2016. szeptember 11., vasárnap

Tisza

Nyár búcsúztatni voltunk lent Tiszasason.
Sas igazaból nem egy hely, egy fogalom. Amikor lemegyünk Sasra, akkor kicsit megáll az élet.
Pénteken alkonyatkor indultunk és nagyon hideg volt a motoron. Nem gondolta egyikünk sem, hogy ennyire hideg lesz. Amikor leértünk, volt vacsi meg iszogatas. Boki bizgerálta a fejemet, én meg csak hallgattam őket, többieket, aztán aludni mentem a nagy piros palotasátorba.
Másnap lementünk a Tiszára fürdeni. Hideg volt a víz, de jól esett. Jó volt nevetni a többiekkel és nézni, ahogy a fiúk bohóckodnak.
Mire hazaértünk, kész volt a halászlé, és elkezdtük sütni a húst is. Nagyokat nevettünk, és olyan...béke volt.
Este meg sokat beszélgettem Krisszel, ami jó, mert eddig ezt nem sikerült. Láttam Boki szüleit táncolni, és Bokit, ahogy megöleli az apját és az anyját, és egy óra körül az anyukája elküldött minket aludni.
És a palotasátorban nem fáztam, és ciripeltek a ciripek, és bár másnap reggelre alig aludtam valamit (helo rémálmok) de azért nagyon kellett ez.
És mostunk lavórban hajat, és anyósjelölt levágta a végét, és maradtam volna még, de majd jövő nyáron.

Azt hiszem ez a nyár is jól telt el. Sok mindent csináltam, sokfelé jártam, új embereket ismertem meg.
Most már jöhet az ősz.:)

1 megjegyzés:

mogyocska írta...

kb ilyen volt Szokolya nekünk :)