Par napja gondolkodom azon, hogy egy fonoknek mi a jobb, ha a beosztottjai csupan kotelessegbol de lelkesedes nelkul vegzik a munkat, amit rajuk osztott, vagy ha lelkesedesbol dolgoznak. En azt hiszem inkabb dolgozzon velem lelkes ember, akin latszik, hogy elvezi is, amit csinal, mint valaki aki kotelessegenek erzi, de nem lelkesedik erte. Azt hiszem a szakmam egyik legnagyobb rakfeneje is ez, hogy egy rosszul osszerakott tanitoi paros siman ki tudja olni a lelkesedest, amit utana nehez visszahozni,nem lehetetlen de nehez.
Hat meg akkor ha valaki ingyen, a sajat szabad idejebol dolgozik. Ha ott elveszik a lelkesedest es csak a kotelesseg tudat marad, akkor pont a dolog hajtoereje szunik meg letezni.
2013. november 21., csütörtök
Kotelesseg vagy lelkesedes
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
6 megjegyzés:
Erről tudnék Neked én is mesélni. Volt idő, amikor a hobbimért kaptam a pénzt, és olyanok is boldogan fizettek érte, akiktől én sem kértem, és nekik sem kellett volna, csak úgy érezték, hogy olyan pluszt kapnak, amit honorálni szeretnének. Amit most csinálok, azt részben kötelességből, részben tiszteletből és becsületből teszem, de egyre kevésbé vagyok vele, tőle boldog. Főleg, hogy a tisztelet és becsület viszonzása nem egészen úgy működik, ahogyan kellene. Nem nem működik, hanem eltolódnak a hangsúlyok, eltér az értékrend. Ahogy az MTT-ben is lenni szokott, az időm csak nekem drága, mindenki más azt hiszi, hogy a kertemben nő, és a méhek is nekem hordják méz helyett. Pedig... Bármit is kell csinálnom a Nagyfaluban, az legalább 3 óra utazással jár, azaz egy tíz perces feladat 190 perc minimum. "Be kéne ugranod az irodába, mert a lányok nyitva felejtették az ablakot, és nem lehet őket elérni" jellegű feladatoknál (volt ilyen az évek során) ezt valahogy csak én értem meg, senki más...
Közben megzavartak, és elfelejtettem, mit akartam még írni Neked, de erre a lelkes kolléga vs. fásult társai problémakörre lett volna véleményem... :)
Légy jól, és légy minél tovább "kis buborék" :D
Én most pl versenyszellemből dolgozom és vagyok minden héten a statisztika élén, mert se az agyamat se semmilyen más igényemet nem elégíti ki a pénzbehajtói meló... ezért is próbálnék továbblépni, de nem engedik :(
az eü-t szerelemből csináltam, éhen is haltam majdnem a végén belőle...
jah és a későktól pl hülyét kapok, na az veszi el az időm nagy részét, meg a napi 3 óra utazás Dél-Pestről, Észak-Budára
Az azért döbbenetes, hogy a XXI. században is van olyan, hogy a városon belül napi 3+ órás utazással jár az ember dolgozni. :/ Volt idő, amikor Dél-Budáról jártam Újpestre, és amíg reggel háromnegyed óra volt az út, visszafelé nem ritkán két és fél - három óra is kellett... Szerencsére ez nem tartott sokáig.
most hogy felújítások vannak, 5 járgánnyal utazom haza... vállalati busz, villamospótló, villamos, metrópótló, busz, csak az átszállások egy csomó időbe telnek, és a hazabuszom ritkán jár, ha lekésem 20 perc a várakozás este 9kor
odafelé könnyebb, busz, metró, hév, busz (de azt is pontosan el kell érni, mert fél óránként megy délben
Hajdan egyik főnököm kedvenc szavajárása volt, hogy "egy nap 24 óra, aludni meg éjszaka kell". Valóban akkor kell, ha a nyolc óra munka, nyolc óra szórakozás (közművelődés, mondta Hofi), nyolc óra munkábajárás mellett az ember még akar csinálni valamit... De nagyon elkanyarodtunk Rabyn eredeti témájától, a lelkesedéstől és szükséges rosszból végzett munkától...
Mindenesetre együttérzésem, Elf...
Megjegyzés küldése