Amint belottem a netet, jelzett hogy kiknek van ma szuletesnapja. Elmosolyodtam, hogy elfelejtettem volna ha nem jelez. Mert mar nem fontos. Rohej hogy egyetlen ev alatt mennyi minden valtozik. Egy eve meg a soten dolgoztam es mar utaltam. Lazasan szerveztem Thereon szuletesnapi ajandekat, playitre keszultunk, nyelvvizsgara tanultam, es probaltam tulelni a mindennapokat. Gyurmazni kezdtem es magantanitani. Furcsa hogy esos es sotet hangulatu nekem az az idoszak, pedig tudom hogy sutott a nap akkor is. Tulajdonkeppen az egesz tavalyi oszi-teli idoszakbol csak keves napsutesre emlekszem. Furcsa ez. Furcsa hogy egyaltalan ilyesmin gondolkodom, es mar csak egy edes-szomoru mosoly ul ki az arcomra ha a mult evre gondolok. Mar nem faj. Vagy nem ugy . Mert persze vannak olyan mondatok, szavak, amik sebeket tudnak felszakitani, olyan hangsulyozasok, de ilyenbol van ami 18 eves korom ota elkiser. Kozben mar a mutettel almodok es az eletem jelenleg a mutet elott es a mutet utani idoszakbol all, utobbit homaly fedi es sotetseg es nagyon felek tole pont emiatt. Tudom hogy sokszor leszek magamra duhos es fogok sirni, amit egyebkent nem nagyon csinaltam junius eleje ota. Nagy proba lesz az az idoszak nekem, neki, mindenkinek, aki kozel all hozzam. Nem akarok elviselhetetlenne valni es nem akarok bantani masokat es szeretnek az mtt farsangon tancolni es tancolni es tavasztol bringazni es kirandulni menni vegre es futni es normalisan lepcsozni es koncerten ugralni... es nem akarok fasliban lenni es lassan mozogni. Arra raerek majd hatvan evesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése