30

Az emberek ilyenkor számot szoktak vetni, hogy mit értek el az életükben harminc éves korukra.
Furcsa ám így leírni, hogy én harminc vagyok. Nem érzem magam többnek húsznál, de azt hiszem ez nem is akkora baj.
Azt hiszem, majdnem mindent elértem, amit erre az életkorra el akartam érni.
Van diplomám, nyelvvizsgám, van hol laknom, van, aki szeret és akit szerethetek, olyan helyen fogok dolgozni, ahol mindig is akartam, az egészségem nagyjából rendben van, élnek még a szüleim, sőt egy nagymamám is, megvan mind a két testvérem és van sok-sok barátom, és vannak nagyon közeli barátaim is. Megtanultam főzni, ellátni magamat, ha ledobnak valahol, én hazatalálok és életben maradok, ha összetörnek felállok és újrakezdem, csak akkor adom fel, ha már tényleg mindent megtettem a cél érdekében és mégsem sikerült.
Sikerült jó szakmát választanom, amit szeretek is.
1-2 dologtól eltekintve, semmit sem bánok az életemből, amit megtettem, amiket bánok azok is olyanok, amiket nem, vagy nem időben tettem meg.
Boldognak és elégedettnek érzem magam.
Nem félek attól, hogy egyszer öreg és ronda leszek, és attól sem, hogy valami baj ér, mert tudom, hogy nem vagyok egyedül és mindig lesz mellettem valaki, aki segít felállni, ha elesem.

Szeretek élni és szeretek 30 éves lenni és azt gondolom, hogy ez a 30 év csupa olyan dolgot adott nekem, ami a következő 30-ra is hasznos lesz, olyan tudást, olyan tapasztalatokat, amiket életem végéig használni tudok, olyan barátokat, akikkel majd együtt kártyázunk az öregek otthonában a kertben a virágok között és nevetne emlegetjük fel a táborokat, a nyarakat, a nehézségeket és a vicces sztorikat is, miközben a fogsorunkat keresgéljük a pohárban, aztán rájövünk, hogy de hát a szánkban van.

És tudom, hogy lesz majd 2-3 szép gyerekem, akik okosak lesznek, mint az apjuk és olyan mandula vágású lesz a szemük is, de kék, mint az enyém, és aranyszőke hajuk lesz, de göndör, mint a nagyapjuknak és a dédanyjuknak. És lesz majd sok kis unokám és dédunokám is, és majd, amikor eljön értem a fekete köpenyes halál, és vissza kell néznem az életemre, azt mondhatom majd, hogy az összes évem jó év volt, és mindennek úgy kellett lennie, ahogy lett.


És most eszem csokit!:)