Nem tudom mikor alakult ki bennem az igeny arra, hogy tudjak elore tervezni egy hetre legalabb.
A fonokeimmel is az az egyik fo problema, hogy nem mondanak meg dolgokat(meddig kell bent lenni az adott napon, mivel kell keszulni, megtartanak-e stb.) es ez rettentoen idegolo tud lenni.
Azt hiszem az emberek felnek a Nem szotol es inkabb huzzak a kimondasat a vegsokig.
Pedig a bizonytalan az sokkal szarabb.
De ha tudom elore, hogy aznap delig dolgozom, vagy hogy uj allast kell keresnem, akkor ugy keszulok. Azzal mar lehet mit kezdeni.
De ugyanez van az egyeb emberi kapcsolataimmal, programjaimmal is. Inkabb mondja azt valaki, hogy nem er ra, de ne huzza ezt kimondani, mert az szarabb. Inkabb tudjam elore, hogy az aznapi program megis ugrik, mint amikor mar elkeztdem keszulodni.
Mert akkor duhos leszek, es utana meg haragszom es az nekem is szar meg a masiknak is szar.
Persze baromi szaril tud esni egy lemondott program, de inkabb tudjam.
Meg a szervezessel is ez van. Akarmit szervezek az mttben, szeretem elore megtervezni a dolgokat hozza, mar, ami tervezheto, es ugy dolgozni.
Es persze nem arrol van szo, hogy nem johet valami kozbe, mert dehogynem. Nekem is szokott, de az megint mas kerdes.
Es rajottem, hogy azert nem erzem a hurra nyar van erzest, mert iden az mtt taboron kivul semmivel sem tervezek (oke meg harom het melo is van).
Peldaul tokjo lenne menni bringaval egy Velencei to kort is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése