Kotelesseg vagy lelkesedes

Par napja gondolkodom azon, hogy egy fonoknek mi a jobb, ha a beosztottjai csupan kotelessegbol de lelkesedes nelkul vegzik a munkat, amit rajuk osztott, vagy ha lelkesedesbol dolgoznak. En azt hiszem inkabb dolgozzon velem lelkes ember, akin latszik, hogy elvezi is, amit csinal, mint valaki aki kotelessegenek erzi, de nem lelkesedik erte. Azt hiszem a szakmam egyik legnagyobb rakfeneje is ez, hogy egy rosszul osszerakott tanitoi paros siman ki tudja olni a lelkesedest, amit utana nehez visszahozni,nem lehetetlen de nehez.
Hat meg akkor ha valaki ingyen, a sajat szabad idejebol dolgozik. Ha ott elveszik a lelkesedest es csak a kotelesseg tudat marad, akkor pont a dolog hajtoereje szunik meg letezni.

Mesélnék

Annyira szeretnék mesélni, de nem tudom miről. Csak úgy mondanám, hogy mi van velem, hogy nekem most jó, bár az elmúlt hét az eléggé nyögve-nyelős volt, de ettől még voltak JÓ pontok benne és hogy valahogy minden kicsit JÓ lett így a végére.
Jó volt, hogy találkoztam, beszéltem emberekkel, hogy Thereonnal tudtam lenni, hogy a Skyrimbe tett nekem magyarosítást, mert különben nem tudok vele játszani, pedig szeretnék, hogy egész jól csináltam ahhoz képest, hogy elsőre játszom vele egyedül, hogy sokat beszélgettünk és nevettünk, hogy sokat nevetünk a munkahelyemen, hogy van kávéfőző gépünk ott, hogy a Thor2 egy vicces film és azon is sokat nevettünk, hogy úgy néz ki mégis lesz decemberben szerepjáték party, hogy itthon lenni is jó, hogy van csokim, hogy az életet szépnek látom, hogy nem sírtam lassan egy hónapja, ami azért nálam egész szép teljesítmény, főleg ha figyelembe veszem az elmúlt majdnem egy évemet, amikor is igen sokat potyogtattam a könnyeimet, hogy nem vagyok beteg, csak náthás, de azt féllábon is kihordom (igazából már jól vagyok csak a fáradtsággal kell valami kezdeni), hogy egész ügyesen kezdek visszazökkenni a mindennapokba, de mégis megmarad egy kis szelete a káosznak, hogy emberek, ha rájuk írok, hogy helo-hogyvagy? nem küldenek el a búsba.

Jó nekem most, nem tudom megmondani miért, de jó. Lehetne okom panaszra is, de minek, amikor naponta kapok kis szeretet csomagokat a gyerekektől, amikor látom, hogy van miért dolgoznom, amikor a barátaim többségének is tudok segíteni, ha mással nem, csak meghallgatni, és mesélnek nekem, mert amikor én voltam rossz hangulatban, ők hallgattak meg engem, és most amikor nekik van szükségük egy vállra, felajánlhatom az enyémet, mert én most jól vagyok.

Pozsony

Az ugy volt, hogy tantestuletileg volt lehetoseg menni Pozsonyba es en rogton feliratkoztam, hogy megyek/megyunk! A heten dolt el, hogy Thereon is johet es en ettol nagyon boldog kis buborekka valtam, egesz heten erre keszultem. Szombaton hajnali otkor, az ora elott eberedtem, keltettem Thereont utana csinaltam reggelit. Elindultunk es vartuk a kolleganomet, aki kocsival jott es kesett es en total panikban voltam, hogy hol van. De odaert es a buszt is elertuk. Mindenki nagyon kedves volt, bemutatkoztak Thereonnak(meg en is bemutattam ot) es beszelgettunk es nevetgeltunk. Odafele esemenytelen volt az ut. Pozsonyban, amint leszalltunk a buszrol szakadni kezdett az eso es el sem allt vegig, igy en a nap felet bokaig vizes csizmaban nyomtam le. Volt idegenvezeto nenink, aki nagyon bunko volt es nem mosolygott es ereztem rajta h a fenebe kivan minket es ezt az egeszet, raadasul felkeszult se volt igazan. Miutan szabadda valtunk megneztuk ketten a varat aztan a koronazo templomot, amibe egy koncert miatt ingyen be lehetett menni(ja az idegenvezetovel lattunk valami hiperertekes gobelineket 3 euroert) es setaltunk az esoben a varosban. Fotozkodtunk szobrokkal is. Aztan mekis forrocsoki utan visszaszaltunk a buszra es melegedtunk. A kollegaim kozul nehanyan dalolni kezdtek elol, nana hogy odamasztam en is. Elmeny volt. Utana volt vacsi es az igazgato kulon mondta h en szedjek eloszor hogy tuti legyen mint ennem.Baromi jol esett hogy ennyire figyelt ram. Miutan este hazaertunk kb.rogton elaludtunk. Ami nagyon fura volt nekem Pozsonyban hogy meg a turistaknak mutogatnivalo helyeken sincs semmi kiirva idegen nyelven csak szlovakul es hogy mennyire utalnak minket magyarokat. Ha meghallottak hogy magyarul beszelunk rank se neztek, nem fogadtak a koszonesunket se. Nagyon jol ereztem azert magam. Most egy nathas taknyos boldog kis buborek vagyok.

