Jó volt, hogy találkoztam, beszéltem emberekkel, hogy Thereonnal tudtam lenni, hogy a Skyrimbe tett nekem magyarosítást, mert különben nem tudok vele játszani, pedig szeretnék, hogy egész jól csináltam ahhoz képest, hogy elsőre játszom vele egyedül, hogy sokat beszélgettünk és nevettünk, hogy sokat nevetünk a munkahelyemen, hogy van kávéfőző gépünk ott, hogy a Thor2 egy vicces film és azon is sokat nevettünk, hogy úgy néz ki mégis lesz decemberben szerepjáték party, hogy itthon lenni is jó, hogy van csokim, hogy az életet szépnek látom, hogy nem sírtam lassan egy hónapja, ami azért nálam egész szép teljesítmény, főleg ha figyelembe veszem az elmúlt majdnem egy évemet, amikor is igen sokat potyogtattam a könnyeimet, hogy nem vagyok beteg, csak náthás, de azt féllábon is kihordom (igazából már jól vagyok csak a fáradtsággal kell valami kezdeni), hogy egész ügyesen kezdek visszazökkenni a mindennapokba, de mégis megmarad egy kis szelete a káosznak, hogy emberek, ha rájuk írok, hogy helo-hogyvagy? nem küldenek el a búsba.
Jó nekem most, nem tudom megmondani miért, de jó. Lehetne okom panaszra is, de minek, amikor naponta kapok kis szeretet csomagokat a gyerekektől, amikor látom, hogy van miért dolgoznom, amikor a barátaim többségének is tudok segíteni, ha mással nem, csak meghallgatni, és mesélnek nekem, mert amikor én voltam rossz hangulatban, ők hallgattak meg engem, és most amikor nekik van szükségük egy vállra, felajánlhatom az enyémet, mert én most jól vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése