácsi világított rá arra egy posztban, hogy miért nem javasolt ilyet rajzoltatni.

- Miért előrébbvaló a közösségi érdek az egyéninél? - Itt rossz a kérdés. Mert nem minden esetben előrébbvaló...

- Alá-fölé rendeltségi viszony. - Oké, a suliban én a kölyök fölött állok, mert én vagyok a tanár (ja nem, én mindig a partneri viszonyra törekedtem a gyerekekkel is). De annyira jó lenne, ha nem azt tanítanánk a gyerekeknek, hogy a fölöttem állónak mindig igaza van, vagy azért mert ő a fönök,az lesz, amit ő akar. Kicsit ellentmondásos egy másik ponttal, ahol a kritikai gondolkodást és a saját magukért való kiállást erősítik.
Behozza a Marshmallow tesztet, ami egy nagyon cuki teszt, viszont nem feltétlenül azért eszi meg egy kisgyerek azt a pillecukrot, mert nem tud várni, hanem mert nem bízik abban, hogy valóban kap kettőt, ha vár. Viszont most ott van előtte a pillecukor, az most az övé.

"Termékenység mint ajándék, kincs, amire vigyázni kell". - Aha. Ezt egy negyedikesnek. Elárulom, hogy a 10 éves gyerekek többségének még az a természetes gondolata van, hogy nekik is lesznek majd gyerekeik. Nagyon kevés olyan 10 évessel találkoztam, aki nem akar gyereket (főleg fiúk voltak). Sajnos a világban egyre több a meddő pár, akik bár szeretnének gyereket, de nem lehet nekik. Namost, ha 10 évesen azt verjük a gyerekek fejébe, hogy ez egy ajándék, akkor később, ha nem jön össze a gyerek, akkor simán hihetik azt, hogy "hát nem vigyáztak rá eléggé" pedig ezer és egy oka lehet annak, hogy miért nem.

"Milyen az igazi nő/férfi? -" Milyen? Mármint nyilván, erről is beszélgeni kell, de milyen? Magas? Szőke? Kékszemű? Nagy csöcsű? Okos? Intelligens? Vicces? Mi erre a "jó" válasz?

A kimenetben:


"Igyekszik a családban az egészséges sztereotípiák szerint viselkedni"... - hogy mi? Mármint mi egy egészséges sztereotíp viselkedése egy tíz éves gyereknek a családjában? Főleg, hogy egy korábbi pontban épp arra térnek ki, hogy miért nem jók a sztereotípiák...

Mint írtam az elején, én most kifejezetten az alsós részre mentem rá, kifejezetten a számomra problémás részeket emeltem ki. Alapjáraton egyáltalán nem baj, hogy az altémakörök bekerültek annak idején a tantervbe, mert tényleg nagyon sok van, amiről beszélgetni KELL. Egy része benne van a termtud. tantárgyban (nagy része), más része az ofő órákon jöhet elő. Mindenképp azt gondolom, hogy ezeket a kérdéseket csak olyan személyekkel tudják a gyerekek megbeszélni, akiben megbíznak. Csak azokat a kérdéseket érdemes megbeszélni, főleg a szexualitás témakörében, amire rákérdeznek, ha finoman utalunk rá, akkor vevők a témára. Rohadtul nem szabad befolyásolni őket, kivéve ha az egészségükről van szó, és nem az, hogy egy kisfiúnak egy másik kisfiú tetszik, az nem betegség...
Azt tapasztaltam, hogy nagyon érzékenyen kell ezekhez a témákhoz nyúlni, és TILOS olyan irányba vinni a gyerekeket, amik a családjuk nevelési elveivel szembemennek. Tehát nem határozhatom meg, hogy a jó család anya-apa-gyerekek, ha ő a nagyszüleivel él. Nem mondhatom, hogy az a normális, ha apa mosdik, anya főz, együttlenni jó, ha nincs apa. Nyilván, ha bántalmazást észlelek, akkor az ellen fel kell lépni, de nem egy tanóra kereteiben, hanem diszkréten. (sajnos ebben is van tapasztalatom...)

Kicsit olyan érzésem van az egész tantervvel kapcsolatban, tudva azt, hogy mik vannak most az egyéb tankönyvekben, és miket nyilatkoznak az állam vezetői a témában (a legújabb legjobb, hogy a gyerek jószág) hogy finoman, de arra halad, hogy a hagyományos családmodell az elfogadott, minden más valamilyen rossz dolog, és ez nem jó érzés. Ma már kevés gyerek él hagyományos családban, és nem azért, mert régen minden jobb volt, hanem mert most már el mernek válni az emberek.

Egyébként 60 kredites ingyenes képzéssel el lehet sajátítani a tantárgy oktatásához szükséges dolgokat. Eskü benevezek rá, mert kíváncsi vagyok, mit kellene átadni a mai ifjúságnak...

Szabad orvosválasztást!

Van most a balhé,hogy nem lehet szabadon orvost választani, annál szülj, aki épp bent van. Megy a pro-kontra, sokan vannak azon az állásponton,hogy hár mindegy, a gyerek így is úgyis kijön, másoknak meg döntő fontosságú az orvos személye. 

Én az utóbbiak mellett vagyok. Bár az elején nem akartunk orvost fogadni, de nem bántam meg,hogy sikerült a választott szakemberekkel szülni. 

Akik szerint full mindegy,hogy ki van bent a nővel ilyenkor, ki hozza meg esetleg a döntést,hogy milyen beavatakozás legyen, attól megkérdezném, hogy neki mindegy lenne ki a fogorvosa? Ki a házidoki? Ki műti az aranyerét? 

Mert tételezzük fel, sikerül megcsípnie az ország legjobb szakemberét, mondjuk térdműtétnél. Ettől a műtéttől függ,hogy fog-e tudni járni. De a műtét napján csak az műtheti,aki épp bent van, és valamiért nem a saját orvosa és nem tudnak halasztani se. Mit reagálna ilyenkor az ember? 

Vagy a fogorvos, nem akárkinek nyitjuk ki a szánkat, tudva hogy fájdalmat fog okozni. Kb.akkor éreztem magam annyira kiszolgáltatva, mint a szülésnél,mint amikor a térdem műtötték vagy a fogamat csinálták. Mind a két esetben fontos volt, hogy ne egy idegen dolgozzon velem/rajtam. Mert nem mindegy,hogy ilyenkor az emberrel hogy beszélnek, hogy mennyire figyelnek,hogy esetleg ismerik-e az előzményeket, hogy ne nevessék ki, ne basszák le! 

A szülés után a kórházban, jött vizitelni egy doki, nem tudom a nevét, ott feküdtünk a szobatársammal, ő császárosként, én hüvelyi szülés után, mindketten fájó testtel, én még aggódtam is, mert a lányom sárga lett, és meg mertem kérdezni, hogyha ma hazamehetünk, engem nem kellene-e megvizsgálni esetleg. A dokin látszott,hogy a háta közepére kíván, különben is, minek kérdezek, de azért kitakart, megnézett egy pillantás erejéig... Amikor a szobatársam kérdezni szeretett volna, belefojtották a szót, pedig csak annyit akart tudni, hogy kaphatnak-e egy kis segítséget a cuccok felhozásában, mert a férje a 2 éves lányukkal jön és a kicsi nem jöhet be a kórházba. 

Elképzeltem,hogyha ezzel az orvossal kellett volna szülni, biztos lebaszott volna,hogy nem fáj az annyira... 

A másik az,hogy a felfogadásért fizetünk. Nem. Azért fizetek,mert ha felfogadom, akármikor, a szabad idejében is írhatok neki, kereshetem, akár hajnal kettőkor is hívhatom,hogy beindult a buli. Az idejét fizetem meg. 

Annyit,amennyit én gondolok. 

Nem kell,nem kötelező élni ezzel a lehetőséggel, de legyen adott,hogyha úgy érzem, akkor annak a segítségével, kísérésevel hozom világra a gyerekem, akit én választok, ahogy annak nyissam ki a számat, annak a kése alá feküdjek, ahhoz menjek le ha influenzás vagyok. 

Vagy akkor mondjuk ki,hogy egyáltalán nincs lehetőség orvost választani, sehol,magánban sem.