Boldog kis buborék:)

Pénteken este átjött Thereon, és megnéztük a Mission Impossible 3-at. Azt kell mondanom, hogy elég ratyli rész lett, hiányzott belőle a megszokott humor és a mellékszereplők sem voltak eléggé hangsúlyosak, ellentétben az első és a második résszel. Aztán beszélgettünk a sötétben fekve, mindenféléről, és hamar el is aludtunk.
Szombaton elmentünk az idegenvezető csoporttal az Operába, és sok érdekes dolgot tudtam meg. Például hogy alig 3 kg. aranyat használtak fel a díszítéshez, hogy Sissinek saját páholya volt, hogy a királyi páholyt ma már csak és kizárólag a protokoll vendégeknek nyitják ki, nekik is csak különleges esetben, hogy több terme is van az Operának és igazi társasági élet folyt, hogy a legfelső szint a szegényeknek volt fenntartva, és külön bejárat van hozzá, hogy a mi Operaházunk ugyan kisebb, mint a bécsi, de sokkal szebb, és ezért Ferenc József meg is volt sértve, hogy, ha jól emlékszem Sissi saját szobájában még mindig az eredeti képek és drapéria vannak a falon, mert miután a királyné meghalt lezárták a szobát és senki se léphetett be, és a 4 évszak esszenciáját próbálta megfesteni egy festő, hogy a színpad kb. 48 méter mély de ezt csak ritkán lehet látni (én láttam!), hogy a zenekari árok mozgatható, hogy egy 16 tonnás vas függöny van a színpadon tűzvédelmi okokból, hogy van egy dohányzó folyosó (ma már nem erre használják) és régen ott bújtak el a szerelmesek, hogy Munkácsy kiállítás van az egyik teremben (és baromi büszke voltam magamra, hoyg felismertem a képeket!) és hogy aznap este épp a Madame Butterfly állt színpadra, és ezen én vagy 10 percig nevettem.
Jó volt, hogy ugyanazokat vettük észre fotótémának (nem lehetett fotózni), hogy kézen fogva nevetgélve mentünk, hogy mind a ketten figyeltünk arra, amit az idegenvezető mond, hogy mind a kettőnknek tetszett.
Aztán átmentünk a Bazilikába, amiről szintén sok érdekes dolgot mondott a néni, például, hogy azért Bazilika, mert ezt a rangot adományozta neki valamelyik pápa, (Bazilika minor, mert Bazilika majorok csak Rómában vannak, rögtön négy is), hogy ott van a Szent Jobb (egy összeaszott jobb kéz, amit István királynak tulajdonítanak) és hogy a nagyharang alapanyagát a németek dobták össze, mert az előző harangból ágyút öntöttek.
Utána sétáltunk a Duna partján, egészen a Fővám térig és vettünk húst a hentesnél, és a séta közben beszélgettünk, meg fotóztunk, meg nevettünk, és szép volt minden. Csak azért nem sétáltunk tovább, mert már elfáradt a lábunk, és éhesek is voltunk.
Itthon egy kicsit pihentünk, Thereon el is aludt, én meg főztem rizottót, és parmiganoval ettük és közben megnéztük a Mission Impossible utolsó részét, és megállapítottuk, hogy ez jobb, mint a kettes-hármas mert legalább nevetni lehet rajta, nomeg a mellékszereplők is jobbak, de Tom Cruisenak kb. az első 20 perc után halottnak kéne lennie, arról nem is beszélve, hogy hótziher, hogy a százharminc valahány emelet magasban, nem tudna így mászni a tükörsima üvegfalon. De azért jó volt.
Este átmentünk Thereonhoz és beszélgettünk és hülyeségeket álmodtunk mind a ketten, és meleg is volt, de jó volt.

Most minden jó volt, és minden szép volt és most én kicsi boldog buborék vagyok:)