Elgondolkodom...

Az utobbi napok esemenyei es az elmult par ev tapasztalatai azt mutatjak, hogy lehet, hogy nem vagyok en a jelenlegi pedagogus tarsadalomba valo.  Sok sertodos, presztizsfelto, feltekeny, frusztralt hisztis ember koze, akik nem azt nezik, hogy mit csinalsz jol es milyen a viszonyod a diakjaiddal es mit ertel el veluk, hanem azt, hogy hol kothetnek bele a munkadba vagy a szemelyedbe. A tanev eleje ota erzem h valamiert kipeceztek maguknak paran, pedig most tenyleg semmi rosszat nem tettem! Annyi a bunom, hogy egyforman kezelem a gyerekeket, fuggetlenul attol, hogy kollega kolyke vagy egy atlagos szuloe. Ugyanugy elveszem a telefonjukat, rajuk szolok, beirok nekik...mert szerintem minden gyerek egyenlo. Az is aki a putribol jon es az is aki a csillogo palotabol. Max az elobbinek tobb segitseg kell a tanulasban. Aztan persze ott van az is h nem am a szemembe mondanak.... neeem.. a hatam mogott, sot uzengetve... nehogymar meg tudjam magam vedeni. Es most nem tudom mit csinaljak. Szeretem a munkahelyem, szeretek ott dolgozni. A kollegaim tobbseget is kedvelem. Igyekszem erte tenyleg mindent megtenni, hogy ne legyen a munkamra vagy a viselkedesemre panasz. De mar megint elrontottam valamit. Es ettol szomoru vagyok.